Szicília 2018 - Noto

Modica után ideje volt a szállásunk után nézni Notóban.

Még világosban értünk oda a szálláshelyhez, kivételesen a házszám is meg volt adva. A szállásadó is hamarosan előkerült. Furcsa apartman volt ez a mostani, egészen sajátságos beosztással. Saját lakásnak maximum a hátsó részben felfedezett pár négyzetméteres kis fedett udvar miatt fogadnám el, az nagyon tetszett. Olyan volt, mint egy lakással egybeépített nyárikonyha, a kettő közötti minimális szabad térrel.  A nyári melegben bizonyára jó szolgálatot tesz a benne lakóknak. Amúgy a lakás beosztása nem volt túl ésszerű, de egy éjszakára abszolút megfelelt. Főleg, amikor felfedeztük, hogy takaróból is elég van.

Sötét lett, mire elindultunk a városba némi vacsora reményében. SzZsuzsa navigált a telója segítségével. Gyanús volt, hogy a kivilágított nevezetességekkel pont ellentétes irányban haladunk, de Zsuzsa szerint arra kellett menni. Nagy nehezen találtunk végre egy pizzázót, teljesen üres volt és pizza sem volt benne, csak focacciák, meg ilyesmik a pultnál. Csillának elege lett az esőből, bevásárolt itt és hazament. Mi hárman megnéztük a mellette levő élelmiszerboltot is, a Zsuzsák vettek egy üveg lélekmelegítőt, majd úgy döntöttünk, keresünk egy éttermet, hát hiszen nem létezik, hogy egy sincs nyitva. Megint az volt a bajunk, hogy elegünk volt a száraz kajákból, levesre, tésztára vágytunk. 

Meggyőztük SzZsuzsát, hogy menjünk arra, amerre mi gondoljuk. Egyre jobban esett.

Először még kifordultunk egy étteremből, amikor kiderült, hogy csak pizzát árulnak, a második helyen már az is jó lett. Csak mi voltunk vendégek, a sötét ellenére korai volt még az időpont, az olaszok este 9-kor kezdenek vacsorázni. Ebben az étteremben egy társaságot vártak estére. Aznap volt Nőnap, a teríték mellé mi is kaptunk egy ágacska sárga mimózát. Azóta olvastam, hogy Olaszországban nőnapkor "a nők szívesen tartanak csajos estét, mennek a barátnőkkel aperitívózni, vacsorázni, vagy akárhová, a lényeg, hogy ne rondítsanak bele a programba a pasik".

Mi is megünnepeltük a Nőnapot egy kis whiskyvel, amit feketén öntöttünk a vizespoharainkba a szalvéta alatt. A felszolgált pizzák kb. malomkerék nagyságúak voltak, jutott belőlük másnap reggelire is.

Másnap a délelőttöt szántuk Notóra, a szicíliai barokk fellegvárának nevezett városra. Az esőnek már nyoma sem volt, hétágra sütött a nap. Most rögtön jófelé indultunk el, ez abból is látszott, hogy egymást érték az éttermek, amiket előző este annyit hajkurásztunk. Mint kiderült, egészen közel laktunk a látnivalókhoz is a történelmi belvárosban.
Notónak érdekes története van. A jelenlegi település csak 300 éves múltra tekint vissza, annak ellenére, hogy a Noto nevű város már az ókorban is ismert volt. 1693-ban a Szicíliát ért egyik legnagyobb földrengésnek itt volt az epicentruma, mely az eredeti Notót a földdel tette egyenlővé. A várost nem kezdték el újjáépíteni, hanem tőle 10 km-re egy új várost hoztak létre építészek, művészek bevonásával. Innen az egységes városszerkezet és barokk kinézet. A régi települést Noto Antica-ként különböztetik meg a jelenlegi Notótól. A talált képek tanúsága szerint csak romok találhatók ott.
Először a San Domenico templomra csodálkoztunk rá, amit sajnos egy ciprus majdnem teljesen kitakart az amúgy látványos téren. Zajlott az élet, öregemberek üldögéltek a padokon, a fiatalabbak tették a dolgukat. Nőket maximum az üzletekben lehetett látni.

 

A Corso Vittorio Emanuelé-n indultunk el (mi máson, minden városban van egy ilyen nevű út), mert egy térkép szerint arra volt a notói dóm. Útközben elhaladtunk egy háborús emlékmű előtt, ahol végre volt a fáknak sűrű, sötét lombozatuk is. (Máig nem értem, hogy hova lett a modicai szép fáknak a lombozata, ami előző évben februárban még megvolt.)

Pár lépésre ott volt a dóm is, egy nagy lépcsősor vezetett fel a bejáratáig.
A dómra is rájárt a rúd. 1996-ban a kupola összedőlt. Ezt az 1990-es földrengés következményének tulajdonítják, valamint az 1950-es évek átgondolatlan strukturális változtatásainak. A dómot azóta helyreállították és 2007 óta újra látogatható.
Én a netről leszedett képen úgy látom, sokkal súlyosabb volt ez a katasztrófa, mint elsőre gondolná az ember:

Az alábbi képeken szereplő hajómaradványok eredetére csak itthon jöttem rá, a helyszínen nem volt rajtam olvasószemüveg. A Szicília partjaira vetődő menekültek hajómaradványai voltak ezek, ilyen módon állítottak emléket a notói dómban a tengerbe veszett embereknek. Így is lehet. (Ez pár nappal ezelőtt volt, nehezen tudtam folytatni a beszámolót, amikor rájöttem, mit látok a képeken.)

Notóban tiszta nyár volt, mire a Vittorio Emanuele végén lévő városkapuhoz értünk, már csak póló volt rajtunk. Járt nekünk a facsart narancslé, az aperol spritz, illetve a jó olasz kávé, kinek mi.
Lassan szivárogni kellett vissza a szálláshoz bepakolni a kocsiba a cuccokat, hogy továbbálljunk ebből a kedves városból.