Szicília 2018 - Punta Secca

Caltagironét nehéz szívvel hagytam ott, mert nagyon megszerettem. A nap akkor kezdett el tűzni, amikor elhagytuk a várost, addig inkább esős, felhős idő volt. Elképzeltem, milyen lehet nyáron.

Következő szálláshelyünk Szicília déli részén, a tengerparton volt. Estére kellett odaérnünk, nekünk viszont volt még egy fél napunk addig. Így kötöttünk ki egy Punta Secca nevű üdülővárosban, ahol egy hófehér világítótorony meredezett a szinte sötétkék ég felé.

Egészen szürreális volt itt bóklászni a tengerparton. Sehol egy lélek, a homok sárga, a vadul csapkodó tenger a türkiztől a sötétkéken át a felkavart homok színéig minden színben játszott. Az élettelen épületek (mind nyaraló) pasztellköntösben ásítoztak az erős napsütésben. Sehol egy lélek, minden zárva. Egy bár nyitva volt a parton, de semmi nem volt benne. Egy borozót is találtunk, de ételt nem tudtak adni. 

Csodálatos, földöntúli hangulat lett úrrá rajtunk.

Ezen még az sem tudott sokat rontani, hogy a tűző napsütés ellenére erős, hideg szél fújt a tenger felől. És a tűző napsütés miatt a fények élesek, kemények voltak a fotózáshoz. És mivel a tenger éppen dél felé volt, bárhogy álltunk, a víz mindenképpen becsillant. Látványnak csodálatos volt, de nem éppen fotós leányálom. Mindegy, a lelkünknek jólesett a látvány.

Akkor még nem tudtuk, de kb. ekkor kezdődött számunkra a tavasz Szicíliában. Ettől kezdve minden napunk egyre melegebb és verőfényesebb lett és csak este kellett belebújni a dzsekibe.

Gyülekezőt egy csodálatos módon nyitva tartó, habár teljesen üres étteremben tartottunk. Nem bántuk, éhesek és szomjasak voltunk. Pizzeria is volt egyben, hurrá, félóráig böngésztük a jó 3 oldalnyi választékot pizzából. Addigra már mind a négyen befutottunk. Boldogan rendeltünk.
Ja, pizza, az nincs. Affene! Valahogy úgy gondoltuk, ha más nem, legalább a legegyszerűbb kaja lesz. Csalódottan hagytuk ott a tengeri homokot a ristorantéban, ami a cuccainkból kihullott. :)

Ideje volt megkeresni a szállásunkat Donnalucatában.