Nagy izgalommal indultunk el reggel 8-kor (a parti fotózás után) Ragusa felé. Egy tavalyi baklövésünket igyekeztünk korrigálni, miszerint tavaly Ragusában abban a hitben mászkáltunk elég sokat, hogy most Szicília egyik legegységesebb barokk városát látjuk. Láttuk is, csak nem azt a részét. Amikor tavaly elhagytuk Ragusát, akkor tárult elénk az igazi Ragusa Ibla városrész teljes szépségében, messziről, a völgy túloldaláról. Akkor esett le, hogy ja, mi nem itt voltunk idáig.
Idén viszont már pontosan tudtuk, hova megyünk, koordinátákkal, mindennel. Ragusa Ibla teljesen külön dombon fekszik, az aljában parkoltunk le és indultunk el gyalogosan felfelé. Szép napsütés volt és itt már volt 1-2 túrista is elvétve. Megkerestük a dómot, ami még nem volt nyitva, majd felmásztunk teljesen a domb tetejére. Erre már megint teljesen kihalt volt a város.
Ezután visszaszivárogtunk a dóm előtti térre, közben a már nyitva levő dómba is betértünk és megajándékoztuk magunkat pár gombóc fagyikülönlegességgel is. Nekem finom datolya volt az egyik, a másik fehér, de nem emlékszem, hogy mi.
A fagyizóban térképre is szert tettünk, Csilla pedig kinyomozta, hogy hívják azt a kék kupolás templomot, amit kerestünk. Mi annyit tudtunk róla, hogy Ibla és a másik városrész között van valahol. A készséges fagyis fiú a térkép alapján elmagyarázta, hogy kell odamenni. Örömmel nyugtáztuk, hogy nem muszáj miatta újra felmászni a városba, körbe is lehet menni Ibla északi fala mentén, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a környező zöldellő vidékre.
Így jutottunk el a két domb és hamisítatlan mediterrán utcácskák közé. A kék kupolás templom azért volt érdekes, mert ha mögé, illetve kicsit fölé kerültünk, akkor nagyon szép panoráma nyílt Ragusa Iblára, előtérben a ritkaságszámba menő türkizkék kupolával.
Meglepetten tapasztaltuk, hogy a kék kupolás templom zárva van és majdnem összedől, annyira romos. De előtérnek nagyon jól jött a képeinken. Ki tudja, meddig áll még.
Annyira becsapós különben ez a dimbes-dombos város, azt hinné az ember, hogy hú, mennyit kell fel-alá mászkálni, meg micsoda távolságokat megtenni, de ez nem így van, meg sem éreztük a sétát, pikk-pakk fent, ill. lent voltunk. A képeken is látszik, hogy a távolinak tűnő épületek a dombon arányukban alig kisebbek a közelieknél, persze, mert tényleg alig vannak messzebb.
Ami a barokkot és egységességet illeti, hááát, hangulatos volt, meg jó volt benne mászkálni, de nem varázsolt el jobban, mint bármelyik óváros Szicíliában.
Megkockáztatom, hogy távolról a legelbűvölőbb Ragusa Ibla, főleg a szabályos domb alakja miatt, amire épült. A szicíliai barokkal főleg a kék kupolás templom környékén találkoztam. Ez a környék tetszett legjobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése