Ma reggel történt először itt-tartózkodásunk óta, hogy kicsit felhősebb volt az ég.
A mai napunk szintén kicsit másképp alakult, mint ahogy előre elterveztük.
Reggeli után a régi patríciusházat, a Davanzati palotát kerestük fel. Szerintem aki erre jár, ezt nem szabad kihagynia. Sajnos fotózni nem szabad, de nekem vannak róla képeim 3 évvel ezelőttről, akkor még engedték. És most is renitenskedtem egy kicsikét, bevallom. De hát olyan látványos ez az épület és ráadásul most sokkal többet lehet megnézni, mint annakidején.
Az első emeleten az újdonság számomra a csipkeszoba volt (és egy hálószoba, tehát összesen 3 hálószoba látható perpill), számtalan aprólékos csipkemunkával tele. Az üveges vitrinek alatt, mint egy kézimunkaboltban, hosszú, lapos fiókok vannak, kb. 8-10 egymás fölött. Minden fiókot ki lehet húzni és minden fiók szebbnél szebb további csipkemunkákat rejt. Mindez körben az egész teremben, ami egyébként nem túl nagy.
Újdonság volt számomra is a második emelet, ahova a belépőjeggyel szabadon fel lehetett menni. Itt már tágas hálószoba is van, körben a falak színesen kifestve, a mennyezet alatt körben különböző családok címerei, és van fürdőszoba is kis káddal, edényekkel.
Ezt már a vonaton írom Firenze és Velence között.
Ott tartottam, hogy a Palazzo Davanzatit jártuk körbe. Az első és második emelet szabadon bejárható, a harmadik emeletet, ahol a konyha és egy hálószoba van, csak csoportosan, minden órában kísérővel lehet felkeresni. Arra nem sikerült rájönni, hogy miért, mert a kísérő csak arra vigyáz, hogy ne rendetlenkedjünk. Itt is voltak, akiket idegenvezető kísért, de azt az egész múzeumra lehetett bérelni.
A konyha nagyon érdekes, egy csomó használati tárggyal van tele, evőeszközökkel, fújtatókkal, amikkel a tüzet lehet életben tartani, rokkával, varróeszközökkel, kézi nyársforgatóval és hasonló, de súllyal (gravitációval) működővel.
A hálószoba a többi szinthez hasonlóan volt berendezve, lazán, kényelmesen. A falak itt is festve voltak. Ennek a hálószobának a megnevezése arra az általánosan bevett szokásra utalt, amikor az ablakkeretek között nem üveg volt, hanem egy állati hólyag kifeszítve. Ezt a hólyagot előzőleg terpentinbe áztatták és úgy feszítették rá az ablakkeretre.
A szoba különlegessége néhány korabeli cipő és egy ágyba való háttámla, aminek a szöge pontosan úgy állítható, mint a mai nyugágyaké.
Nem meséltem még arról a második emeleti hálószobáról, ahol a falon körben egy korabeli közismert történet jelenetei voltak megfestve. Ez a történet szolgált alapul Bocaccio Dekameronjának 3. napi meséjéhez. A történetben szerepel herceg, ali elmegy vadászni, a kikapós hercegné és egy szerelmespár, akinek a fiútagját a hercegné elcsábítja, de aztán minden rendeződik, a herceg hazatér és semmit nem vesz észre, a szerelmespár tagjai pedig egymáséi lesznek.
A Davanzati palota után eredetileg a San Marcót kerestük volna fel, de végül úgy döntöttünk, hogy inkább a Palazzo Vecchiót nézzük meg. Mivel az útikönyvet elég szerencsétlenül a hátizsákban hagytam, amit a bejáratnál le kellett adni, elég sokat mérgelődtem azon, hogy nem pontosan tudjuk, mit is látunk. Csak az emlékeinkben tudtunk kutatni.
Így például nem láttuk I. Ferenc dolgozószobáját (Studiolo), ami a nagyteremből nyílik, de ezt csak utólag tudtuk megállapítani. Ziával arra gyanakszunk, hogy nem lehetett felkeresni, mert akkor észrevettük volna a bejáratát. Annak viszont nagyon örülök, hogy megtaláltuk szintén a nagyteremben azt az érdekes, birkózó istenségeket (Herkules és Diomedész) ábrázoló frivol szobrot, amire nagyon kíváncsi voltam.
Örülök annak a nyitott loggiának is, ami talán a második emeleten van és tudtam, hogy létezik, de nem nagyon találtam róla előre anyagot, így félő volt, hogy nem fogjuk látni. De láttuk.
Az egyik nagyobb teremben éppen valamilyen időszakos kiállításra készülhettek, mert egy mobil létraszerkezet segítségével gyönyörű falikárpitokat húztak fel a falra.
Számomra a P. Vecchio egyik legérdekesebb szobája az volt, ahol a falakon fent nyolc, viszonylag kisméretű festmény volt elhelyezve. Ezek a képek Firenze egyes korabeli tereit ábrázolták, mindegyiken valamilyen esemény zajlott éppen, pl. foci, ami érdekes módon nem a Santa Crocénál volt megörökítve, hanem a Santa Maria Novella terén. Voltak ünnepségek, valamilyen lovas rendezvény, talán még kivégzés is, ha jól emlékszem. Ezeket a képeket sorban lefotóztam, mindegyiket fel fogom rakni ide a blogba.
A Palazzo Vecchióban olyan töményen kaptuk a sok szépséget, festményeket, falicsodákat, Vasarit, hogy még akkor is belefáradtunk volna, ha nálunk van az útikönyv. Amikor kitámolyogtunk az épületből, már csak arra vágytunk, hogy valahova leülhessünk és magunkba dönthessünk valami innivalót. Ez elég hamar bekövetkezett, rögtön a kijárattal szemben. Én a magam, részéről egy korsó Guinnesst vettem magamhoz, amire már napok óta vágyakoztam.
Itt azt mondtuk, hogy belehalunk, ha még egy múzeumba be kell menni, így jól eldöntöttük, hogy megkeressük a Loggia del Pescé-t és a környékén megebédelünk. A Signoriáról a Santa Croce felé kellett menni, ahol fény derült arra, hogy miért szerelgették hét közben a sok sátort a tér közepén. Valamilyen sörfesztiválra készülődtek. Itt sort kerítettünk arra is, hogy Ziával lerajzoltassuk magunkat, mert még tavasszal Rómában ezt előre elhatároztuk. A karikatúrás változatot választottuk.
A Loggia del Pesce felé menet érintettük a Buonarroti házat. Itt még tanakodtunk egy sort, hogy bemenjünk-e, de győzött a józan ész. Ezen a napon már tényleg nem voltunk képesek több művészetet befogadni, utolsó nap ide, vagy oda. A régi halpiac innen már csak egy perc. Most bolhapiac is található a Loggia del Pescé-nél, de nem nagyon volt nyitva. Így hát megebédeltünk. Mi Ziával avokádós salátát krumplival, sajttal, répával, sonkával. Zio pizzázott.
Volt még egy fél napunk, hova menjünk. Hiába érett a helyzet, a Dóm múzeumról lemondtunk és a Medici kápolnákról is. Eszünkbe jutott a botanikus kert. Kikerestük a könyvben a nyitvatartási idejét, naná, hogy csak délelőttöt írt. Tiszta szerencse, hogy nem hittünk teljesen neki. A Santa Annunziatán keresztül elsétáltunk a kerthez és be is tudtunk menni, sőt mi több, este 7-ig van nyitva! Én azért sajnáltam, hogy elég szürke az idő (a héten először nem volt ragyogó napsütés), de ettől függetlenül sok szépet láttunk. Nekem legjobban a lótusz tetszett és a rengeteg, különböző fajta kis díszpaprika, minden bokron a sárgától kezdve a piroson át a sötétliláig.
A napot és firenzei látogatásunkat azért a Medici kápolnák tövében, egy kis étteremben zártuk. Bánatukban, hogy el kell mennünk ebből a szép és barátságos városból, az ég csatornái is megnyíltak és egész éjszaka zuhogott az eső.
Most pedig itt ülünk a vonaton, a nap megint ezerrel süt, mi pedig nemsokára megérkezünk Velencébe.
További képek:
A mai napunk szintén kicsit másképp alakult, mint ahogy előre elterveztük.
Reggeli után a régi patríciusházat, a Davanzati palotát kerestük fel. Szerintem aki erre jár, ezt nem szabad kihagynia. Sajnos fotózni nem szabad, de nekem vannak róla képeim 3 évvel ezelőttről, akkor még engedték. És most is renitenskedtem egy kicsikét, bevallom. De hát olyan látványos ez az épület és ráadásul most sokkal többet lehet megnézni, mint annakidején.
Az első emeleten az újdonság számomra a csipkeszoba volt (és egy hálószoba, tehát összesen 3 hálószoba látható perpill), számtalan aprólékos csipkemunkával tele. Az üveges vitrinek alatt, mint egy kézimunkaboltban, hosszú, lapos fiókok vannak, kb. 8-10 egymás fölött. Minden fiókot ki lehet húzni és minden fiók szebbnél szebb további csipkemunkákat rejt. Mindez körben az egész teremben, ami egyébként nem túl nagy.
Újdonság volt számomra is a második emelet, ahova a belépőjeggyel szabadon fel lehetett menni. Itt már tágas hálószoba is van, körben a falak színesen kifestve, a mennyezet alatt körben különböző családok címerei, és van fürdőszoba is kis káddal, edényekkel.
Ezt már a vonaton írom Firenze és Velence között.
Ott tartottam, hogy a Palazzo Davanzatit jártuk körbe. Az első és második emelet szabadon bejárható, a harmadik emeletet, ahol a konyha és egy hálószoba van, csak csoportosan, minden órában kísérővel lehet felkeresni. Arra nem sikerült rájönni, hogy miért, mert a kísérő csak arra vigyáz, hogy ne rendetlenkedjünk. Itt is voltak, akiket idegenvezető kísért, de azt az egész múzeumra lehetett bérelni.
A konyha nagyon érdekes, egy csomó használati tárggyal van tele, evőeszközökkel, fújtatókkal, amikkel a tüzet lehet életben tartani, rokkával, varróeszközökkel, kézi nyársforgatóval és hasonló, de súllyal (gravitációval) működővel.
A hálószoba a többi szinthez hasonlóan volt berendezve, lazán, kényelmesen. A falak itt is festve voltak. Ennek a hálószobának a megnevezése arra az általánosan bevett szokásra utalt, amikor az ablakkeretek között nem üveg volt, hanem egy állati hólyag kifeszítve. Ezt a hólyagot előzőleg terpentinbe áztatták és úgy feszítették rá az ablakkeretre.
A szoba különlegessége néhány korabeli cipő és egy ágyba való háttámla, aminek a szöge pontosan úgy állítható, mint a mai nyugágyaké.
Nem meséltem még arról a második emeleti hálószobáról, ahol a falon körben egy korabeli közismert történet jelenetei voltak megfestve. Ez a történet szolgált alapul Bocaccio Dekameronjának 3. napi meséjéhez. A történetben szerepel herceg, ali elmegy vadászni, a kikapós hercegné és egy szerelmespár, akinek a fiútagját a hercegné elcsábítja, de aztán minden rendeződik, a herceg hazatér és semmit nem vesz észre, a szerelmespár tagjai pedig egymáséi lesznek.
A Davanzati palota után eredetileg a San Marcót kerestük volna fel, de végül úgy döntöttünk, hogy inkább a Palazzo Vecchiót nézzük meg. Mivel az útikönyvet elég szerencsétlenül a hátizsákban hagytam, amit a bejáratnál le kellett adni, elég sokat mérgelődtem azon, hogy nem pontosan tudjuk, mit is látunk. Csak az emlékeinkben tudtunk kutatni.
Örülök annak a nyitott loggiának is, ami talán a második emeleten van és tudtam, hogy létezik, de nem nagyon találtam róla előre anyagot, így félő volt, hogy nem fogjuk látni. De láttuk.
Az egyik nagyobb teremben éppen valamilyen időszakos kiállításra készülhettek, mert egy mobil létraszerkezet segítségével gyönyörű falikárpitokat húztak fel a falra.
Számomra a P. Vecchio egyik legérdekesebb szobája az volt, ahol a falakon fent nyolc, viszonylag kisméretű festmény volt elhelyezve. Ezek a képek Firenze egyes korabeli tereit ábrázolták, mindegyiken valamilyen esemény zajlott éppen, pl. foci, ami érdekes módon nem a Santa Crocénál volt megörökítve, hanem a Santa Maria Novella terén. Voltak ünnepségek, valamilyen lovas rendezvény, talán még kivégzés is, ha jól emlékszem. Ezeket a képeket sorban lefotóztam, mindegyiket fel fogom rakni ide a blogba.
Ez a terem a Sala di Gualdrada. Az alábbi linken sok érdekes dolgot megtudhatunk az említett festményekről. Külön érdekességként említeném azt a festményt, amelyen a dóm korabeli homlokzata látható.
http://www.palazzovecchio-familymuseum.it/?p=615&language=it
A Palazzo Vecchióban olyan töményen kaptuk a sok szépséget, festményeket, falicsodákat, Vasarit, hogy még akkor is belefáradtunk volna, ha nálunk van az útikönyv. Amikor kitámolyogtunk az épületből, már csak arra vágytunk, hogy valahova leülhessünk és magunkba dönthessünk valami innivalót. Ez elég hamar bekövetkezett, rögtön a kijárattal szemben. Én a magam, részéről egy korsó Guinnesst vettem magamhoz, amire már napok óta vágyakoztam.
Itt azt mondtuk, hogy belehalunk, ha még egy múzeumba be kell menni, így jól eldöntöttük, hogy megkeressük a Loggia del Pescé-t és a környékén megebédelünk. A Signoriáról a Santa Croce felé kellett menni, ahol fény derült arra, hogy miért szerelgették hét közben a sok sátort a tér közepén. Valamilyen sörfesztiválra készülődtek. Itt sort kerítettünk arra is, hogy Ziával lerajzoltassuk magunkat, mert még tavasszal Rómában ezt előre elhatároztuk. A karikatúrás változatot választottuk.
Volt még egy fél napunk, hova menjünk. Hiába érett a helyzet, a Dóm múzeumról lemondtunk és a Medici kápolnákról is. Eszünkbe jutott a botanikus kert. Kikerestük a könyvben a nyitvatartási idejét, naná, hogy csak délelőttöt írt. Tiszta szerencse, hogy nem hittünk teljesen neki. A Santa Annunziatán keresztül elsétáltunk a kerthez és be is tudtunk menni, sőt mi több, este 7-ig van nyitva! Én azért sajnáltam, hogy elég szürke az idő (a héten először nem volt ragyogó napsütés), de ettől függetlenül sok szépet láttunk. Nekem legjobban a lótusz tetszett és a rengeteg, különböző fajta kis díszpaprika, minden bokron a sárgától kezdve a piroson át a sötétliláig.
A napot és firenzei látogatásunkat azért a Medici kápolnák tövében, egy kis étteremben zártuk. Bánatukban, hogy el kell mennünk ebből a szép és barátságos városból, az ég csatornái is megnyíltak és egész éjszaka zuhogott az eső.
Most pedig itt ülünk a vonaton, a nap megint ezerrel süt, mi pedig nemsokára megérkezünk Velencébe.
További képek:
Palazzo Davanzati
Palazzo Vecchio
Loggia del Pesce
Giardino dei Semplici
