Provence, 2011. szeptember 23.

Ez a kép még előző este készült Juice-ról a szállásunkkal szemközti szántóföldön.

péntek

Arles
Camargue Nemzeti Park

Arles-tól Morten már előre tartott. Ebbe a városba elég nehéz
1. bejutni,
2. parkolót találni,
3. kijutni belőle.

Amikor nagy nehezen találtunk végre egy parkolót, Kata elrohant netkávézót keresni, hogy felvegye az óráit. Nekünk egy óránk volt, hogy kissé ismerkedjünk Arles-lal. Én elég hamar leváltam a társaságról, mert be akartam menni az arénába, ami nem más, mint egy gyönyörű colosseum a római időkből. Manapság bikaviadalokat rendeznek itt. Emiatt az aréna közepén felépítettek egy jó meredek vasszerkezetes nézőteret. A felső sorokba ne másszon fel az, akinek tériszonya van. Nagyon érdekes volt bejárni alul-felül az arénát. Az ovális aréna egyik végénél van egy torony, oda is fel lehetett mászni. Kifelé panoráma a városra, befelé jó rálátás a küzdőtérre.


Az aréna körbejárásával el is ment az egy óra. Ezután egy félórás ide-oda furikázás kezdődött, mert sehol nem bírtunk kimenni az óvárosból. Mindig lenyűgöz a franciák segítőkészsége, nekem ne mondja senki, hogy utálatos népség, mert nem az.

Arlestól nem messze van a Camargue Nemzeti Park. A továbbiakban itt csavarogtunk a tűző napon, a milliónyi szúnyog között, miközben flamingók százait fényképeztük a kis összefüggő tórendszerben. Amikor leültünk a büfében enni, egyszercsak egy vidra cammogott át az asztalok között. Volt olyan is, hogy párosával bukkantak fel és egyáltalán nem féltek a látogatóktól. Állítólag ennél sokkal több állat figyelhető meg általában, szerintem most rossz időpontban jöttünk és nagyon meleg is volt, ilyenkor nem mutatkoznak az állatok. Néhány madár ketrecben volt, ezeket persze meg lehetett nézni, de a többi állat természetes közegében él itt a Camargue Nemzeti Parkban. Mi a felét jártuk körbe, ezt jól lehetett követni, mert kis számozott állomások vannak és sok helyen van kirakva térkép. Aki egy kicsit továbbment, az látott hófehér lovakat és bikákat is, amelyek az arles-i bikaviadalokra nevelődnek itt. Mi csak a bejárattal szemben, az út másik oldalán láttunk néhány szép fehér lovat és útközben a kocsiból.
Ez volt utolsó provence-i napunk. Holnap hajnalban kelünk, hogy időben kész legyünk a takarítással (ragyogóra kiganézva kell átadni a házat, ezt nem nagyon értem), és időben el tudjunk indulni a Cote d'Azur érintésével az olasz szállásunk felé.

Provence, 2011. szeptember 22.

csütörtök

Gordes
Roussillon
Chateau_la_Canorgue

Gordes hihetetlenül gyönyörű fekvése ellenére nem olyan régen került a figyelem középpontjába, amikor pár évvel ezelőtt Riddley Scott itt forgatta a "Bor, mámor, Provence" c. filmjének bizonyos jeleneteit. A városka házai egy hegytetőről zúdulnak szabályosan alá, hangulatos utcák, kis kávézók, jó magas árak. És persze pasztellszinek mindenütt.

A főtéren a filmből ismert kávézó enyhe extázist váltott ki a filmértő-rajongó Petiből. Nem akartunk úgy elmenni innen, hogy ne ott igyunk meg egy kávét, ahol Russel Crowe a filmben, de a 8 euro még minket is visszatántorított. Végül a szemközti nagyon hangulatos, nagyon francia kávézóban telepedtünk le és fogyasztottunk teljesen normál áron. Akkor már körbefotóztuk a város legfrekventáltabb helyeit.
Mostanra teljesen visszatért a nyár Provence-ba, térdnadrágban, ujjatlan pólóban lehet járkálni és a reggeli csípősség után a hőmérséklet igen hamar elszalad a 30 fok felé.

Gordes után az okkerváros, Roussillon következett. Ennek a városnak is nagyon szép a fekvése és a halvány pasztellszineket itt jóval erősebb árnyalatok váltják fel. Az egész város a narancssárgás vörös ezer árnyalatában játszik. Ennek oka az okker-vasoxidtartalmú talaj.
Ez a szín a mélykék éggel, a vadszőlő élénkzöld leveleivel csak úgy vibrál a déli napsütésben.
A város melletti erdőben van az okkerkanyon, ami egy félóra alatt végigjárható ösvény a különböző vöröses árnyalatú természetalkotta alakzatok között. Szineiben nagyon hasonlít a mi Vértes hegységbeli Gántunkhoz.
A séta végén életem eddigi egyik legfinomabb fagyiját ettem, levendulafagyit. Mily meglepő!
(2 euro / gombóc, de a gombóc hatalmas)

Ezután következett a soronkívüli program, a Chateau la Canorgue felkeresése. Amellett, hogy a "Bor, mámor, Provence"-ból én is emlékeztem, milyen hangulatos kastély és környezet van itt, szóval emellett ez egy híres provence-i borászat is. Behajtottunk a birtokra és ujjongva fedeztük fel a filmből ismerős helyeket. A kastély egy kő mellvéddel van elválasztva a birtok látogatható részeitől, ahol a borászat árudája van. Van egy nagy szőlő (picit elhanyagolva), közte és a kastély között egy kis igazi francia kert, apró tó, utána jön egyemeletnyi magasságban a mellvéd, mögötte hatalmas platánfák és a kastély maga. Körülötte táblák, hogy magánterület, azaz oda már látogató ne lépjen be. Pedig hű, de bementünk volna oda is.
Petiék vettek 3 flaska bort, aztán elindultunk hazafelé.
Vacsora után pedig, mintegy záróakkordként, megnéztük a "Bor, mámor, Provence" c. filmet.

Provence, 2011. szeptember 21.

szerda

Pont du Gard
Abbaye de Saint Roman
Tarascon

Ma már reggel látszott, hogy nagyon szép idő lesz. Elindultunk Avignon felé, mert az uticélunk a római kori aquaduct, a Pont du Gard volt. Örültem, mert tegnap elfelejtettem Avignonban lefotózni a városfalat.
Noha a Pont du Gard Provence egyik legfontosabb műemléke, az útikönyvem tárgymutatójában mégsem volt benne. Azért meglett, de hosszas keresgélés kellett hozzá.

Útközben két helyen is láttam, hogy Provence-ban megkezdődött a szüret. Érdekes módon művelik a szőlőt, ez már 2003-ban is feltűnt. Egész alacsonyak a szőlőtőkék és vagy egyáltalán nincsenek kordonon, vagy csak alacsony kordonra futtatják a növényt.

Itt is nagy almafaültetvények vannak, mint Olaszországban, de minden valahogy egy kicsit slendriánabb. Olaszországban minden növény haptákban áll. Ez a lazaság egyébként nem csak a mezőgazdaságra jellemző, hanem úgyszólván mindenre. Míg az (észak)olaszokat úgy jellemezném, hogy mindenben, amit csinálnak, van valamiféle elegancia, kezdve a lakáskultúrájukkal egészen a földeken termesztett káposztáig, addig a franciák mindenben egy fokkal hanyagabbak, legalábbis itt Provence-ban. Meglátszott ez a szinte arabos hangulatú városaikon is. Számomra ez meglepő felfedezés, és persze nem biztos, hogy mindenhol így van, de nekem egyelőre ez a benyomásom.

A franciák egyébként nagyon kedves népség.

Közben megérkeztünk a Pont du Gardhoz. Kis sétával lehet a hidat a parkolóból megközelíteni. Először csak a híd két felső szintje látszik, később tűnik elő a legalsó, harmadik szint is. A környezet nagyon szép, a híd alatt egy sötétzöld folyó kanyarog. A folyó most elég keskeny volt, de szokott nagyobb is lenni, ez látszott a sziklás ártér nagyságából. Mi is lementünk a sziklákra, és megint elfelejtettem belegázolni a vízbe nem is tudom, miért, pedig jólesett volna.

A túristaközpontban ebédeltünk. Az ember megveszi a dobozos kaját, odamegy az egyik mikróhoz és megmelegíti. Én tikka masalás csirkét ettem. Azt hinné az ember, hogy ez így nagyon olcsó, de nem, hanem inkább jó drága volt salátával, ásványvízzel, édességgel, bár nem is volt kevés.

Ezután megint kirándultunk, ezúttal az Abbaye de Saint Roman-hoz. Ez egy hegytetőn álló, sziklába vájt, több, mint ezer éves kolostorrom, a világ egyik leghíresebb barlangkolostora. A legérdekesebbek a szikla tetejébe vájt emberalakú mélyedések, ide temették a halottaikat.

Megint buta voltam, nem fotóztam le az ismertetőt, amit kaptunk. Ezért csak nagyjából emlékszem, hogy mi is volt azzal a trónussal, amit lent az egyik barlanghelyiségben láttunk. Valami olyasmi, hogy ha valaki beleül, azzal valami történni fog, vagy mittomén. Morten bevallotta, hogy tavaly beleült (na, látszik is), Peti meg most (az is meglátszott rögtön).

Hazafelé menet még negyed órára megálltunk Tarasconban a várnál egy hirtelen ötlettől vezérelve.

 Abbaye de Saint Roman:

ókeresztény(?) temető

Sziklakolostor-belső Terézzel

Márti

no comment :)

Provence, 2011. szeptember 20 - további képek

Fort Saint André (Villeneuve lés Avignon):

Akik a nehezebb utat választották

A Pápák palotája Avignonban - ilyen látványt nyújt az erődből

Ízelítő a nyálcsorgatós loft kínálatából ( nem nagyon engedték, hogy fotózzunk)

Oh, mily kafa kocsim van!