Taranto
Taranto megyeszékhely, a Jón-tenger partján fekszik. A vasútállomástól kis séta az óváros, mely a Mar Piccolo (beltenger) és a Mar Grande közötti kis szigeten helyezkedik el. Mi a déli oldali sétányon kezdtünk el felkapaszkodni a magaslaton fekvő meglepő óvárosba, majd kb. félúton vetettük be magunkat az épületek közé. Én még nem jártam Nápolyban, de Taranto óvárosa oly mértékben sötét, szűk és lepukkant, hogy csak ilyennek tudom elképzelni. Állítólag sötétedés után nem ajánlatos itt kóborolni egy idegennek. Ettől függetlenül nagyon élveztem a hamisítatlan olasz hangulatot, a kiabáló mamát és rosszcsont gyerekét, akinek az arcáról leolvasható volt a kijáró pofon biztos tudata, ha a mama végre utoléri. Számomra nem volt félelmetes a séta az óváros falai között, de este sötétben én sem kockáztatnám meg a belépést ide, különösen, hogy a hajdanán szépséges öreg házakat ma már nem nagyon lakják, illetve sok az önkényes lakásfoglaló.
A San Cataldo katedrális egyike a legszebb dómoknak, amiket Pugliában láttam. Hatalmas és csupa szines márványberakás. A főhajóban Taranto megye településeinek zászlói, soroltuk, amiket már ismerünk: Grottaglie elsősorban (melynek címerében egy tehén található, erről megtudtuk, hogy a jólét jele), Pulsano, Martina Franca.
Szerdán újabb remek nap elé néztünk. Taranto volt az úticél vonattal. Mivel Grottagliében a vasútállomás zárva van, ezáltal a vasúti pénztár is, viszont a vonatközlekedés még él, a jegyeinket már előző este beszereztük a városban egy utazási irodában. Az út vonattal 16 percig tart és 2,60 euróba kerül oda-vissza/fő, plusz hármunknak felszámoltak 2 euro foglalási díjat, valamint tájékoztattak a vonatindulásokról (amit mi már rég tudtunk az otthoni netes böngészéseinkből). Azt is tudtuk már előre, hogy bizonyos járatok helyett autóbusz közlekedik, ahelyett is, amelyikkel vissza szándékoztunk jönni Grottagliébe.
Reggel 8:32-kor indult a vonatunk. Az állomás szemlátomást jó ideje nem üzemel, ennek ellenére a hangosbemondó percre pontosan nyújtotta a tájékoztatást a felgyűlt utasok számára. Azon morfondíroztunk, hogy ezt hogyan oldják meg vajon. A vonat pontosan érkezett, tiszta volt és légkondícionált, hogy kezdtem sajnálni, amiért csak 16 percig élvezhettük a vonatozást és már meg is érkeztünk Tarantóba. Ez volt az első igazán meleg napunk.
 |
| Ez a nyílt tengeri oldal, a Mar Grande |
Taranto megyeszékhely, a Jón-tenger partján fekszik. A vasútállomástól kis séta az óváros, mely a Mar Piccolo (beltenger) és a Mar Grande közötti kis szigeten helyezkedik el. Mi a déli oldali sétányon kezdtünk el felkapaszkodni a magaslaton fekvő meglepő óvárosba, majd kb. félúton vetettük be magunkat az épületek közé. Én még nem jártam Nápolyban, de Taranto óvárosa oly mértékben sötét, szűk és lepukkant, hogy csak ilyennek tudom elképzelni. Állítólag sötétedés után nem ajánlatos itt kóborolni egy idegennek. Ettől függetlenül nagyon élveztem a hamisítatlan olasz hangulatot, a kiabáló mamát és rosszcsont gyerekét, akinek az arcáról leolvasható volt a kijáró pofon biztos tudata, ha a mama végre utoléri. Számomra nem volt félelmetes a séta az óváros falai között, de este sötétben én sem kockáztatnám meg a belépést ide, különösen, hogy a hajdanán szépséges öreg házakat ma már nem nagyon lakják, illetve sok az önkényes lakásfoglaló.
 |
| Egy élő hely a halott óvárosban: az egyetem |
 |
| Szuvenírek, ilyen csuklyát a húsvéti körmenet alkalmával hordanak |
A San Cataldo katedrális egyike a legszebb dómoknak, amiket Pugliában láttam. Hatalmas és csupa szines márványberakás. A főhajóban Taranto megye településeinek zászlói, soroltuk, amiket már ismerünk: Grottaglie elsősorban (melynek címerében egy tehén található, erről megtudtuk, hogy a jólét jele), Pulsano, Martina Franca.
Különleges hangulat ide vagy oda, én azért sajnálom ezt a szép óvárost, hogy hagyják így lerohadni.
Az óvárost a másik végén, az erődnél hagytuk el, ahol rögtön elvonta a figyelmünket az erődről egy éppen zárni készülő halpiac jó erős halszaggal a hőségben. Több árus még szorgosan tisztogatta a környékre jellemző fekete kagylót, a cozzét.
Tengeri herkentyűs ebédet terveztünk a Marcsi által ajánlott étteremben, így elkezdtünk visszaszivárogni a Mar Piccolo partján, ahol megfigyeltük, hogy dolgoznak a helyi halászok. Több halászt is volt szerencsém látni, ahogy kikötött, kirakta csomagokban a kagylózsákmányt a parti sekély vízbe, majd újra kiment a vízre. A parti vízben már sok ilyen csomag várakozott. Annyira jó volt itt sétálgatni, egyik legszebb emlékem erről az útról.
A visszaút egy részét a parti épületek mögötti árnyékos utcában tettük meg, hát, ööö, nagyon Nápolyos volt, legalábbis amiket a filmekben lát az ember.
Korán érkeztünk az étteremhez, nem volt még nyitva, ezért beültünk egy sörre/capuccinóra a parton és figyeltük a hatalmas forgalmat. Ez a város nem a nyugalmával varázsolt el.
12:15-kor a halas étterem (Pescheria Murianni, Piazza Fontana) végre kinyitott: több fogásos tenger gyümölcsei - előételt kértünk, volt annyi eszünk, hogy hárman egy adagot, mert így is rengeteg volt. Sokszor gondolkodtam, hogy bírnak az olaszok annyi mindent végigenni, mindig azt válaszolják, hogy jó hosszan elhúzzák a kajálást. Szóval 1 adag előételt ettünk hárman, polipdarabok, cozze natúr és töltve, bundázott kishalak (nyámm), halhús "pogácsa" felül megpirítva, kiskagylók, mintha kinőtték volna a házukat, savanykásan. Büszke voltam, hogy mind végigettem és jól is esett, de ettől még nem lettem tenger gyümölcsei rajongó.
Utána részemről orecchiette következett paradicsommártással. Az orecchiettét fülecske tésztának nevezik magyarosan, Puglia jellemző tésztaétele. (Grottagliében minden évben megrendezik az orecchiette fesztivált.)
Z-ék tenger gyümölcsei rizottót ettek. Úgy tudom, délen nem eszik a rizottót, csodálkoztam is, hogy itt kínálnak.
Visszafelé elértük a 13:50-es vonatot, havaj, nem kellett buszozni, mert a következő járat busz lett volna 15:30-kor. Így még volt időnk egy jót sziesztázni az esti programunk előtt.
Este Marcsiékhoz voltunk hivatalosak egy kis főzőcskézésre. A főzést egy olasz fiatalember, Salvatore irányította. Mi a tésztagyúrásban-nyújtásban vettünk részt tevőlegesen. A tészta durumlisztből készült, csak vízzel, tojás hozzáadása nélkül. Most már értem, miért olyan csinosak az olasz nők.
A teljes menüsor a következő volt:
előételek:
FRITTATA cukkinivel
hozzávalók:
cukkini (lehet padlizsán, articsóka, menta is)
tojás
reszelt parmezán
zsemlemorzsa
só, bors
füstölt sajt v. bármilyen sajt kis darabokban
akár tonhal is
készítése: cukkinit kis oliván megpárol, amikor kihűlt, összekeverni a hozzávalókkal
pici olaj a serpenyőbe, ráönteni a cuccot, amikor megpirult alul, akkor megfordítani (tányérral) és a másik oldalán is megsütni, majd kiborítani tányérra és tortaszerűen cikkekre vágni
SAJTOK:
1. sz. tányér
SCAMORZA (ebből létezik füstölt is) - gömbölyű fehér
RICOTTA (tehéntej)
2. sz. tányér
GIUNCATA (tehén) nekem ez ízlett legjobban
3. sz. tányér
MOZZARELLA
külön tányéron:
hajszálvékony BRESAOLA sonka szeletek, rajta RUCOLA
citrom rájuk + durva reszelt parmezán
Ezután jött a főétel, aminek a tésztáját mi állítottuk össze:
RAVIOLI spenótos-ricottás töltelékkel, paradicsomszósszal a tetején
Salvatore nonnájának formázó edényével megformázva
töltelék: spenót sós vízben megfőz, ricottával összekeverni, pici víz mehet bele, ha kívánja
paradicsomszósz: koktélpariból, kis hagyma megpárol, rá a pari + 2 bazsalikomlevél + kevés cukor és só
idei könnyű vörösbor
Tengeri herkentyűs ebédet terveztünk a Marcsi által ajánlott étteremben, így elkezdtünk visszaszivárogni a Mar Piccolo partján, ahol megfigyeltük, hogy dolgoznak a helyi halászok. Több halászt is volt szerencsém látni, ahogy kikötött, kirakta csomagokban a kagylózsákmányt a parti sekély vízbe, majd újra kiment a vízre. A parti vízben már sok ilyen csomag várakozott. Annyira jó volt itt sétálgatni, egyik legszebb emlékem erről az útról.
 |
| Vízalatti csendélet |
A visszaút egy részét a parti épületek mögötti árnyékos utcában tettük meg, hát, ööö, nagyon Nápolyos volt, legalábbis amiket a filmekben lát az ember.
Korán érkeztünk az étteremhez, nem volt még nyitva, ezért beültünk egy sörre/capuccinóra a parton és figyeltük a hatalmas forgalmat. Ez a város nem a nyugalmával varázsolt el.
12:15-kor a halas étterem (Pescheria Murianni, Piazza Fontana) végre kinyitott: több fogásos tenger gyümölcsei - előételt kértünk, volt annyi eszünk, hogy hárman egy adagot, mert így is rengeteg volt. Sokszor gondolkodtam, hogy bírnak az olaszok annyi mindent végigenni, mindig azt válaszolják, hogy jó hosszan elhúzzák a kajálást. Szóval 1 adag előételt ettünk hárman, polipdarabok, cozze natúr és töltve, bundázott kishalak (nyámm), halhús "pogácsa" felül megpirítva, kiskagylók, mintha kinőtték volna a házukat, savanykásan. Büszke voltam, hogy mind végigettem és jól is esett, de ettől még nem lettem tenger gyümölcsei rajongó.
Utána részemről orecchiette következett paradicsommártással. Az orecchiettét fülecske tésztának nevezik magyarosan, Puglia jellemző tésztaétele. (Grottagliében minden évben megrendezik az orecchiette fesztivált.)
Z-ék tenger gyümölcsei rizottót ettek. Úgy tudom, délen nem eszik a rizottót, csodálkoztam is, hogy itt kínálnak.
 |
| orecchiette |
Visszafelé elértük a 13:50-es vonatot, havaj, nem kellett buszozni, mert a következő járat busz lett volna 15:30-kor. Így még volt időnk egy jót sziesztázni az esti programunk előtt.
Este Marcsiékhoz voltunk hivatalosak egy kis főzőcskézésre. A főzést egy olasz fiatalember, Salvatore irányította. Mi a tésztagyúrásban-nyújtásban vettünk részt tevőlegesen. A tészta durumlisztből készült, csak vízzel, tojás hozzáadása nélkül. Most már értem, miért olyan csinosak az olasz nők.
A teljes menüsor a következő volt:
előételek:
FRITTATA cukkinivel
hozzávalók:
cukkini (lehet padlizsán, articsóka, menta is)
tojás
reszelt parmezán
zsemlemorzsa
só, bors
füstölt sajt v. bármilyen sajt kis darabokban
akár tonhal is
készítése: cukkinit kis oliván megpárol, amikor kihűlt, összekeverni a hozzávalókkal
pici olaj a serpenyőbe, ráönteni a cuccot, amikor megpirult alul, akkor megfordítani (tányérral) és a másik oldalán is megsütni, majd kiborítani tányérra és tortaszerűen cikkekre vágni
 |
| frittata |
SAJTOK:
1. sz. tányér
SCAMORZA (ebből létezik füstölt is) - gömbölyű fehér
RICOTTA (tehéntej)
2. sz. tányér
GIUNCATA (tehén) nekem ez ízlett legjobban
3. sz. tányér
MOZZARELLA
 |
| balról jobbra: 1-2-3. sz. sajtos tányérok |
 |
| Ez az 1.sz. tányér, a gömbölyűek a scamorzák, a fehér darabos a ricotta |
külön tányéron:
hajszálvékony BRESAOLA sonka szeletek, rajta RUCOLA
citrom rájuk + durva reszelt parmezán
 |
| Alul van a bresaola sonka, rajta rucola és parmezán+citrom |
Ezután jött a főétel, aminek a tésztáját mi állítottuk össze:
RAVIOLI spenótos-ricottás töltelékkel, paradicsomszósszal a tetején
Salvatore nonnájának formázó edényével megformázva
 |
| ravioli kifőzés előtt |
töltelék: spenót sós vízben megfőz, ricottával összekeverni, pici víz mehet bele, ha kívánja
paradicsomszósz: koktélpariból, kis hagyma megpárol, rá a pari + 2 bazsalikomlevél + kevés cukor és só
idei könnyű vörösbor
