Puglia 9-10. nap, Grottaglie

Utolsó két napunkat Grottagliében töltöttük és még így is hozott meglepetést.

Hétfőn ráérősen keltünk, majd bebaktattunk a városba vásárolni. Összesen egy kötelező programunk volt, ki kellett nyomtatni valahol a beszállókártyákat, ezen hamar túlestünk. Szóba jött, hogy esetleg elmegyünk újra a tengerpartra, de mivel Marcsi kocsija a szervizben volt, ez a program elmaradt. Cseppet sem bántuk.  Bevetettük magunkat egy konyhai eszközöket árusító boltba és örömmel fedeztük fel, hogy itt lehet kapni azt  a kütyüt, amivel Salvatore a raviolit formázta, nosza, mindjárt beszereztünk a saját konyhánkba is 1-1 ilyet.  Vásárlás után pedig beültünk egy kávéra a szökőkutas téren, kiolvastuk a napilapot (LA GAZZETA DEL MEZZOGIORNO), néztük a téren mászkálókat. Sokmindent megértettünk az újságból, például felfedeztük, hogy a környék összes vallási eseményéről rövid hírt adtak, köztük volt az előző napi leccei körmenet is. Témáztak a brindisi robbantásról és megnéztük a várható időjárást is. Szóval kezdtünk grottaglieiekké válni. :)

Délután elsétáltunk a tőlünk 2 percre levő Castello Episcopióba (ahol a kerámiakiállítás van) és akkor jött a csoda, amiben nem is reménykedtünk. Amikor először itt jártunk, nyálcsorgatva lestünk be a kastély mediterrán kertjébe, sajnos szigorúan zárva volt. És most ez a kapu hívogatóan kitárta a kapuit és mi bemerészkedtünk. Nem nagy kert, kicsit elhanyagolt, de nagyon bájos, igazi mediterrán hangulata van:

giardino mediterraneo

giardino mediterraneo

giardino mediterraneo

giardino mediterraneo

Tettünk egy újabb kört a kerámianegyedben is. Találkoztunk egy idős keramikussal egy viszonylag szegényes műhelyben. Folyamatos olasz nyelvű beszámolójából (nem zavartatta magát) annyit ki tudtunk venni, hogy nem bírja már a kemény munkát, megöregedett, fájnak a tagjai, nem tud már dolgozni. Sok egyéb műhelyt is meglátogattunk, itt láttam valahol egy csodaszép sötétzöld kerámia étkészletet, amit azonnal becsomagoltam volna, ha tehettem volna. Beültünk újra a Bar delle Ceramichébe, ahova mindig betértünk egy sörre, kávéra, üdítőre, mousse-ra, ha erre jártunk. Most sem hagytuk ki. 

Pap pihen a templomajtóban

Öreg keramikus sajnos vén keramikus

Itt alul látható az a szép mélyzöld tányérkészlet

Az óvárosban, tőlünk nem messze van egy gyöngyszem kis patika, aminek a mennyezeti festményeit már napok óta le akartam fotózni, most azt is megtettem. A dómot érintve újra felkerestük a La Calabresét és elköltöttük utolsó vacsoránkat Grottagliében.

Kedden, utolsó napunkon újra felvetődött a tengerparti kirándulás gondolata, de elvetettük. Nem kellett sietnünk, a szálláson maradhattunk estig. Ráérősen bepakoltunk. Az erkélyről megbeszéltük a szomszéd bácsival, hogy vége a nyaralásnak, repülünk este haza, elköszöntünk. Nem is tudom, mivel ment el a nap, de gyorsan elszaladt. Akárcsak a pugliai nyaralásunk...

Puglia 8. nap, Lecce

A délelőtt ajándékvásárlással telt a kerámianegyedben, Grottagliében. Hadd legyen az otthoniaknak is szerencséjük, ezért kicsit megcsappantottuk Cinzia Fasano műhelyének pumó állományát, minek következtében némi engedményben részesültünk. Utána otthon ebédünkben a ricotta játszotta a főszerepet, nyámm. Mielőtt Leccébe indultunk, még egy kis sziesztára is sor kerítődött. 

A délutánt aztán Leccében töltöttük. Hogy miért csak a délutánt, annak egyszerű oka volt. Az előre kitervezett leccei Cortili Aperti (Nyitott udvarok) fesztivál is figyelembe vette a Szent Sziesztát és remény sem volt rá, hogy dél körül találunk akár egy nyitott udvart is. Utólag már azt mondom, kár volt Leccébe csak fél napra kirándulni, hiszen annyi ott a látnivaló, de késő bánat, így Lecce is feliratkozott a "még legalább egyszer látni akarom" listánkra.

A Cortili Aperti lényege az volt, hogy közel 30 belső magánkertet/udvart nyitottak meg, amelyek normál esetben zárva vannak a kívülálló számára, ezekbe be lehetett menni körülnézni, sok helyen pedig még különböző programokkal is kedveskedtek a betérőknek: jazz, komolyzene, sakkozás, tánczene, kiállítás is volt.

Porta Rudiae

Leccében a Porta Rudiae környékén kerestünk parkolóhelyet. Feltűnt, hogy rengeteg indiai és arab nőt és férfit látunk a környéken. Talán ez lehet Lecce Sohója, ki tudja. Az óvárost a Porta Rudiae-n (Rudiae kapu) keresztül közelítettük meg. Itt mindjárt jobbra az Accademia di Belle Arti nyitott kapui hívogattak, be is mentünk, hátha látunk valami érdekeset. Nem igazán láttunk, kijöttünk. Ugyanezen a kis téren mindjárt találkozhattunk a leccei barokk egyik képviselőjével, a Chiesa del Rosario templommal. Homlokzata jellegzetesen túldíszített, ez a leccei barokk egyik fő jellemvonása. Azt olvastam, hogy a stílusirányzat kialakulásában jelentős szerepet játszott a helyi, könnyen alakítható mészkő.

Chiesa del Rosario

Elkezdtünk vadászni a nyitott udvarokra. Szereztünk térképet és viszonylag szisztematikusan próbáltunk minél több udvarra, kertbe bejutni. Izgalmas túra volt, olyan helyekre nyertünk bepillantást, amelyekről fogalmunk sem lett volna, ha máskor járunk a városban. Az udvarok a lehető legkülönbözőbbek voltak, de egyaránt szépek, jól karbantartottak, hangulatosak. 

Cortili Aperti

Cortili Aperti

Cortili Aperti

Cortili Aperti

Cortili Aperti

Cortili Aperti

Lassan eljutottunk a Piazza del Duomóra, a dómhoz. A kezdetben kihalt utcák egyre zajosabbak lettek. A dóm közelében találtunk egy papírmasé műhelyt, ami nyitva is volt és főleg mesebeli kis jelenetekkel volt tele. 

papírmasé műhely

papírmasé műhely

utcai játékárus

A római amfiteátrumhoz közelítve, ahol éppen egy előadásra készülődtek, számos épületen fedeztem fel a leccei barokk stílusjegyeit. Ha tudom, hogy innen már csak pár lépés a Santa Croce, ami ennek a stílusnak a legszebb épülete a hozzáértők szerint, addig erősködök, amíg azt is meg nem látogatjuk. Így viszont ez is legközelebbre marad. 

Nézegettük az óránkat, mert a Dóm térre vissza akartunk érni a beharangozott körmenetre. Még volt szabad ülőhely a dóm lépcsőin, úgyhogy viszonylag kényelmesen tudtuk követni a felvonulást, aminek végállomása a dómmal sréhen szemközti papi szeminárium épülete volt. A Dóm tér érdekessége, hogy teljesen körbe van építve és mindössze egy bejárata van. Ezt védelmi célokból alakították így. Szintén hozzáértők szerint ez a tér a leccei barokk egyik legszebb alkotása.

Megemlítenék még egy másik kaput, a Porta Napolit. Gyönyörő leándersor vezeti a szemet az óvárosba vezető kapu ívére.

Porta Napoli

Hazafelé akadt némi probléma a kocsival. Először próbáltunk rájönni a titokzatos füstszagra, amit érezni véltünk, aztán felfigyeltünk egy folyamatosan égő sárga lámpára (gyertya-probléma), majd kissé beizgultunk a piros lámpa miatt (akksi-probléma). Zia nevetőgörcsöt kapott az idegességtől, Marcsi szegény egyre idegesebb lett. Megkönnyebbültünk, amikor Grottagliét elértük, a lehető leggyorsabban leparkoltunk és a hátralevő utat sétálva tettük meg a szállásunkig. Útközben jól bevált panzarottét vásároltunk vacsorára az üzletben, ami csak este van nyitva, akkor viszont sokáig, hálisten. Az izgalmakat és ezt a szép délutánt, mert az volt, egy sörrel öblítettük le, mint amolyan őslakosok, a közeli bárban.

Puglia 7. nap, Matera (Basilicata)

Ezt a kirándulást (is) nagyon vártuk.

Matera igazából nem Pugliában, hanem a szomszédos Basilicata tartományban található, 1993 óta a Világörökség része. A város a sziklába vájt barlanglakásairól nevezetes. A XX. század első felében Olaszország szégyenfoltjának tekintették a nagy nyomor miatt, amiben az itt tengődő több ezer embernek része volt. Később aztán a jelentős (nemzetközi) nyomásnak köszönhetően az olasz kormány új, modern lakónegyedekbe telepítette az embereket,  erre a kiterjedt barlanglakásos negyedek állapota elkezdett leromlani. Ezt megállítandó újabb program keretén belül elkezdte a barlangváros megmentését, ami jelentős kulturális, régészeti és népművészeti fontossággal bír. Persze mindez nem volt ilyen egyszerű, de végül sikerült előnyt kovácsolni a dologból és a vége a történetnek most már a nemzetközi pozitív hírnév lett. 

Feltétlenül meg kell még említeni Carlo Levi: Krisztus megállt Ebolinál c. könyvét, amely felhívta a figyelmet az itteni embertelen körülményekre és elindította az egész mozgalmat.

Materából korántsem láttunk annyit, amennyit szerettünk volna. Hogy teljes képet kapjunk, egy napnál többet kell itt eltölteni, meg hogy égető kíváncsiságunknak is eleget tegyünk persze. Amennyit én a magam részéről ennyi idő alatt felfogtam belőle, az a következő volt. Előzetesen én azt képzeltem, hogy jobban elkülönül a barlanglakásos terület a jelenlegi várostól. Nos, ez egyáltalán nem így van. A jelenleg is lakott óváros, aminek egy részét most bejártuk, a sziklákra épült és az épületek alsó része teljesen összeforrt az alatta levő sziklával, vagyis annak egy része a sziklából van kialakítva. Messziről alig lehet eldönteni egyébként, hogy lakatlan-e vagy sem. Ez az óváros jóval nagyobb és egyedibb, mint amilyeneket eddig Pugliában láttunk. És persze óriási a káosz, az épületek egymás hegyén hátán állnak, minden látszólagos logika nélkül. Itt főleg gyalog lehet közlekedni, rengeteg a lépcső. Egy-egy autóút is van, amin nem nagyon láttunk forgalmat, valószínűleg csak engedéllyel lehet behajtani. A lépcsők egy része úgy van kialakítva (utólag), hogy kb. autókeréknyomnyi szélességben ki van töltve (elég rondán néz ki) és szükség esetén ezen is lehet járműnek közlekedni, láttunk is rá példát. 

Arra viszont nem kaptam választ, hogy tulajdonképpen ez volt-e a nyomornegyed, csak azóta jobban kiépült, vagy van egy  autentikusabb rész is? Az az érzésem, hogy van.

Matera óvárosa 3 részből tevődik össze, mi a Sasso Barisano nevűben sétálgattunk, majd felmentünk a dómhoz, ami a Civita központja. A Sasso Caveosót csak érintettük, alighanem ez lehet a legérdekesebb (erre utólag jöttem rá). Szóval felsétáltunk a dómhoz, láttunk sziklatemplomot (Madonna dell’Idris), megpihentünk a meredély fölött, ahol lent a mélyben kis folyó, vagy inkább patak csordogált. Innen átláttunk a szurdok túlpartjára, ahol a sziklában sorakozó bejáratokat fedeztünk fel, ezek szintén barlanglakások, tán a legrégibbek. Fönt a platón újabb esküvői fotózás folyt.

Szóval nagyon érdekes, egyedi és nagy óvárosa van Materának, semmivel nem összehasonlítható. Akármerre megy benne az ember, mindig valami különleges látkép tárul a szeme elé.

Kilátás a sziklatemplom felől

Az óváros melletti szurdok, fölötte a Sasso Caveoso,
amit csak érintettünk

Sasso Caveoso, ezt nem láttuk sajnos közelről

Háttérben a sziklatemplom: Madonna dell’Idris

A San Pietro Caveoso templom, fölötte a sziklatemplom, alatta a szurdok

Chiesa San Francesco d'Assisi

Egy modern épület a San Francescoval szemben

A dóm

További képek az óvárosról:

Jól elfáradtunk a tűző napon való mászkálásban, amit a sziklák még jól megsokszoroztak. Délután találtunk egy légkondícionált éttermet (Ristorante Baccus di Pozzuoli Carlo), ahova bevetettük magunkat és egyenesen a szakáccsal beszéltük meg, hogy mit is együnk. Az asztalunk fölött az ő képe vigyorgott le ránk. A linken több képen is szerepel ő maga és a rajz is, amit róla készítettek. Vicces volt. Az étteremben egy népes olasz család apraja-nagyja alkotta a vendégsereg másik részét.

Chiesa del Purgatorio

Közkívánatra: "A Santa Anime del Purgatorio-templom egyike a város legszebb késő barokk épületeinek. A templomot a XIII. Gergely pápa által, 1578-ban a városba telepített Santa Anime del Purgatorio rend szerzetesei építették. A szerzetesek kezdetben a Sasso Caveosóban álló San Giovanni da Matera-templomot használták, majd 1644-ben egy új istenháza megépítése mellett döntöttek. Az első templom amit megépítettek a Santa Chiara volt, amit aztán a klarissza apácák vettek birtokukba. A Purgatorio-templomot 1726–1747 között építették Giuseppe Fatone andriai építész tervei alapján, a lakosság hathatós pénzügyi támogatásával. A késő barokkos vonalvezetésű főhomlokzatot Vitantonio Buonvino építette. A portál timpanonját morbid figurák, csontvázak díszítik, melyek egy kárhozott lelket fognak közre, a halál szimbólumát. A főhomlokzat felső részének aediculájában egy Madonnát ábrázoló szobor áll, melyet Szent Mihály és Rafael arkangyalok szobra vesz közre. A templombelső érdekessége a festett panelekkel díszített nyolcszögletű kupola. A főoltárban őrzik Materai Szent János, Szent Callixtus és Szent Prosperus ereklyéit." (Wikipedia)