Utolsó két napunkat Grottagliében töltöttük és még így is hozott meglepetést.
Hétfőn ráérősen keltünk, majd bebaktattunk a városba vásárolni. Összesen egy kötelező programunk volt, ki kellett nyomtatni valahol a beszállókártyákat, ezen hamar túlestünk. Szóba jött, hogy esetleg elmegyünk újra a tengerpartra, de mivel Marcsi kocsija a szervizben volt, ez a program elmaradt. Cseppet sem bántuk. Bevetettük magunkat egy konyhai eszközöket árusító boltba és örömmel fedeztük fel, hogy itt lehet kapni azt a kütyüt, amivel Salvatore a raviolit formázta, nosza, mindjárt beszereztünk a saját konyhánkba is 1-1 ilyet. Vásárlás után pedig beültünk egy kávéra a szökőkutas téren, kiolvastuk a napilapot (LA GAZZETA DEL MEZZOGIORNO), néztük a téren mászkálókat. Sokmindent megértettünk az újságból, például felfedeztük, hogy a környék összes vallási eseményéről rövid hírt adtak, köztük volt az előző napi leccei körmenet is. Témáztak a brindisi robbantásról és megnéztük a várható időjárást is. Szóval kezdtünk grottaglieiekké válni. :)
Délután elsétáltunk a tőlünk 2 percre levő Castello Episcopióba (ahol a kerámiakiállítás van) és akkor jött a csoda, amiben nem is reménykedtünk. Amikor először itt jártunk, nyálcsorgatva lestünk be a kastély mediterrán kertjébe, sajnos szigorúan zárva volt. És most ez a kapu hívogatóan kitárta a kapuit és mi bemerészkedtünk. Nem nagy kert, kicsit elhanyagolt, de nagyon bájos, igazi mediterrán hangulata van:
 |
| giardino mediterraneo |
 |
| giardino mediterraneo |
 |
| giardino mediterraneo |
 |
| giardino mediterraneo |
Tettünk egy újabb kört a kerámianegyedben is. Találkoztunk egy idős keramikussal egy viszonylag szegényes műhelyben. Folyamatos olasz nyelvű beszámolójából (nem zavartatta magát) annyit ki tudtunk venni, hogy nem bírja már a kemény munkát, megöregedett, fájnak a tagjai, nem tud már dolgozni. Sok egyéb műhelyt is meglátogattunk, itt láttam valahol egy csodaszép sötétzöld kerámia étkészletet, amit azonnal becsomagoltam volna, ha tehettem volna. Beültünk újra a Bar delle Ceramichébe, ahova mindig betértünk egy sörre, kávéra, üdítőre, mousse-ra, ha erre jártunk. Most sem hagytuk ki.
 |
| Pap pihen a templomajtóban |
 |
| Öreg keramikus sajnos vén keramikus |
 |
| Itt alul látható az a szép mélyzöld tányérkészlet |
Az óvárosban, tőlünk nem messze van egy gyöngyszem kis patika, aminek a mennyezeti festményeit már napok óta le akartam fotózni, most azt is megtettem. A dómot érintve újra felkerestük a La Calabresét és elköltöttük utolsó vacsoránkat Grottagliében.
Kedden, utolsó napunkon újra felvetődött a tengerparti kirándulás gondolata, de elvetettük. Nem kellett sietnünk, a szálláson maradhattunk estig. Ráérősen bepakoltunk. Az erkélyről megbeszéltük a szomszéd bácsival, hogy vége a nyaralásnak, repülünk este haza, elköszöntünk. Nem is tudom, mivel ment el a nap, de gyorsan elszaladt. Akárcsak a pugliai nyaralásunk...
A vén keramikus munkái nekem (tudom, hogy neked kevésbé, mivel ott nem éppen autentikus)nagyon tetszettek.Én úgy értettem, hogy az öreg arról is mesélt, hogy az ő ósei görögök voltak, és onnan ered az általuk kiállított tárgyakon fellelhető,főleg görög motívum. Úgy emlékszem, ma már a fia dolgozik ennek a kedves öreg úrnak.
VálaszTörlésA fiára nem emlékszem a mondókából, de akkor miért volt olyan üres a műhely?
VálaszTörlésEgyfolytában azon gondolkodom, hogy ne jelentesd meg nyilvánosan sehol az élménybeszámolódat. Ha tényleg sikerülne jövőre Puglia más részeit is megnézni, az ottani élménybeszámolóval együtt könyv formában - vagy ahhoz hasonlóban - érdemes lenne kiadni. Szerintem lenne rá kereslet.
VálaszTörlésTe lehetnél az úk "Pó apó" :-))
Tényleg, mi van vele, mostanában semmi újat nem találtam tőle.
Természetesen az "ÚJ" Pó apó! Bocsi!!
VálaszTörlésHát igen, kiköpött Pó apó vagyok, főleg ami a humoromat illeti. Nemá!
VálaszTörlésNem gondoltam, hogy vicckönyvet írj, de azt igenis tudom, hogy nagyon nagy érdeklődésre számíthatnál egy ilyen útleírással. Gondolj csak arra, hány tájékoztató található a könyvpiacon Pugliáról. Ez a tartomány egyre felkapottabb lesz a magyarok között is - függetlenül attól, hogy a Marcsi, az áltaunk is ismert okokból, nem tudott megélni az idegenvezetősdiből - és egyre több embert érdekelne a személyes tapasztalat.
VálaszTörlés