Hosszú és szűkös repülés után pontosan érkeztem London Lutonra. Érdekes, hogy előbb megnézik az útlevelet, utána lehet menni a bőröndért. A nép egy részét, engem is, egy automata útlevélvizsgálóhoz tereltek. Először képes felével lefelé egy fénymásolatot kellett csinálni az útlevélről, majd egy kütyü elé állva készült egy fénykép az arcomról. Gondolom, ezt összehasonlította valami program az útlevéllel, de ez csak egy feltételezés. Engem mindenesetre átengedett. Eközben megkaptam M sms-ét, hogy mindjárt odaér értem. Mire kimentem, már ott volt. Nagyon jól beszél magyarul már a M. Felszálltunk a reptéri körjáratra, ami a parkolóhoz vitt, innen M szolgálati kocsijával utaztunk fél órát a szállásig. Ez a környék, ahol Z-ék laknak, még annál is hangulatosabb volt így este, mint amilyennek a gúgliban látszott. Majd a képek megmutatják. Ja, azt nem írtam, hogy a reptérről kifelé jövet aprószemű, vízszintes eső hullott, ami aztán elállt menet közben. M-val megtárgyaltuk, hogy Írországban mennyivel jobb idő van.
Z odajött a szálláshoz, közben mi beszédbe elegyedtünk egy cicával (szép vörös-fehér cica volt) és egy algériai fickóval, akiről kiderült, hogy a guest house éjszakai portása.
A fizetés pikk-pakk megtörtént, megkaptam a szobakulcsot és Z-ék felkísértek a kis pici szobámba. Megnéztük a reggelizőhelyet és a fürdőszobát is. Most itt ülök az ágyon és egy egész hosszú Tom Jones műsor megy a tévében, nagyon jó aláfestő zene az írogatáshoz. A szoba pici, egyszerű, de tiszta.
Holnap azzal kezdődik a nap, hogy reggeli után átmegyek a gyerekekhez.
Tök jó, most meg Tom Jones fiatalkori számait játsszák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése