Toscana, 3. nap - Pisa és Castiglioncello

körforgalom-dísz

Pisa, a Csodák tere

Pisáról szívesen lemondtunk volna, de az újak még nem látták. Főleg a mobillal próbáltam fotózni, vakon, mert semmi nem látszott a kijelzőn. Most is volt egy csomó túrista, akik a lehető legkülönfélébb pózokban próbálták lefotózni egymást a dőlő toronnyal, főleg japcsik. Mortennel bepróbálkoztunk a mekiben, hátha van wifi, elvileg volt, gyakorlatilag meg nem, de legalább ittunk egy kávét és gond nélkül használhattuk a mosdót. (Ami egyébként kódos, a kód a blokkon található, de a furfangos túrista ezt úgy kerüli ki, hogy nem hagyja bezáródni a WC ajtaját, hanem a sorban következőnek még nyitva átengedi. Vannak a vécés sorbanállásnak is előnyei.)

A kocsit épségben megtaláltuk a kis utcában, ahol hagytuk és nekieredtünk a tengerpartnak. Egy idő után gyanússá vált, hogy miért jobboldalon látok nagy hegységet, ahol a tengernek kellene eredetileg lennie, mivel déli irányba tartottunk... volna. De mi valamiért észak felé fordultunk, így némi késéssel jutottunk el a számomra is ismeretlen tengerparti üdülőhely, Castiglioncello felé, ami valóban dél felé esett.

Itt a tengerpart enyhén lejtett, a barátságos, csupa árnyék városka még fent volt, de a teljesen kiépített partra lefelé kellett igyekezni.

Kis keresgélés után találtunk néhány napozóágyat-ernyőt, amit félárért odaadtak nekünk a délutánra való tekintettel. Itt a part nagyon sziklás, yachtkikötő is van. Fürödni éppenséggel lehet, de nem túl kényelmes egyenesen a mellig érő vízbe beereszkedni, utána meg a köveken bukdácsolni. Egyik oldalon a hajók, másik oldalon mólószerűség, több is. Fürödtünk, mert nagyon meleg volt, meg labdáztunk is egy kicsit Robinnal, de igazi, sokáig tartó pacsálásra nem alkalmas ez a part.

Éhes voltam, azzal nyugtattam magamat, hogy ilyen helyen biztos tudok ebédelni, közvetlenül a nyugágyaink mellett volt egy étterem. Persze a sziesztáról teljesen elfeledkeztem. Mindegy, a vonalaimnak éppenséggel nem ártott egy kis böjtölés.

Fogtam a fotós felszerelést az új szűrőmmel, direkt hoztam az állványt is és amíg a többiek a napon élvezkedtek (én nem szeretek napozni), addig kerestem néhány alkalmas helyet és fotós gyakorlatokat végeztem. :) Ja, előtte a lányokról is készítettem néhány felvételt.

Nem sokáig maradtunk, még annyi ideig sem, hogy kicsit leégjek, bár ebben a gondosan felhordott, 50 faktorú naptejem is ludas lehetett. 

Morten ezalatt jól beebédelt a városkában, nem is értem, hogy ott miért nem sziesztáztak a dolgozók! Én hazafelé már csak egy fagyit vettem magamhoz.

Toscana, 2. nap/3 - Lajatico

A lajaticói Bruschetta fesztivállal zártuk a napot.

Az álmos kis faluban nagy tolongás volt a főtér környékén. Este a bruschetta vacsoráé volt a főszerep. A kínálatot mindenhova kifüggesztették. Először rendelni kellett úgy, hogy kitöltöttük egy A4-es papíron, miből hány adagot szeretnénk. Itt volt felsorolva a bor és üdítő kínálat is. Az A4-es alapján egy helyi siheder rögzítette a megrendelésünket számítógépen, fizettünk, majd mire letelepedtünk a hosszú asztalok egyikéhez, már hozták is a fogyasztanivalót. Csak a "jelszót" kellett bemondani, mint pl. Giorgio Ungherese, haha. (Igazából ez egy korábbi jelszava volt Mortennek.) A helyiek valszeg a nevüket mondták be.

Nagy meglepetés ért, amikor leraktak elénk 4 üveg bort. Amit mi adag vagy pohár bornak hittünk az A4-esen, az üveg volt! Nem estünk kétségbe, majdnem mind elfogyott, a maradékot pedig magunkkal vittük. Én beszálltam a vörös boros buliba, habár eredetileg nem akartam bort inni. Könnyű vörösbor volt, jólesett.

Legtöbben bruschetta tálat kértünk, ami 5 különböző bruschettából állt finom fokhagymás, olivás pirítóson.  A tányér közepére  prosciutto szeleteket és egy szép darab sajtot helyeztek. A mi "nénink", aki kiszolgált, egy nagyon alacsony, fürge helyi hölgy volt. De futkorásztak itt apró gyerkőcök is, ők szedték össze a piszkos edényt. Szemlátomást az egész falu részt vett a vendéglástásban. Mindenki kék színű fesztiválos pólót viselt. És persze vendég is volt jócskán.

1 sima fokhagymás-olivás (mindegyiknek ez volt az alapja)
1 sült paprikás
1 grillezett cukkinis
1 sonkás-sajtos
1 a szokásos paradicsomos

Toscana, 2. nap/2 - San Gimignano

San Gimignanóban a szokásos tömeg fogadott. A parkolókeresgélés után a főkapun mentünk be. Nekem első dolgom egy üveg ásványvíz beszerzése volt, mert kezdtem kitikkadni a nagy melegben. Viszont itt jótékony árnyékban tudtunk felsétálni az óváros központjáig. 

A Dóm téren már javában folyt a középkori bemutató, úgyhogy itt le is cövekeltem. Ami teljesen lenyűgözött, az az volt, hogy a felvonulók apraja-nagyja milyen komolyan vette ezeket a középkori játékokat. Legjobban a zászlódobálást élveztem, különlegessége az volt, hogy lányok is részt vettek benne, fiúruhába bújva. Voltak egészen kis srácok is, egynémelyik fáziskésésben lengette a zászlaját elvonuláskor, de ez nem zavart senkit sem, őt a legkevésbé.

Tánc, bajvívás, felvonulás következett, remek szórakozás volt. Egy anyuka megkért, hogy a gyerekéről készült fotókat küldjem el neki.

A Dóm tértől egy utcányira már teljes nyugalom honolt. Elsétáltam a Rocca di Montestaffoli felé, ami egy érdekes ötszögletű erőd, ez jól látható a Torre Grossáról, a városháza tornyából és már sokszor elhatároztam, hogy megnézem, de még sosem került rá sor. Hát most került. Egy percre van a Dóm tértől. Itt is felállítottak néhány sátrat és sétálgatott egy-két kosztümös szereplő, de az embereket inkább csak az egyetlen épen maradt bástya érdekelte, már aki egyáltalán eljutott idáig. Engem azért érdekelt volna egy érdekes középkori figura is, de valahogy úgy helyezkedett, hogy sosem tudtam lencsevégre kapni, sőt, eltűnt a sátrak közötti lezárt területen.

Igyekeztem átvágni a tömegen, amikor visszamentem a Dóm térre, de egy újabb felvonulás utamat állta és ez így ment, amíg ott voltunk. Igazi vásári forgatag.

A tornyok a Rocca di Montestaffoli felől

Toscana, 2. nap/1 - Siena

Könnyű nappal szoktunk indítani, de ez most nem így volt. Vikitől tudtam, hogy Lajaticóban a hétvégén Bruschetta fesztivál van, valamint az indexről, hogy több városban is középkori vásár lesz, többek közt San Gimignanóban. Előterjesztettem a társaság elé és ennek következtében Siena és San Gimi lett a napi program. Sienának külön örültem, visszagondolva a két évvel ezelőtti gyászos vánszorgásomra a városban derékbeállás következtében, amiről már akkor beszámoltam. 

Sienában a San Domenico közelében sikerült helyet találni, innen kis séta az Il Campo (a főtér). Itt leváltam a társaságról, mert rémlett, hogy az indexen emlegettek egy piacot a városháza alatt és eddig mindig elfelejtettem megnézni. Elindultam a hűvös sikátorokban, ahol a nap hevét nem lehetett annyira érezni és pár perc alatt meg is találtam a közvetlenül a városháza mögötti régiségpiacot. Kicsit kódorogtam a sok régi cucc, festmény, bútor között, aztán azon az oldalon jöttem vissza az Il Campóra, ahol Ziáékkal ebédeltünk annakidején.

régiségpiac

Volt még egy csomó idő, én is elindultam a dóm felé. Na, és mi volt az első, amit felfedeztem a Dóm Múzeum pénztáránál, csak hogy fájdítsam Zia szívét egy kicsit? Hát  Caravaggio Keresztelő Szent János képe, amit ezen a nyáron a sienai Dóm kriptájában lehet megtekinteni. 

http://www.sienaholidays.com/index.php?option=com_content&view=article&id=112:il-san-giovanni-battista-di-caravaggio-2&catid=33&Itemid=154&lang=it

Picit töprengtem, hogy bemenjek-e a Caravaggio kedvéért, de aztán úgy döntöttem, hogy idő sincs elég és Rómában már úgyis láttam majdnem az összes festményét Caravaggiónak, úgyhogy végül nem mentem be.

Filóztam azon is, hogy felmásszak-e a félbehagyott dóm-falakra, mert ezt is régóta tervezem, de ahhoz meg túl meleg volt, pedig a kilátás onnan lenyűgöző. Jobban esett szép kényelmesen sétálni inkább, beülni a Santa Maria della Scala múzeum hűvös előterébe és elküldeni Wifin az első üdvözletet Toscanából.

Lefelé menet belefutottam egy kék-sárga középkori ruhába öltözött felvonulásba. A dob hangját már messziről hallani lehetett. Abban reménykedtem, hogy a Dóm térre tartanak, ezért visszamentem a mellékutcákon át a dómhoz, de a hangok egyre halkultak, a felvonulás máshol folytatódott.
Közben a többiekkel hol összefutottunk, hol megint szétváltunk, ahogy éppen az érdeklődés hozta.

Betértünk még Szent Katalinhoz is visszafelé a kocsihoz.

Középkori felvonulás Sienában

Jönnek le a lyányok a dómtól Mortennel

odaállították

parkoló

Szent Kata