Berlin 2022, 0. és 1. nap

 Erről az utazásról nem biztos, hogy be akarok számolni, de a képeket felrakom.

Vonattal Berlinbe:

A Spree partján a belvárosban:

Berlin Pavillon:

Holokauszt emlékmű:

Reichstag:

Esti panoráma a szobából:

Málta 2019, 8. (utolsó) nap - Senglea

11374 lépés

Az elutazás napján a kézipoggyászokat becsomagolni nem volt nagy ügy (hazafelé sosem az), hova is mehettünk volna utolsó délelőttünkön, ha nem a frissen felfedezett kedvenc helyünkre, az előző napi kiskocsmába Sengleán.

Regatta Bar

Málta 2019, 7. nap - Senglea és a Rinella Bay

15790 lépés

Senglea (Isla) mint említettem, a Háromváros egyike. Ott volt a szánkban, csak át kellett nézni az "öblünk" túloldalára, amikor reggelenként a buszra vártunk. Többször emlegettük, hogy ott mindenképpen nézzünk körül. Hát most eljött ennek is az ideje. 

Nagyon-nagyon kellemes sétát tettünk először a part menti úton, mígnem átértünk a félsziget túloldalára, ahol azok a bizonyos oszlopszerűségek mererdeznek ki a vízből, amiről fogalmunk nem volt, hogy micsodák (valami kikötői alkalmatosságok, darufélék?), de nagyon jó támpontul szolgáltak, ha a szemünkkel az ottani lakhelyünkhöz akartuk magunkat betájolni messziről.

Rátaláltunk egy egyszerű kiskocsmára ott a parton, rendeltünk valamit, leültünk egy napernyő alá és a világ kerek lett, annyira, hogy nem akaródzott felkelni és továbbmenni, így hát maradtunk is egy jó darabig. Én a magam részéről itt találtam meg azt a nyugalmat, amit 10 évvel előtte Marsaxlokkban éreztem és R is pontosan így érzett. Tudom, mert kitárgyaltuk.

Mindössze néhány helyi ember üldögélt körülöttünk, nem volt nyüzsgés, nem volt lárma, nem voltak bóvliárus standok, tulképp semmi sem volt, csak egyik oldalunkon a víz, másik oldalunkon egy hatalmas, üres városfal és az alatta húzódó üres kocsiút a kiskocsmával. 

És Valletta látványa a Grand Harbourral a víz túloldalán.

Ja, a csúcs az volt, amikor bent a bárpult fölötti falon egy John Lennon-os montázst fedeztem fel.

Nagy nehezen azért felkászálódtunk és az emelkedőn keresztül, át a városon, értük el a túloldalt és ereszkedtünk le a "mi" kikötőnkhöz. 

És a napnak még nem is volt vége.

Délután ellenkező irányban indultunk el, a harmadik földnyelv felé, ami már, ugye, nem a Háromvároshoz tartozik. 

Többek közt fürödni szándékoztunk egyet (legalábbis R), vittük a fürdőcuccot. Jó volt sétálni majdnem cél nélkül. Hamarosan rátaláltunk a Rinella Bayre, ami egy kis öbölszerűség nem túl nagy, homokos plázzsal. Egy teremtett lélek nem volt akkor még ott, de nem is úgy nézett ki, mint egy strand, bár a térkép tanúsága szerint annak használják. Később befutott egy bringás nagyapó és elkezdett szelfizni a parton, majd a vízben is. 

R úszott, én meg inkább fotózással töltöttem az időt, nem volt kedvem a májusi hideg vízben megmártózni. 

Volt egy kajálda az út túloldalán, ott ettünk 1-1 ftirát. Már hiányzott, ugyanis aznap nem jártunk a buszpályaudvari szokásos büfénk környékén. Úgy tűnik, ftirát mindenhol lehet kapni nagyon helyesen.

Az utolsó vacsora

Málta 2019, 6.nap - Gozo és a Kék Laguna

15790 lépés

Minden nap 6-7 körül ébredtünk magunktól, ez volt az egyetlen nap, amikor nem bíztuk a kelést a véletlenre, hanem inkább beállítottuk a vekkert (telefont). Gozóra készültünk, aznap kellett a leghosszabb utat megtenni a célunkig. Először, ugye, bementünk Vallettába, onnan a 41-es busszal Cirkewwába, ami a sziget legnyugatibb csücske. Innen komp vitt át Gozo szigetére. 

Az útvonaltervező szűk 2 órát mond Cirkewwáig tömegközlekedéssel, nekünk a valóságban ez kb. 2,5 óra volt. Plusz kicsit várni kellett a kompra, behajózás, menetidő (30 perc összesen). Szóval az egész út Bormlától verte a 3 órát. 

A Cirkewwa körüli vidék egészen új volt, itt már majdnem hegyeket is láttunk odafelé. Visszafelé ezek valahogy elmaradtak, amit ma sem értünk, mivel csak egy út van, másfelé nem tud menni a busz, akkor hova lettek a magaslatok, na mindegy.

Kellemes negyedórát töltöttünk a kompon, jobbra elhagytuk Camino szigetét és már szálltunk is kifelé. Egészen egyedi módon oldják meg a viteldíjat a kompra, odafelé nem kell fizetni, csak visszafelé. Okos és nagyvonalú döntés.

Alig jöttünk ki Gozón a terminálból, már ránk is akaszkodott egy fiatalember, akit először elhajtottunk, aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy őt fogadtuk fel egész napra taxisnak, aki körbevisz minket a szigeten. (Szerintem elővette a jobbik arcát.) Erik volt a neve. Tisztáztuk vele, hogy mennyi az ár (ugyanannyi volt, mint 10 évvel ezelőtt), és hogy minket mi érdekel, azt mondta, rendben.

Viktoria

Először Viktoriába mentünk, a sziget fővárosába. Felmásztunk az erődbe, ami hatalmas változáson esett át 10 év alatt, szinte teljesen kiépítették, sokkal jobban érezni rajta az erőd-jelleget. Teljesen rendben van, talán már egy kicsit túlságosan is, de majd néhány év múlva talán beáll, megkopik kicsit és nem lesz annyira új-szagú. A katedrálisba most nem mentünk be, szívesebben sétálgattunk körbe-körbe. A panoráma megunhatatlan.

A Szt. György Bazilika (óváros) csodálatos részlete

Inland Sea, Gombás szikla, Azúr-ablak helye

Az Inland Sea-t (Il-Qawra) imádom, ott mindig történik valami, most is merülgettek a búvárok. Szerintem nagyon izgalmas látvány És a parti részekkel együtt állítólag a legszebb és kiváló merülőhely Máltán.

A 10 évvel ezelőtti szürkeséghez képest most voltak színek. Lett volna azúr is, de nem volt hozzá ablak, mert azóta leomlott. Kerestem a helyét, de nem emlékeztem pontosan, hogy hol is állt annak idején. Végülis mindegy. Volt viszont egy nagyon érdekes, jó mély merülőhely, tán ez lehetett legközelebb az egykori Azúr-ablak hűlt helyéhez.

Sólepárlók, Lunar Hill

A sólepárlókhoz valamiért egyik sofőr sem akar magától elvinni, úgy kell külön egyezkedni velük, hogy mi arra is kíváncsiak vagyunk. Ez Gozo északi részén van, talán túl messzinek érzik. (Haha, semmi nincs itt messze...) Erik sem repesett az örömtől, de vállalta, anélkül fel sem fogadtuk volna, érezte ő azt. Pedig nagyon látványos a hely, akárcsak a Lunar Hill nevű domb a közelében, ami elég becsapós, ha nincs mellette ember (arányok), akkor sokkal nagyobbnak néz ki, mint valójában. De az biztos, hogy nagyon fotogén. 

Szóval a gozóiak helyében én inkább büszkén mutogatnám ezt a helyet. Mondjuk nekünk kapóra jött, hogy nem volt sok turista, csak néhány bámészkodó, mert sokkal jobban lehetett fotózni.

Ta’ Pinu Bazilika, pápalátogatás

A szigetnek szinte minden pontjáról látható székesegyház, híres pápalátogató- és búcsújáróhely. 

Itt Erik megint elővette a rosszabbik arcát, szerintem estig még le akart bonyolítani egy újabb fuvart és sokallotta már a bámészkodásunkat. Mi azért körülnéztünk bent is, kint is, ahogy azt kell, szó ne érje a ház elejit.

Kék Laguna, zabszem-effektus

Erik megkönnyebbülten rakott ki a kikötőben és nézett újabb (lehetőleg nőnemű, fejemet rá, azokat jobban lehet irányítani - őszerinte) túristák után. 

Mi meg a kapitány invitálására egy olyan kishajót választottunk, ami az ígéret szerint megszakítja az útját a Kék Lagunánál. Nosza, erre sem időnk nem lenne később, sem energiánk, lássuk ma a Kék Lagunát is.

Egészen a Kék Lagunáig minden rendben ment. Ott kiszálltunk és tettünk egy sétát a heverésző tömegben. A környezet szép volt, de az a sok ember! Kicsit idegesített az is, hogy tulajdonképpen hogy is fogunk mi továbbutazni? Volt több kikötőállás, a továbbutazni vágyók ott nyomakodtak, senki nem tudott semmit, mi is hiába kérdezősködtünk. Aztán valahonnan kiderült, hogy a jegyek nem egyformák, az ilyen jeggyel onnan, az olyan jeggyel - állítólag - meg amonnan megy a hajó. Jöttek-mentek-kikötöttek a különböző méretű hajók, az sem volt mindegy, hova tartanak, nehogy véletlenül visszamenjünk Gozóra. Néha valaki bennfentes elkurjantotta magát, hogy az ilyen és ilyen jeggyel most lehet felszállni, de mi van, ha éppen nem halljuk vagy nem értjük meg abban a nyomakodásban, hogy mit mond? Végül beszálltunk egy kb. 8-10 személyes motorcsónakba, ami kérdésünkre tényleg Málta szigetére tartott és a jegyünk is jó volt rá. A csónak csupa nőt szállított, a személyzet meg nagyon imponálni akart a fiatalabbjának (na, nem nekünk...), ezért ráléptek a gázra és a csónak eszeveszett száguldozásba kezdett. Mi csak annak örültünk, hogy akkor, ha sikerül egyáltalán elérni a partot, legalább jó hamar ott leszünk. Szerencsére ez így is volt, megúsztuk a produkciót.