Toscana, 4. nap - Firenze

Kötelező kép Firenzéről

Firenzébe valamiért csak dél körül értünk. Ha a FI-PI-LI autópálya felől jövünk, akkor a GPS először átvisz a "pesti" oldalra, majd visszahoz a "budaira", oda, ahol parkolni szoktunk a folyóparton, a Piazzale Michelangelo alatt. A Google útvonaltervező is ezt javasolja (bár nem tudom, nem ugyanaz a program van-e a háttérben), mindenesetre ez a kurfli is sok időt elvesz. 

Iszonyúan tűzött a nap, amikor felértünk a térre, a vaskorlátnál fotózkodtunk a panorámával, a korlát égetett, ha véletlenül hozzáértünk. Jó volt továbbmenni a hűs és fenséges San Miniato al Monte felé, ami még följebb van és számos lépcsőt kell pluszban megmászni miatta. De ez mindig megéri. (Kivéve, amikor 2007 októberében, először szerettük volna megnézni, akkor felmásztunk a töksötétben, perszehogy nem volt nyitva... Pedig a hivatalos nyitvatartási időn belül voltunk.)

távol-keleti szépségek a San Miniatónál

elfáradtak

Lesétáltunk a városba, közben csippentettünk még egy-két morzsát a panorámából. A lányok felhívták a figyelmemet a vicces kresztáblákra. Valaki művész azzal szórakozott, hogy a kresztáblák ábráit jópofa jelenetekké alakítgatta. Ami a furcsa, hogy a hatóságok úgy hagyták!

Kitikkadás ellen beültünk egy sarki presszóba jeges kávét inni. Az olasz jeges kávéval Luccában találkoztam először. Náluk a jeges kávé tea-hígságú jéghideg ital, sem tej, sem vaníliafagyi nincs benne. Viszont a nagy melegben eléggé üdítő.

Megtettük a szokásos útvonalat: Ponte Vecchio - Uffizi-mente - Piazza della Signoria - Dóm (Santa Maria del Fiore). A Dómnál most szigorúan ellenőrizték, hogy rövid nadrágban (férfiak-nők), vagy ujjatlan felsőrészben (nők) senki ne lépjen be, de ezen egy kéznél lévő gyönyörű, pillekönnyű, türkizkék sál Sienából mindig tud segíteni. :)

önarckép

villanyautók feltöltéskor

sütkérezik a bringa

A Dóm mellett van a kenyérleves-evő helyünk. Sajnos a jó hűs pincében nem tudtak helyet adni és a wifi-kapcsolat sem volt túl jó, valamint zöldséges kenyérlevesük sem volt. Viszont paradicsomos kenyérlevest sikerült ennem (pappa pomodoro) és két kólát is lenyomtam iszonyat horror áron.

pappa pomodoro

Dávid a megfelelő nézetből

Ezután szétszéledt a csapat. Én elhatároztam, hogy kedvenc templomomban (Orsanmichele) hűsölök egy cseppet. Utána kis nosztalgia-kóborlást terveztem a belvárosban. Eredetileg a Palazzo Davanzati-t akartam meglátogatni. Tudtam, hogy már nincs nyitva, pedig szívesen belátogattam volna a középkori kereskedőcsalád otthonába, ahol eddig mindig meglepetés ért, mert ahányszor voltam benne, mindig tudtak újat, vagy újabban megnyitott szárnyat, emeletet mutatni. 

Innen talán két lépés a Palagio di Parte Guelfa a hasonnevű téren, ez totál meglepi volt, mert nem számítottam rá és eddig csak képről ismertem, holott régóta terveztem, hogy egyszer megkeresem.

Palagio di Parte Guelfa

Addig sétafikáltam, míg egyszercsak a Piazza Santa Trinitán találtam magamat és jóhogy bementem azonnal a Santa Trinita templomba (Zia, igazad volt!), másik kedvenc templomunkba Firenzében. Gyorsan végigfutottam a templomot. A Sassetti kápolna éppen ki volt világítva, végigjártattam a szememet a sok érdekes Ghirlandaio freskón, a festőt önmagát ábrázoló festményen, az első szemüveges ábrázoláson, a névadó házaspár alakjain.  Megkerestem a Davanzati síremléket a félhomályban. Jáj, de örültem nekik!

A Mercato Nuovót kétszer is érintettem, odafelé és vissza is, a porcellino (vadkan szobor) orrát is megsimiztem babonából. (Bár a babonához egy pénzérme kútba ejtése is hozzátartozik.)

Ez nem az eredeti Porcellino,
hanem egy mini-változat, az egyik éttermet őrzi kicsit arrébb

Már visszafelé tartottam a találkahelyre, amikor Mortenba botlottam az egyik mellékutcában. Megmutatta, hogy talált egy elhagyatott, klassz kis templomot, jó kis hűsölőhelyet. (Chiesa di San Remigio; a jelenlegi épületet CSAK a XIV. században kezdték építeni, de a helyén már a IX. században is Szent Remigiusnak szentelt kórház, majd templom állt, a Franciaországból Rómába tartó zarándokok pihenőhelye volt.) A templomban egy lélek nem volt egész végig és kicsit lepusztultabb is volt a többinél, legalábbis firenzei mértékkel nézve, de nagyon jókat lehet benne pihizni, pontosan 1 percre a túristáktól nyüzsgő Signoriától. Kincs az ilyen!

Toscana, 3. nap - Pisa és Castiglioncello

körforgalom-dísz

Pisa, a Csodák tere

Pisáról szívesen lemondtunk volna, de az újak még nem látták. Főleg a mobillal próbáltam fotózni, vakon, mert semmi nem látszott a kijelzőn. Most is volt egy csomó túrista, akik a lehető legkülönfélébb pózokban próbálták lefotózni egymást a dőlő toronnyal, főleg japcsik. Mortennel bepróbálkoztunk a mekiben, hátha van wifi, elvileg volt, gyakorlatilag meg nem, de legalább ittunk egy kávét és gond nélkül használhattuk a mosdót. (Ami egyébként kódos, a kód a blokkon található, de a furfangos túrista ezt úgy kerüli ki, hogy nem hagyja bezáródni a WC ajtaját, hanem a sorban következőnek még nyitva átengedi. Vannak a vécés sorbanállásnak is előnyei.)

A kocsit épségben megtaláltuk a kis utcában, ahol hagytuk és nekieredtünk a tengerpartnak. Egy idő után gyanússá vált, hogy miért jobboldalon látok nagy hegységet, ahol a tengernek kellene eredetileg lennie, mivel déli irányba tartottunk... volna. De mi valamiért észak felé fordultunk, így némi késéssel jutottunk el a számomra is ismeretlen tengerparti üdülőhely, Castiglioncello felé, ami valóban dél felé esett.

Itt a tengerpart enyhén lejtett, a barátságos, csupa árnyék városka még fent volt, de a teljesen kiépített partra lefelé kellett igyekezni.

Kis keresgélés után találtunk néhány napozóágyat-ernyőt, amit félárért odaadtak nekünk a délutánra való tekintettel. Itt a part nagyon sziklás, yachtkikötő is van. Fürödni éppenséggel lehet, de nem túl kényelmes egyenesen a mellig érő vízbe beereszkedni, utána meg a köveken bukdácsolni. Egyik oldalon a hajók, másik oldalon mólószerűség, több is. Fürödtünk, mert nagyon meleg volt, meg labdáztunk is egy kicsit Robinnal, de igazi, sokáig tartó pacsálásra nem alkalmas ez a part.

Éhes voltam, azzal nyugtattam magamat, hogy ilyen helyen biztos tudok ebédelni, közvetlenül a nyugágyaink mellett volt egy étterem. Persze a sziesztáról teljesen elfeledkeztem. Mindegy, a vonalaimnak éppenséggel nem ártott egy kis böjtölés.

Fogtam a fotós felszerelést az új szűrőmmel, direkt hoztam az állványt is és amíg a többiek a napon élvezkedtek (én nem szeretek napozni), addig kerestem néhány alkalmas helyet és fotós gyakorlatokat végeztem. :) Ja, előtte a lányokról is készítettem néhány felvételt.

Nem sokáig maradtunk, még annyi ideig sem, hogy kicsit leégjek, bár ebben a gondosan felhordott, 50 faktorú naptejem is ludas lehetett. 

Morten ezalatt jól beebédelt a városkában, nem is értem, hogy ott miért nem sziesztáztak a dolgozók! Én hazafelé már csak egy fagyit vettem magamhoz.

Toscana, 2. nap/3 - Lajatico

A lajaticói Bruschetta fesztivállal zártuk a napot.

Az álmos kis faluban nagy tolongás volt a főtér környékén. Este a bruschetta vacsoráé volt a főszerep. A kínálatot mindenhova kifüggesztették. Először rendelni kellett úgy, hogy kitöltöttük egy A4-es papíron, miből hány adagot szeretnénk. Itt volt felsorolva a bor és üdítő kínálat is. Az A4-es alapján egy helyi siheder rögzítette a megrendelésünket számítógépen, fizettünk, majd mire letelepedtünk a hosszú asztalok egyikéhez, már hozták is a fogyasztanivalót. Csak a "jelszót" kellett bemondani, mint pl. Giorgio Ungherese, haha. (Igazából ez egy korábbi jelszava volt Mortennek.) A helyiek valszeg a nevüket mondták be.

Nagy meglepetés ért, amikor leraktak elénk 4 üveg bort. Amit mi adag vagy pohár bornak hittünk az A4-esen, az üveg volt! Nem estünk kétségbe, majdnem mind elfogyott, a maradékot pedig magunkkal vittük. Én beszálltam a vörös boros buliba, habár eredetileg nem akartam bort inni. Könnyű vörösbor volt, jólesett.

Legtöbben bruschetta tálat kértünk, ami 5 különböző bruschettából állt finom fokhagymás, olivás pirítóson.  A tányér közepére  prosciutto szeleteket és egy szép darab sajtot helyeztek. A mi "nénink", aki kiszolgált, egy nagyon alacsony, fürge helyi hölgy volt. De futkorásztak itt apró gyerkőcök is, ők szedték össze a piszkos edényt. Szemlátomást az egész falu részt vett a vendéglástásban. Mindenki kék színű fesztiválos pólót viselt. És persze vendég is volt jócskán.

1 sima fokhagymás-olivás (mindegyiknek ez volt az alapja)
1 sült paprikás
1 grillezett cukkinis
1 sonkás-sajtos
1 a szokásos paradicsomos

Toscana, 2. nap/2 - San Gimignano

San Gimignanóban a szokásos tömeg fogadott. A parkolókeresgélés után a főkapun mentünk be. Nekem első dolgom egy üveg ásványvíz beszerzése volt, mert kezdtem kitikkadni a nagy melegben. Viszont itt jótékony árnyékban tudtunk felsétálni az óváros központjáig. 

A Dóm téren már javában folyt a középkori bemutató, úgyhogy itt le is cövekeltem. Ami teljesen lenyűgözött, az az volt, hogy a felvonulók apraja-nagyja milyen komolyan vette ezeket a középkori játékokat. Legjobban a zászlódobálást élveztem, különlegessége az volt, hogy lányok is részt vettek benne, fiúruhába bújva. Voltak egészen kis srácok is, egynémelyik fáziskésésben lengette a zászlaját elvonuláskor, de ez nem zavart senkit sem, őt a legkevésbé.

Tánc, bajvívás, felvonulás következett, remek szórakozás volt. Egy anyuka megkért, hogy a gyerekéről készült fotókat küldjem el neki.

A Dóm tértől egy utcányira már teljes nyugalom honolt. Elsétáltam a Rocca di Montestaffoli felé, ami egy érdekes ötszögletű erőd, ez jól látható a Torre Grossáról, a városháza tornyából és már sokszor elhatároztam, hogy megnézem, de még sosem került rá sor. Hát most került. Egy percre van a Dóm tértől. Itt is felállítottak néhány sátrat és sétálgatott egy-két kosztümös szereplő, de az embereket inkább csak az egyetlen épen maradt bástya érdekelte, már aki egyáltalán eljutott idáig. Engem azért érdekelt volna egy érdekes középkori figura is, de valahogy úgy helyezkedett, hogy sosem tudtam lencsevégre kapni, sőt, eltűnt a sátrak közötti lezárt területen.

Igyekeztem átvágni a tömegen, amikor visszamentem a Dóm térre, de egy újabb felvonulás utamat állta és ez így ment, amíg ott voltunk. Igazi vásári forgatag.

A tornyok a Rocca di Montestaffoli felől