Berlin 2022, 2. nap

 East Side Gallery:

Maroush, Kreuzberg:

Hackescher Markt állomás:

Hajókázás a Spree-n

Romkocsma a Spree partján, közel a szállásunkhoz:

Berlin 2022, 0. és 1. nap

 Erről az utazásról nem biztos, hogy be akarok számolni, de a képeket felrakom.

Vonattal Berlinbe:

A Spree partján a belvárosban:

Berlin Pavillon:

Holokauszt emlékmű:

Reichstag:

Esti panoráma a szobából:

Málta 2019, 8. (utolsó) nap - Senglea

11374 lépés

Az elutazás napján a kézipoggyászokat becsomagolni nem volt nagy ügy (hazafelé sosem az), hova is mehettünk volna utolsó délelőttünkön, ha nem a frissen felfedezett kedvenc helyünkre, az előző napi kiskocsmába Sengleán.

Regatta Bar

Málta 2019, 7. nap - Senglea és a Rinella Bay

15790 lépés

Senglea (Isla) mint említettem, a Háromváros egyike. Ott volt a szánkban, csak át kellett nézni az "öblünk" túloldalára, amikor reggelenként a buszra vártunk. Többször emlegettük, hogy ott mindenképpen nézzünk körül. Hát most eljött ennek is az ideje. 

Nagyon-nagyon kellemes sétát tettünk először a part menti úton, mígnem átértünk a félsziget túloldalára, ahol azok a bizonyos oszlopszerűségek mererdeznek ki a vízből, amiről fogalmunk nem volt, hogy micsodák (valami kikötői alkalmatosságok, darufélék?), de nagyon jó támpontul szolgáltak, ha a szemünkkel az ottani lakhelyünkhöz akartuk magunkat betájolni messziről.

Rátaláltunk egy egyszerű kiskocsmára ott a parton, rendeltünk valamit, leültünk egy napernyő alá és a világ kerek lett, annyira, hogy nem akaródzott felkelni és továbbmenni, így hát maradtunk is egy jó darabig. Én a magam részéről itt találtam meg azt a nyugalmat, amit 10 évvel előtte Marsaxlokkban éreztem és R is pontosan így érzett. Tudom, mert kitárgyaltuk.

Mindössze néhány helyi ember üldögélt körülöttünk, nem volt nyüzsgés, nem volt lárma, nem voltak bóvliárus standok, tulképp semmi sem volt, csak egyik oldalunkon a víz, másik oldalunkon egy hatalmas, üres városfal és az alatta húzódó üres kocsiút a kiskocsmával. 

És Valletta látványa a Grand Harbourral a víz túloldalán.

Ja, a csúcs az volt, amikor bent a bárpult fölötti falon egy John Lennon-os montázst fedeztem fel.

Nagy nehezen azért felkászálódtunk és az emelkedőn keresztül, át a városon, értük el a túloldalt és ereszkedtünk le a "mi" kikötőnkhöz. 

És a napnak még nem is volt vége.

Délután ellenkező irányban indultunk el, a harmadik földnyelv felé, ami már, ugye, nem a Háromvároshoz tartozik. 

Többek közt fürödni szándékoztunk egyet (legalábbis R), vittük a fürdőcuccot. Jó volt sétálni majdnem cél nélkül. Hamarosan rátaláltunk a Rinella Bayre, ami egy kis öbölszerűség nem túl nagy, homokos plázzsal. Egy teremtett lélek nem volt akkor még ott, de nem is úgy nézett ki, mint egy strand, bár a térkép tanúsága szerint annak használják. Később befutott egy bringás nagyapó és elkezdett szelfizni a parton, majd a vízben is. 

R úszott, én meg inkább fotózással töltöttem az időt, nem volt kedvem a májusi hideg vízben megmártózni. 

Volt egy kajálda az út túloldalán, ott ettünk 1-1 ftirát. Már hiányzott, ugyanis aznap nem jártunk a buszpályaudvari szokásos büfénk környékén. Úgy tűnik, ftirát mindenhol lehet kapni nagyon helyesen.

Az utolsó vacsora