Reggel megint csak az időjárástól akartuk függővé tenni, hogy aznap mi lesz a program. Jó idő esetén egy elég erős hegymászós túra volt betervezve. Esős időben pedig Krakkó, mondván, hogy egy városban mindig inkább be lehet állni az eső vagy rossz időjárás elől valahova. Végül mégis inkább az előző napi átázott cipők száma alapján döntött úgy János, hogy menjünk inkább Krakkóba, mert ez a kirándulás lájtosabbnak ígérkezett a hegymászáshoz képest. Én egyáltalán nem bántam, hogy Krakkóba megyünk. Az idő gyönyörű, napos, meleg volt, ezért dupla zoknival belebújtam a szanaszét ázott cipőmbe és reménykedtem, hogy nem fogok megfázni. (Nem fogtam, semmi gond nem volt vele, estére jól kiszáradt a cipő.)
Először M. János javaslatára felkerestünk egy Krakkóhoz közeli kolostort. A templomban folyamatosan folyt a ceremónia. Ezt máshol is megfigyeltük, hogy egész késő estig nyomatták a misézést. Valaki szerint óránként vannak a misék. Lehetséges, mert nem csak vasárnap volt, hanem Pünkösd is.
Szép, rendezett kolostor volt, az én ízlésemhez képest túlságosan is. A kolostorudvaron cukrászda, szuper WC.
Krakkóban jó kis vasárnapi-ünnepnapi hangulat fogadott. A Wawel alatti buszparkolót éppen átépítik, így egy kicsit kacskaringózni kellett a busszal, amíg találtunk egy megfelelő parkolóhelyet. Sokkal több időnk volt, mint másfél évvel ezelőtt, ehhez képest alig valamivel többet láttam. A Fő teret most másik irányból közelítettük meg, így láthattuk az óvárosnak az egyetem felőli részét és a Barbakánt is. Az utcán népviseletbe öltözött férfiak muzsikáltak, sok volt az élő szobor, a fagyi- és bóvliárus. A Fő téren gyermekprogramok is voltak, két nő hatalmas szappanbuborékokat eregetett, amit a gyerekek megpróbáltak elkapdosni, közben jutalmul tele lett a szemük szappanlével.
Kicsit körbejártunk még a téren, aztán inkább egy sörözőfélét próbáltunk keresni valamelyik kis utcában. Érdekes, hogy alig találtunk. Végül a Wawel aljában ültünk be egy kerthelyiséges, akarom mondani utcaihelyiséges (hogy mondják az ilyet?) étterembe, ahol enyhén retrohangulatú szervezetlen, ámde ölég drága önkiszolgálásban volt részünk. Nincs kedvem részletezni, szervezésből 1-es, átvágásból 4-es. Csak azért nem 5-ös, mert nyilvánvaló volt, de nem vitatkoztunk. Na, de mi azért jól bírtuk érezni így is magunkat.
Aztán felmentünk még a Wawelba is kicsit körülnézni. Ezúttal be tudtunk menni a székesegyháznak abba a részébe, ami ingyenes volt, nagyon szép és érdekes, érdemes lenne utánaolvasni. Zia, készülj, megyünk Krakkóba hermelines nőt nézni és kicsit jobban elmélyedni a látnivalókban. Erős hiányérzetem van ugyanis. Azt hiszem, a pünkösdi tömeg volt egy kicsit több a kelleténél.
Innen még lementünk a vár aljába a tűzokádó sárkányt megbámulni, elsétálni a folyóparton a lezárt parkoló mellett, átmászni a kerítésen, felfedezni egy szupermarkecos ház tetején a panorámaéttermet, megkívánni egy nagy adag fagyit benne, kilátással a Wawelra, izgalommal a gyomrunkban, hogy nem érünk vissza a buszhoz időben. (Visszaértünk, mert sokkal közelebb voltunk hozzá, mint hittük, kár volt a gyomoridegért.)
Itt történt egy vicces dolog. A panoráma étterembe egy spéci lift visz fel. Beszálltunk 4-en, nem indult. Kiszállt a Gabó, nem indult a lift. Kiszállt a Gábor, nem indult a lift. Kiszállt a János, maradtam én a liftben. Erre fogta magát a lift és elindult. Haha, én egyedül utaztam, a többiek 8 emeletet másztak a fagyijukért/sörükért.
Először M. János javaslatára felkerestünk egy Krakkóhoz közeli kolostort. A templomban folyamatosan folyt a ceremónia. Ezt máshol is megfigyeltük, hogy egész késő estig nyomatták a misézést. Valaki szerint óránként vannak a misék. Lehetséges, mert nem csak vasárnap volt, hanem Pünkösd is.Szép, rendezett kolostor volt, az én ízlésemhez képest túlságosan is. A kolostorudvaron cukrászda, szuper WC.
Aztán felmentünk még a Wawelba is kicsit körülnézni. Ezúttal be tudtunk menni a székesegyháznak abba a részébe, ami ingyenes volt, nagyon szép és érdekes, érdemes lenne utánaolvasni. Zia, készülj, megyünk Krakkóba hermelines nőt nézni és kicsit jobban elmélyedni a látnivalókban. Erős hiányérzetem van ugyanis. Azt hiszem, a pünkösdi tömeg volt egy kicsit több a kelleténél.
Innen még lementünk a vár aljába a tűzokádó sárkányt megbámulni, elsétálni a folyóparton a lezárt parkoló mellett, átmászni a kerítésen, felfedezni egy szupermarkecos ház tetején a panorámaéttermet, megkívánni egy nagy adag fagyit benne, kilátással a Wawelra, izgalommal a gyomrunkban, hogy nem érünk vissza a buszhoz időben. (Visszaértünk, mert sokkal közelebb voltunk hozzá, mint hittük, kár volt a gyomoridegért.)
Itt történt egy vicces dolog. A panoráma étterembe egy spéci lift visz fel. Beszálltunk 4-en, nem indult. Kiszállt a Gabó, nem indult a lift. Kiszállt a Gábor, nem indult a lift. Kiszállt a János, maradtam én a liftben. Erre fogta magát a lift és elindult. Haha, én egyedül utaztam, a többiek 8 emeletet másztak a fagyijukért/sörükért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése