Majdnem elfelejtettem az első napi izgalmunkat még mindenek előtt.
Pyzówka falu szélén van egy kis híd, amely a vasútvonal fölött halad át. Ez a híd már másfél évvel ezelőtt is megtépázta egyes gyengébb idegzetű túratársunk idegeit, ugyanis a falu felől az út 90 fokban kanyarodik rá. Ezen az úton mindössze egy személyautó fér el kényelmesen. A múltkori sofőrünk nagyon ügyesen rá tudott a hídra kanyarodni a nagy busszal némi próbálkozás után. Ám a mostani, szerintem kissé félszeg és kevésbé talpraesett sofőrünk hiába próbálkozott. Tudni kell még azt is, hogy a hídra vezető út földút és némi magaslaton van, tehát ha egy hatalmas busszal ügyetlenkednek rajta, akár még le is fordulhat az útról és fejreállhat az útmenti árokban. Nem könnyítette meg a sofőr dolgát a felázott talaj és a buszban sikítozó középkorú hölgyek riadalma sem.
Az lett a vége, hogy a sofőr feladta a küzdelmet. Ámde visszafordulni nem lehetett a szűk kis úton, így hátramenetben volt kénytelen kievickélni egészen a falu első néhány házáig. Egyébként ez a falu tipikusan "szétszórt falu", mint az írországi Doolin, vagyis a házak a dimbes-dombos terepen igen távol állnak egymástól.
Szóval eljutottunk a dombtetőn az első néhány nagyon szép, nagy házhoz. A műút itt majdnem a dombtetőn halad, a házaknak sehol nincs kerítésük. Ideje volt valahogy megfordulni a böhönc autóbusszal. Sofőrünk befarolt egy lejtős telekre, hogy megforduljon, ámde a busz kerekei egy picikét lecsúsztak a ház kocsibeállójáról és veszélyesen közel kerültek néhány fenyőféleséghez. Újabb visongás kezdődött a buszban a hölgyek által. Végre kinyitotta az ajtókat, a népség gyorsan leszállt és azonnal elkezdte mindenki osztani az észt, hogy mit kellene csinálni.
A sofőr még néhányszor megkísérelt kijönni a szorult helyzetből, de a kerekek kipörögtek és a busz meg sem moccant, illetve még kicsit lejjebb csúszott a mögötte álló ház felé. Ekkor a férfiak nekiveselkedtek, "mi majd kitoljuk innen ezt a buszt!". Mögéálltak 6-8-an és elkezdték tolni, én meg a frászt kaptam, hogy melyikükre fog majd rácsúszni a busz hátrafelé. A marhák! Persze mintha egy légy akarta volna a buszt megtolni.
Közben előkerültek a háziak és a környékbeliek is és megkezdődött a tanácskozás.
A vége az lett, hogy előkerítettek a faluból egy traktort, ami ki tudta húzni a buszt az útra. Itt volt még egy kis frász, mert a nagy böhöncnek még ez sem volt elég, alig tudott beállni rendesen irányba a szűk úton, eközben nem egyszer úgy megbillent, hogy a bal első kereke a levegőben forgott, a talaj fölött fél méterre. El sem akartuk hinni, amikor végre elindult velünk a busz az ellenkező irányba. Másfél óra telt el és mi még mindig Pyzówkában voltunk.
Az lett a vége, hogy a sofőr feladta a küzdelmet. Ámde visszafordulni nem lehetett a szűk kis úton, így hátramenetben volt kénytelen kievickélni egészen a falu első néhány házáig. Egyébként ez a falu tipikusan "szétszórt falu", mint az írországi Doolin, vagyis a házak a dimbes-dombos terepen igen távol állnak egymástól.
Szóval eljutottunk a dombtetőn az első néhány nagyon szép, nagy házhoz. A műút itt majdnem a dombtetőn halad, a házaknak sehol nincs kerítésük. Ideje volt valahogy megfordulni a böhönc autóbusszal. Sofőrünk befarolt egy lejtős telekre, hogy megforduljon, ámde a busz kerekei egy picikét lecsúsztak a ház kocsibeállójáról és veszélyesen közel kerültek néhány fenyőféleséghez. Újabb visongás kezdődött a buszban a hölgyek által. Végre kinyitotta az ajtókat, a népség gyorsan leszállt és azonnal elkezdte mindenki osztani az észt, hogy mit kellene csinálni.
Közben előkerültek a háziak és a környékbeliek is és megkezdődött a tanácskozás.
A vége az lett, hogy előkerítettek a faluból egy traktort, ami ki tudta húzni a buszt az útra. Itt volt még egy kis frász, mert a nagy böhöncnek még ez sem volt elég, alig tudott beállni rendesen irányba a szűk úton, eközben nem egyszer úgy megbillent, hogy a bal első kereke a levegőben forgott, a talaj fölött fél méterre. El sem akartuk hinni, amikor végre elindult velünk a busz az ellenkező irányba. Másfél óra telt el és mi még mindig Pyzówkában voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése