Ugyanolyan jól éreztem magam most Lengyelországban, mint másfél évvel ezelőtt. Egy Pyzówka nevű faluban laktunk, ugyanott, mint korábban. A szállás egy családi vállalkozásban lévő panzió igazi vendégszeretettel, mintha a saját barátaik lettünk volna és nem holmi fizetős vendégek. Bőséges reggelit és vacsorát kaptunk. Nagyon-nagyon finom felvágottaik, sonkáik, sajtjaik, salátáik vannak. A szobatársam egy meglehetősen furcsa 59 éves nőszemély volt, aki utolsó pillanatban került be a csapatba valakinek a valakijeként.
Első napon az a döntés született, hogy elmegyünk kirándulni a lengyel Tátra egyik legszebb helyére, a Morskie Oko nevű gleccsertóhoz.
A természetvédelmi terület szélén van egy nagy parkoló a gépjárművek számára. Innen már csak vagy gyalog, vagy lóvontatású ekhós szekerekkel lehet megközelíteni a tavat. Azt már előre tudtuk, hogy ez nem lesz a legmegerőltetőbb túránk, 6 km oda, ugyanannyi vissza folyamatosan emelkedő betonúton.
Az idősebbek elég hamar felszálltak a szekerekre, én persze nem, hogy nézne ki az. Nagyon szép környezetben caplattunk felfelé, néha el-eleredt az eső. Feljebb már hófoltok is voltak, később összefüggő hótakaró, ami jócskán gőzölgött, amikor a nap néha kibukkant a fellegek mögül. Érdekes látvány volt. Utunkat végigkísérte a fentről lezúduló patakok moraja. A patakparton több szarvast is láttunk.
Azért jócskán elfáradtunk, mire a tó melletti túristaházhoz felértünk. Nagy, sötét tó, körülötte havas csúcsok. A tó fölött van egy ún. Felső-tó is, ami alulról persze nem látható. Ide fel akartunk volna menni, de a múlt héten esett friss hó miatt ebből nem lett semmi.
Szerencsénk volt, fent gyönyörű napsütést fogtunk ki. Lefelé viszont kb. félúton jártunk, amikor elkapott a jégeső és esőkabát ide, vagy oda, iszonyúan eláztatott minket, amint erőltetett menetben trappoltunk lefelé a műúton, miközben fejünkön kopogott a jég. Az út úgy fehérlett a jégszemektől, mintha hó esett volna. Persze a szekérre juszt sem szálltunk fel, bár akkor már teljesen mindegy volt.
Aztán lent a buszban az is kiderült, hogy nem véletlenül merített ki minket ez a kirándulás, ugyanis nem 6, hanem 10 km volt a parkolótól a Morskie Oko, így összesen 20 km-t tettek meg az edzettebbek aznap.
Első napon az a döntés született, hogy elmegyünk kirándulni a lengyel Tátra egyik legszebb helyére, a Morskie Oko nevű gleccsertóhoz.
Az idősebbek elég hamar felszálltak a szekerekre, én persze nem, hogy nézne ki az. Nagyon szép környezetben caplattunk felfelé, néha el-eleredt az eső. Feljebb már hófoltok is voltak, később összefüggő hótakaró, ami jócskán gőzölgött, amikor a nap néha kibukkant a fellegek mögül. Érdekes látvány volt. Utunkat végigkísérte a fentről lezúduló patakok moraja. A patakparton több szarvast is láttunk. 
Azért jócskán elfáradtunk, mire a tó melletti túristaházhoz felértünk. Nagy, sötét tó, körülötte havas csúcsok. A tó fölött van egy ún. Felső-tó is, ami alulról persze nem látható. Ide fel akartunk volna menni, de a múlt héten esett friss hó miatt ebből nem lett semmi.
Szerencsénk volt, fent gyönyörű napsütést fogtunk ki. Lefelé viszont kb. félúton jártunk, amikor elkapott a jégeső és esőkabát ide, vagy oda, iszonyúan eláztatott minket, amint erőltetett menetben trappoltunk lefelé a műúton, miközben fejünkön kopogott a jég. Az út úgy fehérlett a jégszemektől, mintha hó esett volna. Persze a szekérre juszt sem szálltunk fel, bár akkor már teljesen mindegy volt.
Aztán lent a buszban az is kiderült, hogy nem véletlenül merített ki minket ez a kirándulás, ugyanis nem 6, hanem 10 km volt a parkolótól a Morskie Oko, így összesen 20 km-t tettek meg az edzettebbek aznap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése