(szombat)
Ez a nap az odautazásról szólt.
Reggel fél 6-kor találkoztunk a Széna téren. 8-an utaztunk egy 9 személyes kisbusszal.
Az utastársak közül csak egyvalaki nem foglalkozik fotózással, PZsuzsa. Az összes többi igen, így hát elkezdtünk beszélgetni, akinél volt, megmutogatta a képeit. Gyorsan röpült az idő.
A szállásunk Toscanában Lajatico mellett az Il Casino nevű házban volt, egy domb tetején, 180 fokos panorámával a környező dimbekre-dombokra. :) Ezek a dombok minden nap változtak, nem csak a fényhatások miatt, hanem azért is, mert a rajtuk termő szénát szorgalmasan és folyamatosan takarították be, így ami egyik nap még zöldellő, lilás virágokkal teli volt, az másnapra csíkos mintát vett fel, mert a betakarító gép így rakta le a learatott anyagot. Ezt aztán harmadnap egy másik gép szép kockákba, vagy gurigákba tömörítette. Ahol gabona volt a földeken, ott a szellőben a gabona selymesen hajladozott, gabonafélétől függően a zöld különböző árnyalataiban, vagy szép sárgában játszott.
Pipacsot már nem sokat láttunk, a napraforgó pedig még csak arasznyira bújt ki a földből, viszont egész Toscana sárgállott a seprűzanót nevű cserje virágaitól (nekem ugyanez a növény éppen idén télen fagyott ki a kertben). A pinea és ciprussorokkal nem tudtunk betelni.
A szállás közelében volt egy apró tó, ahonnan minden este eszméletlen békakoncertet hallgathattunk.
Az időjárás egy fokkal melegebb volt a kellemesnél, végig 32-35 fok körül volt nap közben. Mászkálós nyaraláshoz sok, legközelebb inkább május elején mennék (és akkor még az íriszt is meg tudnám csípni Firenzében).
Az emberek nyugisak, kedvesek, a falvakban érdeklődők, kint ülnek a padokon az árnyékban és traccsolnak. A nagyobb városokban a hőség ellenére rengeteg a túrista, de ezzel nem mondtam újat.
Megbeszéltük, hogy az általános napirend a következő lesz:
Mindennap valaki magára vállalja a naposságot, aki Mortennek segít a reggeli és a vacsora előállításában, mosogat, rendet rak a konyhában. SzZsuzsa szerint a jele a szívószál legyen, merthogy aznap ő szív. :)
Ebből már gyanítható, hogy az Il Casino egyik apartmanjában laktunk. Az apartmanban 3 szoba volt, 2 fürdőszoba és egy tágas konyha. Az ablakunkból a dombokra láttunk és egy medencés teraszra. Távolabb az egyik dombon Lajatico, még távolabb jobbra Volterra. Pazar volt!
Aznap nem főzőcskéztünk, hanem Lajaticóban vacsoráztunk a városkának a kevésbé reprezentatív alsó végében.
Ez a nap az odautazásról szólt.
Reggel fél 6-kor találkoztunk a Széna téren. 8-an utaztunk egy 9 személyes kisbusszal.
Az utastársak közül csak egyvalaki nem foglalkozik fotózással, PZsuzsa. Az összes többi igen, így hát elkezdtünk beszélgetni, akinél volt, megmutogatta a képeit. Gyorsan röpült az idő.
A szállásunk Toscanában Lajatico mellett az Il Casino nevű házban volt, egy domb tetején, 180 fokos panorámával a környező dimbekre-dombokra. :) Ezek a dombok minden nap változtak, nem csak a fényhatások miatt, hanem azért is, mert a rajtuk termő szénát szorgalmasan és folyamatosan takarították be, így ami egyik nap még zöldellő, lilás virágokkal teli volt, az másnapra csíkos mintát vett fel, mert a betakarító gép így rakta le a learatott anyagot. Ezt aztán harmadnap egy másik gép szép kockákba, vagy gurigákba tömörítette. Ahol gabona volt a földeken, ott a szellőben a gabona selymesen hajladozott, gabonafélétől függően a zöld különböző árnyalataiban, vagy szép sárgában játszott.
Pipacsot már nem sokat láttunk, a napraforgó pedig még csak arasznyira bújt ki a földből, viszont egész Toscana sárgállott a seprűzanót nevű cserje virágaitól (nekem ugyanez a növény éppen idén télen fagyott ki a kertben). A pinea és ciprussorokkal nem tudtunk betelni.
A szállás közelében volt egy apró tó, ahonnan minden este eszméletlen békakoncertet hallgathattunk.
Az időjárás egy fokkal melegebb volt a kellemesnél, végig 32-35 fok körül volt nap közben. Mászkálós nyaraláshoz sok, legközelebb inkább május elején mennék (és akkor még az íriszt is meg tudnám csípni Firenzében).
Az emberek nyugisak, kedvesek, a falvakban érdeklődők, kint ülnek a padokon az árnyékban és traccsolnak. A nagyobb városokban a hőség ellenére rengeteg a túrista, de ezzel nem mondtam újat.
Megbeszéltük, hogy az általános napirend a következő lesz:
Mindennap valaki magára vállalja a naposságot, aki Mortennek segít a reggeli és a vacsora előállításában, mosogat, rendet rak a konyhában. SzZsuzsa szerint a jele a szívószál legyen, merthogy aznap ő szív. :)
Ebből már gyanítható, hogy az Il Casino egyik apartmanjában laktunk. Az apartmanban 3 szoba volt, 2 fürdőszoba és egy tágas konyha. Az ablakunkból a dombokra láttunk és egy medencés teraszra. Távolabb az egyik dombon Lajatico, még távolabb jobbra Volterra. Pazar volt!
Aznap nem főzőcskéztünk, hanem Lajaticóban vacsoráztunk a városkának a kevésbé reprezentatív alsó végében.
 |
| Az ott szemben Lajatico |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése