Berlin, 1. nap

A Metropol este 20:05-kor indult a Keletiből. Ezúttal cseh vagonban utaztam. Elég hamar rájöttem, hogy nem sokban különbözik a leharcolt MÁV vagonoktól, pedig kicsit azért jobbat vártam, mert a MÁV-Start oldalán valami hiperszupi cseh hálókocsiról írtak. Hát ez nem az volt. Nem baj, az idő jó részét úgyis alvással töltöm. Egy dolog zavart csak, hogy a fülkét nem volt módom kívülről bezárni. A kocsikísérő azt javasolta, vigyem magammal a vécére az értékeimet. Vicces!

A menetrend szerint 9:10-re kellett Berlinbe érnünk. Amikor kiszálltam a Hauptbahnhofon, felpillantottam az órára: 9:10 volt. Hja, ez Németország! A gyönyörű, új, csupaüveg, hatalmas berlini főpályaudvar térképét már otthon kitanulmányoztam, így nagyjából tudtam, hogy merre keressem a csomagmegőrzőt. A mi vonatunk az alsó szinten állt meg, a vagonnal szemben volt egy lift, beszálltam, majd ki az első emeleten. És mit látok kiírva? Poggyászmegőrző. 9:15-kor már kifelé masíroztam a poggyászmegőrzőből. Ment minden, mint a karikacsapás.

Ezen a szinten egymást érték a csinos kis büfék, tele mindenféle jóval. Két üzlettel arrébb ittam egy kávét (kávétejszín, cukor ki volt készítve a pultra). Terveim szerint még itt vettem 3 napos túristabérletet (CTC - CityTourCard, 22,90 euro), és a délelőtt jó részét a főpályaudvar körbejárásával töltöttem. Teljesen le voltam nyűgözve a Hauptbahnfhoftól. Vonatok nem csak lent a -1. szinten, hanem a legfölső szinten is járnak. Itt járnak az S-bahn vonatok is, ezzel nagyon megkönnyítve a tömegközlekedést, ami rendkívül szervezett. Nagyon tetszett, hogy a buszok, az U-bahn, az S-bahn teljesen pontosan és sűrűn járnak. Minden megállóban kint van a menetrend és nagyon csodálkoztunk és megsértődtünk volna már a végén, ha nem teljesen pontosan érkeznek a járművek. A belvárosban sok helyen elektronikus kijelző is van a megállókban, ami több sorban jelzi, hogy milyen buszok hány perc múlva várhatók. A villamos az egyetlen, amivel nem utaztunk, de feltételezem, hogy az is jól szervezett.

Amikor készültem az útra, találtam egy nagyon jó site-ot a neten, ez a BVG (berlini BKV :) útvonaltervezésével foglalkozott. (Először a Google maps-szel próbálkoztam, de abban berlini tömegközlekedés nincs.) Ennek segítségével terveztem meg az első napomat és nagyon használhatónak bizonyult. http://www.fahrinfo-berlin.de/Fahrinfo/bin/query.bin/en?ld=0.1&&

Szóval amikor már beteltem a Hauptbahnhoffal (kb. 2 óra múlva), kezemben a kinyomtatott útvonaltervekkel a felső szintről elindultam S-bahnnal  (S5) az East Side Gallery megtekintésére. Útközben egy csomó nevezetesség mellett elhaladtunk, látszott a Reichstag, a tévétorony, a Museum Inseln. Az Ostbahnhofon kellett leszállnom, ez másnak talán nem mond semmit, nekem annál többet. Annakidején IBUSZ-osként rengetegszer leírtam a jegyekre ezt is, mert a régi világban ide érkeztek Budapestről a vonatok. Ez az én különbejáratú fílingem az európai vasútállomásokkal kapcsolatban (lásd Firenze Santa Maria Novella, ott volt először könnyes nosztalgiám).

A berlini East Side Gallery (nem tudom, miért nem német neve van) a berlini fal egy megmaradt darabja a Kreuzberg városrész közelében a folyópart túloldalán.

Itt már iszonyat melegem volt pulóverben, dzsekiben. Megszabadultam tőlük, így meg még inkább olyan lettem, mint egy karácsonyfa, mert mindenhol lógott rólam valami. Hasitasi, hátizsák, fotóstáska, a derekamon a kabát, ami már nem fért be sehova. A lábamon csizma! Jaj. Az időjárásjelentés jó időt ígért, de hogy ennyire...

Kis kérdezősködés után megtaláltam a Schlesisches Tor U-bahn állomást, ahonnan átszállással lehetett a Checkpoint Charlie-hoz ellátogatni. Itt van egy múzeum a megosztott Berlinről és a régi rendszerrel kapcsolatos egyéb dokumentumokról. Edit szerint nagyon érdekes, én viszont nem tudtam bemenni, mert a szálláson volt jelenésem. Így csak a bejáratnál néztem körül.

Vissza a főpályaudvarra a csomagért, majd az M85-ös busszal a szállásra. A buszról láttam megint a Reichstagot, a Brandenburgi kaput, a Holocaust emlékművet, majd a Potsdamer Platzot, ahol E eddig lakott. Innen 3 megállóra volt a szállásunk, nagyon jó helyen.

Egyetlen fekete pontja berlini tartózkodásunknak a szállás volt. Nem éri meg, hogy részletezzem, ezért összefoglalva annyit, a szállás kínosan tiszta volt (ami nem baj), nagyon pici szoba (ez sem baj), de a szállásadó Frau (nevezzük csak így) megkeserítette az életünket. Egész végig. De még ez is hagyján, azt viszont már nem vette be a gyomrunk, hogy a szobánkat nem lehetett bezárni. Nem vesztegetek rá több szót, nem ajánlom ezt a szállást senkinek. (B&B Boarding&Berlin, address: Bissingzeile 11)

SMS-váltások után elindultam E-t összeszedni a munkahelyénél. Előtte még megcsodáltam a Potsdamer Platzot a szupi extra magas épületeivel, nagyon tetszett. Sajnos képem nem nagyon van róla, ezért mindenképpen vissza kell menni Berlinbe. Ez a tér volt az egyik kedvenc helyünk az ott-tartózkodásunk során. Nagyon tetszettek az elegáns és merész modern épületek, a harmonikus várostervezés, a régi és új ötletes ötvözése. Nem csak itt, hanem mindenhol Berlinben.

Aznap már csak vacsoráztunk, mondanom sem kell, hogy itt, a Potsdamer Platzon. Van itt is egy darab a berlini falból, de azt nem tudom, hogy ez volt-e az eredeti helye, bár valahol itt volt, az biztos. A rágógumi-ragasztásos őrület a berlini falat is elérte egyébként, mint Júlia házát Veronában. Edit mesélte a Potsdamer Platz történetét. Itt az egyesítés előtt "senki földje" volt, vagyis itt volt a határ a két Berlin között. Akkor semmilyen építmény nem volt erre. Az egyesítés után aztán szorgos mérnöki munkával alakították ki a teret. Nem is akárhogy.

Hazafelé azért még tettünk egy kört a Brandenburgi kapu felé.