Toscana, 6. nap/2 - Arezzo

Középkori arcok a Piazza Grande egyik ajándékboltjában

Cortonából hazafelé még megálltunk Arezzóban. Én mintha hazaérkeztem volna, nagyon szeretem Arezzót. Nagyon életteli város.

Nagyon szeretem a főteret, a Piazza Grandét. Most éppen fel volt túrva, na nem csatornáztak, ó nem, hanem a hétvégi fesztiválra (Giostra del Saracino) készülődtek. A tribünök már felállítva, a téren keresztben pedig felszedték a követ és homokos ügetőpályát készítettek a lóverseny számára. Nagy volt a sürgés-forgás, a lovasok jelmezben vezetgették a lovaikat, a filmesek drága masinái is a helyükön várakoztak, szerintem főpróba folyt.

A Logge Vasari árkádjai alatt sürögtek a pincérek a kikészített asztalok körül, fölöttük végig érdekes installációt láthattunk: egy csomó felsőruházat volt festőien kiaggatva. Ez a ruhaözön máshol is visszaköszönt, pl. a Városházánál is lobogott a sok ing, szoknya, nadrág a szellőben. Rögtön látszott, hogy nem sima nagymosásról van szó. Viszont azóta sem sikerült rájönnöm, hogy tulképp miről szólt a figyelemfelkeltés.

Volt másik installáció is, a Corso Italián egy első emeleti erkélyről zúdult le egy könyvfolyam az utca kövezetére, a lezúdulás pillanata kimerevítve természetesen. Közelebbről is megtanulmányoztam, csupa művészeti kiadványról volt szó. Máshol meg egy nagy könyv-gömböcöt láttam a járdán és az nem is az óvárosban volt.

Belátogattam a Chiesa SS. Trinitába, a méretei lenyűgözőek, a hűvössége jólesett. Nem hagytam volna ki. Azon filóztam, hogy miért van a templomokban mindig hideg, legyen bármilyen meleg is odakint az időjárás.

A San Francescót is mindenképpen fel akartam keresni, megmutatni a többieknek azt a "bizonyos" freskót az oltár fölött. Na, ez nem sikerült, a San Francescót átalakították, tele lett üvegfalakkal, pénztárral, vitrinekkel. Oda lett a hangulata teljesen, pedig milyen jót vigyorogtunk annakidején benne a fütyis freskón. A freskó másolatát azért láttuk, mert ki volt állítva az egyik üvegvitrinben még a bejáratnál.

A dóm mellett van egy túristairoda, remek ingyenes és tiszta vécével, mozgólépcsővel. Azt gyanítom, hogy errefelé van egy nagy parkoló, annak szólt a mozgólépcső, nem az öt méterre levő turisztbürónak.

Visszafelé megmutattam a többieknek Petrarca szülőházát, pontosabban a helyére épült XVI. századi épületet (jelenleg az Accademia Petrarca di Arezzo), de nem nagyon akart senki hasraesni.

Sajnáltam, hogy Arezzo nem nyerte el a többiek tetszését, nem tett jót neki, hogy Cortona után néztük meg. Így tudtam azt is igazán felmérni, hogy Cortona viszont mennyire tetszett a társaságnak.
Egy restanciám még mindig van Arezzóval kapcsolatban, a Casa Vasarit még mindig nem láttam. Ja, és a Fortezza Medicea-t sem.

Hát ilyet!