Horvátország 2015/1 - Utazás kontinentális esőben

Újabb rendhagyó bejegyzéssorozat készül, egy év távlatából próbálok visszaemlékezni a 2015-ös horvátországi utunkra.

*****

A nyaralást Dalmáciába terveztük és rögtön májusra. Kezdem a szállással, hiszen - hacsak nem repülővel történik az utazás - mindig az az első. És azért is, mert remek volt. 

A booking.com-on foglaltuk, mert a távolság miatt elég későre volt várható az érkezésünk és este 8 körül már se kedvünk, se idegünk nem lett volna megfelelő apartmant keresgélni a tengerparton. Főleg nem előszezonban.
Késlekedésünknek nem csak a távolság, hanem a kimondottan kellemetlen időjárás is oka volt. Egész nap esett az eső, különben nem csak itt, hanem egész Európában, bár ez minket nem nyugtatott meg. Az eső miatt, különösen horvát részen, állandó sebességkorlátozásba ütköztünk. A 60 km/óra még nekünk is túl kevésnek bizonyult az autópályán. 900 km-t kellett összesen megtennünk Klek városáig a horvát-bosnyák határ mellé.

Jozo, a szállásadónk, minden dícséretet megérdemel. Nagyon okosan vezeti az apartmanházat, nem tolakodó, de mindig ott van, ha szükség van rá. Kedves, szolgálatkész pasi. Szívesen beszélget, de tudja, mikor kell lelépni.
Az apartmanház közvetlenül a tengerparton áll. Mi földszinti apartmant foglaltunk, így nem csak tengerre néző erkélyünk, hanem egyenesen tengerre néző teraszunk volt. Az étkezéseket mindig ott bonyolítottuk. Meg az ejtőzéseket is.
Május lévén alig volt élet a környéken, ami nekünk teljesen ideális volt. Nem csak vendégek nem voltak, de még a szállásadók is most kezdték csak el a házak kinyitását, felkészítését az új szezonra. Jozónak bezzeg voltak vendégei, az apartmanház csak azért nem volt tele, mert a legfelső apartmanok a külföldi haverok tulajdonában vannak, akik Ausztráliából nyilván nem tudják az egész nyarat itt tölteni.
Alkalmunk nyílt nem egy apartmant megnézni a házban, hatalmas is volt köztük, meg kisebb is, mint a mienk. Az épület olyan ügyesen van elhelyezve, hogy minden apartmanból rá lehet látni a tengerre.
Rögtön első nap ámulattal fedeztük fel, hogy kerek, lapos kavicsos a tengerpart, már ahol nem beton. El kellett telnie néhány napnak, mire rájöttünk, hogy ezeket a kavicsokat Jozo hozatta ide, mert amúgy sziklás lenne a part. Tán rá sem jövünk, ha nem látjuk nap, mint nap, hogy a szomszédok is zsákszámra terítik szét a kavicsot a saját partszakaszukon. Persze Jozo ezen az aktuson már rég túl volt, hiszen neki már vendégei voltak!

Villa Tamaris, a szállásunk

Jozo saját termesztésű borával kínált meg bennünket

Kilátás a szállásról

A szomszéd macsek

Na, szóval megint sikerült egy kafa szállást kifognunk.
A  következő poszt a környékről szól majd.