Horvátország 2015/2 - Klek

Elöljáróban beszámolnék első napi vacsoránkról.

Ahogy az lenni szokott, első nap még nem lakjuk be a konyhát, hanem inkább a környéken keresünk valami hangulatos vacsorázóhelyet. Persze megint Jozo segítségét kértük. 

A közvetlen mellettünk levő épület teraszát javasolta. Kb. 10 másodperc, havaj! Csöppet szemerkélt az eső.

A teraszon senkit nem találtunk, a belső helyiségben egy csomó helyi ülte körül az asztalt. Szemmel láthatóan a tulajék lehettek. 

Mi inkább a teraszt választottuk. A pincér aztán bevallotta, hogy tulajdonképpen nem is nagyon vannak nyitva, de szívesen összedobnak nekünk valami vacsit. Akkor mi még nem is érzékeltük igazán, micsoda nagy szerencsénk van, hogy ilyen kedvesen felajánlották ezt. Halat kértünk roston, spenótos krumplisalátával. Hű, nagyon jólesett. Meg a sörike is utána. (Vagy borika?? Nem, sörike volt az...)

Konoba Kozina, ahol első este vacsiztunk

Jöjjön a környék.

Második nap a képen látható remek időre ébredtünk és rögtön kíváncsiak lettünk rá, hogy hol vagyunk. 

A Villa Tamaris Klek városához tartozik, de picit arrébb, egy félszigeten található. Negyedórás-húszperces sétával lehet a parton megközelíteni a települést. Igazából nem tudom, hogy falu-e vagy város, de olyan pici, hogy inkább a falura szavaznék. 

Mivel az épületek többsége szinte rátelepült a partra, ezért vagy előttük ugrabugráltunk a betonon-köveken, vagy kikerültük az egészet és felmentünk a házak közé. Így sem volt hosszú az út.

Életnek ekkor még nyoma sem volt, a korábban említett szorgalmas tulajok csak a hét vége felé kezdtek mozgolódni. Nagy szerencsénk volt az előző esti vacsival, mert ezen a helyen kívül - mint kiderült - semmiféle vendéglátóipari egységet nem találtunk egy partmenti kávézót leszámítva. Olyannyira, hogy a faluban egyetlen bolt sem volt nyitva. Nem gond, csak akkor eszerint kell a programjainkat megszervezni. (Rögtön Klek mellett fut a bosnyák határ, túloldalán a legközelebbi város Neum, erre rá is láttunk még a szállásunktól is. Ez nagyváros, bevásárlásaink helyszíne lett. Bosznia-Hercegovinának csak egy pici partszakasza van, nem sokkal Neum után már megint Horvátországban van az utazó.)

Onnan jövünk

Klek közepe, a félköríves strand

Az úttörőtábor épületeiből néhány

Olajfaliget a falu közepén

Egy meglepő, többemeletes épület, a Konoba Kula

Érdekelt volna, hogy mi ez,
de jóformán semmit nem találtam róla

Klek nagyon kis álmos település! volt, ebben az időszakban. A boltok bejárata előtt még a tél folyamán a szél által odahordott száraz levelek is ott voltak halomban. A közepén egy üdülőtelep helyezkedik el, pici házacskákkal, mi csak úttörőtábornak hívtuk. De a növények gyönyörűek, minden virágzott, a tengernek igazi Adria-színe volt, a kabócák is húzták a maguk nótáját és olajfák mindenütt.

A település központja egy fess, félköríves strand, itt található a kávézó is. És itt van egy pici kikötő is. Többször megfigyeltük, hogy azért a vizen zajlik az élet, a halászok nem tétlenkednek és azt is megtudtuk, hogy a kora reggeli órákban a kikötőben friss halhoz lehet jutni. Kihaltság ide, vagy oda, az élet nem állt meg ezek szerint mégsem, pedig már azt hittük. :)

Hogy előre rohanjak, mert ide tartozik, utolsó napon reggel M-val elmentünk halat venni, amit aztán ebédre be is faltunk. Ezt nem lehetett kihagyni és szerencsére M vállalta az elkészítését. 

Úgy tippeltünk, hogy a szomszédaink
rákászáshoz készülődnek.

A kosarakat száraz kenyérrel tömték meg.

Halászok Klekben

Ilyen volt...

... ilyen lett

Itt tengődtünk :)