Életem első olyan útja volt ez, amire semmit nem készültem. Csilla, Zsuzsa, Marcsi és én, ennyien voltunk. Csilla mindent elintézett, én magam csak a repülőjegyet vettem meg még tavaly ősszel.
Úgy érkeztem meg Szicíliába 2017. február 4-én, hogy csak annyit tudtam, hogy 14-ig maradunk. Persze Csilla mindent megküldött, szállásokat és programot, de én igen felületesen futottam végig. A kis maradék szabadidőmben az áprilisi fotós túránkkal foglalkoztam, Szicíliát ráhagytam a Csillára.
Cataniába érkezett a Wizzair és az első élmény rögtön az Etna havas csúcsa volt, aminek a látványával nem tudtunk betelni, miközben a reptéren futkostunk a kocsibérlő irodát keresve. Nem kis adminisztráció után megkaptuk a Renault-nkat és figyelmeztettek, hogy az 5 cm-nél nagyobb sérüléseket meg kell térítenünk. Szép nagy kocsi volt, diesel, a csomagjaink kényelmesen elfértek benne, direkt ilyet választottunk, mert elég sokat kellett cuccolni egyik szállásról a másikra. Én ezt egy kicsit sokallottam is, de belátom utólag, hogy ha kevesebb a szállásunk, akkor viszont többet kellett volna a kocsiban ülnünk, meg Szicília amúgy is nagyobb, mint amit én gondoltam. Arról nem is beszélve, hogy így sokfajta lakással és házzal, szállásadóval ismerkedtünk meg (airbnb), ami nagyon érdekes volt. Majd az egyes szálláshelyeket a helyükön mind elmesélem.
Kicsit áradoznék Csilla vezetési stílusáról is már most az elején. Férfiakat megszégyenítő nyugalommal, egy káromkodás nélkül, fáradhatatlanul vezette végig ezt a 11 napot a Csilla, egyszerűen nincsenek szavak, hogy mennyire tisztelem ezért. Egy olyan országban tette mindezt, ahol az autósok gyakorlatilag semmilyen szabályt nem tartanak be, az utcák meg olyan szűkek, hogy alig lehet elférni bennük. Egyetlen karcolás nélkül adtuk vissza a kocsit a végén és ez egyértelműen a Csilla érdeme.
Na jó, hát akkor irány Catania és az első szálláshelyünk, amely bent a városban volt. Szombat volt és iszonyat nagy forgalom. Mint kiderült hamarosan, ez nem csak a hétvége miatt volt így. Az egész város gyakorlatilag bedugult és a hömpölygő tömegben az embereknek kb. a kétharmada valamiféle egyenruhát viselt. Ez egy fehér kabátszerűségből és fekete sapkából állt, amit nem csak a férfiak, hanem a nők és gyerekek is viseltek. A ruhához fehér kesztyű és zsinór is tartozott, amit a derekukon kötöttek meg. Mi lehet itt? Mert hogy ez nem egy átlagos hétvége, az nyilvánvaló volt.
Festa di Sant'Agata
Minden évben megünneplik a város védőszentjének, a mártír Szent Agátának az ünnepét, ami egy háromnapos ünnep február 3-5-ig.
Itt lehet olvasni róla bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_%C3%81gota
Hát ebbe futottunk mi bele. Az autósforgalom szinte állt, az utcákat hatalmas tömeg lepte el. A nap szépen sütött, mi meg türelmesen araszolgattunk a GPS segédletével a szállásunk felé.
Cataniai szállásunk, Sebastian
Ez egy vicces hely volt egy modern ház 5. emeletén. A szállásadó, Sebastian nem beszélt semmilyen nyelven. Azt mondta, hogy ott lakik, de ezt nem nagyon tudtuk elhinni. Inkább olyan lakásnak látszott, amit valamikor, talán egy idős hozzátartozó használt, aztán Sebastian megörökölhette és valószínűleg csak akkor használja, amikor vendégei vannak. Erre utal a konyha pl., ahol nagyjából volt minden, de valahogy mégsem nézett ki egy bejáratott konyhának. Több szoba volt, a mi dupla szobánkon kívül a többi hagyományos olaszos eleganciával, régi, kicsit kopottas bútorokkal, képekkel, festményekkel a falakon. A mi szobánk viszont ettől teljesen elütött. Nem tudtunk szabadulni a gondolattól, hogy ez amolyan pasitanya, más szóval csajozós szoba. A szoba kizárólag fekete-fehérben pompázott, itt-ott némi ezüsttel fűszerezve. Modern tv, kanapé, dupla ágy, zebracsíkok, fekete-fehér tapéta, fehér színű szobrok (híres szobrok másolatai) rogyásig, ezüst karosszék, tisztaság. Viszont az előszobában volt egy számítógép és egy hamutartó tele csikkel, ami ontotta a bagószagot. Szóval csupa ellentmondás volt a lakás, de az árát bőven megérte.
Egy probléma volt szinte végig alváskor, de az nem ennek a lakásnak a hibája volt: az éjszakák nagyon hidegek voltak Szicíliában. Ehhez képest a szicíliaiak nem fűtenek még februárban sem. A másik, amit én képtelen vagyok megérteni és megszokni, hogy a szálláshelyeken (nem csak Szicíliában) ha dupla ágy, vagy franciaágy van, akkor mindig kétszemélyes ágyneműt adnak, kvázi minden egyes szállásadótól plusz takarót kell kuncsorogni.
Az az igazság, hogy fáztam éjszaka, na. A második éjszaka már jobb volt, mert Marcsitól elkértem egy fél takarót, amire neki nem volt szüksége. De így is fel kellett vennünk a fél ruhatárunkat a hideg ellen. Pedig a szicíliaiak fázósak, amikor mi nap közben egy pulóverben voltunk, ők prémes dzsekit és sapkát viseltek. (Tunéziában ugyanezt tapasztaltam.) Egyébként menet közben kiderült, valamelyik szállásadó mondta, hogy sokkal hidegebb volt az idei telük, mint a szokásos. Ők tél alatt a január-február hónapokat értik.
A teljesség kedvéért említem meg, hogy a fürdőszoba is vicces volt, a zuhany nem működött, csak a csap a kádban, mindegy, túléltük. Aki Indiában járt, ugyebár, az sokmindenhez hozzá van szokva, szóval nem különösebben zavart a dolog.
Na, de még nem jutottunk el az estéig. Találtunk egy parkolót egészen közel egy téren, havaj. A szállás elfoglalása után pedig irány a tengerpart. Csilla egy cataniai barátja ajánlott ott egy jó kis éttermet (Cutilisci - http://www.cutilisci.it). Pizzákat rendeltünk, erre kihoztak fejenként akkora malomkerék pizzákat, hogy én a magam részéről a felét tudtam megenni, a maradék jó volt vacsorára.
A korai vacsora (kései ebéd?) után bementünk a dómhoz szétnézni. A tömeg változatlan volt. Megtudtuk, hogy tüzijáték is lesz, de csak másnap, a festa fő napján.
Híresek a szicíliai édességek, pl. a cannolo nevű. Ez egy olajban sült ostya édes ricottával töltve, különböző méretben árulják. Rakok fel róla képet, nem én fotóztam.
Egy másik süteménnyel is tele voltak a pasticceriák (lépten-nyomon van egy cukrászda), ez a "cassatella di sant'Agata". A süti női mellet formáz, amit nem véletlenül neveztek el Sant'Agatáról, mert tudhatjuk a Wikipédiából, hogy Agátának mindkét mellét levágták, hogy megtörjék, ami egyébként nem ment még így sem. Visszatérve a sütire, ennek is ricotta az alapja és szintén nagyon finom. Ezt a fotót is a netről szedtem le:
Nagyon olcsó a facsart narancs leve, édes, mint a méz, azt is megkóstoltuk.
Van a közelben egy piac, szétnéztünk. Láttunk hatalmas citromokat, amiket pucolva, elnegyedelve árusítottak, gondolom, ez olyan fajta, hogy meg lehet enni magában. Elhatároztuk, hogy megkóstoljuk, aztán sajnos elfeledkeztünk róla.
Egy másik helyen hosszú gyertyákat árultak végig a soron, amit meggyújtva külön erre kijelölt helyen lehetett beleszúrkodni az odakészített homokba. Mi egy jó fotó reményében megkerültük a placcot és láttuk a szomorú, elüzletiesült valót, a gyertyákat azon minutában folyamatosan szedte össze a személyzet és dobálta be egy teherautó hátuljába, gondolom, hogy másnap újraöntve folytatódjon az üzlet.
Láttunk egészen pici babát is cumival, fehér díszruhában, fekete sapiban.
Senkit nem kellett ringatni, amikor nyugovóra tértünk.
Minden évben megünneplik a város védőszentjének, a mártír Szent Agátának az ünnepét, ami egy háromnapos ünnep február 3-5-ig.
Itt lehet olvasni róla bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_%C3%81gota
Hát ebbe futottunk mi bele. Az autósforgalom szinte állt, az utcákat hatalmas tömeg lepte el. A nap szépen sütött, mi meg türelmesen araszolgattunk a GPS segédletével a szállásunk felé.
Cataniai szállásunk, Sebastian
Ez egy vicces hely volt egy modern ház 5. emeletén. A szállásadó, Sebastian nem beszélt semmilyen nyelven. Azt mondta, hogy ott lakik, de ezt nem nagyon tudtuk elhinni. Inkább olyan lakásnak látszott, amit valamikor, talán egy idős hozzátartozó használt, aztán Sebastian megörökölhette és valószínűleg csak akkor használja, amikor vendégei vannak. Erre utal a konyha pl., ahol nagyjából volt minden, de valahogy mégsem nézett ki egy bejáratott konyhának. Több szoba volt, a mi dupla szobánkon kívül a többi hagyományos olaszos eleganciával, régi, kicsit kopottas bútorokkal, képekkel, festményekkel a falakon. A mi szobánk viszont ettől teljesen elütött. Nem tudtunk szabadulni a gondolattól, hogy ez amolyan pasitanya, más szóval csajozós szoba. A szoba kizárólag fekete-fehérben pompázott, itt-ott némi ezüsttel fűszerezve. Modern tv, kanapé, dupla ágy, zebracsíkok, fekete-fehér tapéta, fehér színű szobrok (híres szobrok másolatai) rogyásig, ezüst karosszék, tisztaság. Viszont az előszobában volt egy számítógép és egy hamutartó tele csikkel, ami ontotta a bagószagot. Szóval csupa ellentmondás volt a lakás, de az árát bőven megérte.
Egy probléma volt szinte végig alváskor, de az nem ennek a lakásnak a hibája volt: az éjszakák nagyon hidegek voltak Szicíliában. Ehhez képest a szicíliaiak nem fűtenek még februárban sem. A másik, amit én képtelen vagyok megérteni és megszokni, hogy a szálláshelyeken (nem csak Szicíliában) ha dupla ágy, vagy franciaágy van, akkor mindig kétszemélyes ágyneműt adnak, kvázi minden egyes szállásadótól plusz takarót kell kuncsorogni.
Az az igazság, hogy fáztam éjszaka, na. A második éjszaka már jobb volt, mert Marcsitól elkértem egy fél takarót, amire neki nem volt szüksége. De így is fel kellett vennünk a fél ruhatárunkat a hideg ellen. Pedig a szicíliaiak fázósak, amikor mi nap közben egy pulóverben voltunk, ők prémes dzsekit és sapkát viseltek. (Tunéziában ugyanezt tapasztaltam.) Egyébként menet közben kiderült, valamelyik szállásadó mondta, hogy sokkal hidegebb volt az idei telük, mint a szokásos. Ők tél alatt a január-február hónapokat értik.
A teljesség kedvéért említem meg, hogy a fürdőszoba is vicces volt, a zuhany nem működött, csak a csap a kádban, mindegy, túléltük. Aki Indiában járt, ugyebár, az sokmindenhez hozzá van szokva, szóval nem különösebben zavart a dolog.
Na, de még nem jutottunk el az estéig. Találtunk egy parkolót egészen közel egy téren, havaj. A szállás elfoglalása után pedig irány a tengerpart. Csilla egy cataniai barátja ajánlott ott egy jó kis éttermet (Cutilisci - http://www.cutilisci.it). Pizzákat rendeltünk, erre kihoztak fejenként akkora malomkerék pizzákat, hogy én a magam részéről a felét tudtam megenni, a maradék jó volt vacsorára.
A korai vacsora (kései ebéd?) után bementünk a dómhoz szétnézni. A tömeg változatlan volt. Megtudtuk, hogy tüzijáték is lesz, de csak másnap, a festa fő napján.
Híresek a szicíliai édességek, pl. a cannolo nevű. Ez egy olajban sült ostya édes ricottával töltve, különböző méretben árulják. Rakok fel róla képet, nem én fotóztam.
Egy másik süteménnyel is tele voltak a pasticceriák (lépten-nyomon van egy cukrászda), ez a "cassatella di sant'Agata". A süti női mellet formáz, amit nem véletlenül neveztek el Sant'Agatáról, mert tudhatjuk a Wikipédiából, hogy Agátának mindkét mellét levágták, hogy megtörjék, ami egyébként nem ment még így sem. Visszatérve a sütire, ennek is ricotta az alapja és szintén nagyon finom. Ezt a fotót is a netről szedtem le:
Nagyon olcsó a facsart narancs leve, édes, mint a méz, azt is megkóstoltuk.
Van a közelben egy piac, szétnéztünk. Láttunk hatalmas citromokat, amiket pucolva, elnegyedelve árusítottak, gondolom, ez olyan fajta, hogy meg lehet enni magában. Elhatároztuk, hogy megkóstoljuk, aztán sajnos elfeledkeztünk róla.
Egy másik helyen hosszú gyertyákat árultak végig a soron, amit meggyújtva külön erre kijelölt helyen lehetett beleszúrkodni az odakészített homokba. Mi egy jó fotó reményében megkerültük a placcot és láttuk a szomorú, elüzletiesült valót, a gyertyákat azon minutában folyamatosan szedte össze a személyzet és dobálta be egy teherautó hátuljába, gondolom, hogy másnap újraöntve folytatódjon az üzlet.
Láttunk egészen pici babát is cumival, fehér díszruhában, fekete sapiban.
 |
| Piazza del Duomo, középen az elefántos kút |
 |
| Cattedrale di Sant'Agata |
Senkit nem kellett ringatni, amikor nyugovóra tértünk.
Milyen szép az Etna, nem is gondoltam, hogy havas.Ez a cicis süti eléggé morbid.Szóval egy találka helyen szundiztatok! :-)
VálaszTörlésJaja, arra tippeltünk.
Törlés