Szicília 2018 - Siracusa

Noto után a felpakolt kocsival Siracusa felé tartottunk. Sajnos az ég kora délutánra befelhősödött, ahogy a korábbi napokon is többször. Egyenletes szürkeség vont be mindent, ami még a verőfénynél is rosszabb volt mind fotós, mind hangulati szempontból.

Most is Ortigiát kerestük, azt a szigetet, ahol Siracusa óvárosa található. Sziget, de gyakorlatilag ezt észre sem lehet venni. Sima hidakon megy a közlekedés, csak mintha valami folyó fölött ívelnének át. Pontos koordinátákkal rendelkeztünk a parkolót illetőleg a tavalyi képeink alapján. (Erre is jó a telóval való fényképezés, mert pikk-pakk kinyerhető a képből a pontos hely koordinátája, ahol a kép készült.) Ehhez képest kocsival bejártuk az egész óvárost, mert csak úgy lehetett a parkolót megközelíteni az egyirányú utcákban. Nem tudom, ennek mi értelme van, hogy az autóforgalmat bevezetik az óvárosba keresztbe-kasul, csak azért, hogy a szélén levő hatalmas parkolót elérje az ember. Olyan kicsi az a sziget és még most is tele volt túristákkal. De az is lehet, hogy a GPS vezetett félre, volt már arra is precedens. 

Kicsit félve hagytuk ott a cuccainkkal tömött kocsit a parkolóban, akárcsak máskor is, de hát ez volt. Szerencsére a hátsó ülésen terpeszkedő nagy bőrönd fekete színű volt, ezért viszonylag nehezen lehetett észrevenni.

Már jó előre megmondtam a többieknek, hogy nekem itt küldetésem van, bárhova is mennek ők, én a dómot keresem meg elsősorban. Nem a dóm miatt, hanem az ugyanazon a téren található Chiesa di Santa Lucia alla Badia nevű templom miatt, ahol egy híres Caravaggio festményt akartam megnézni. Hú, nagyon kikaptam volna a Caravaggio-rajongó nagynénémtől, hogyha ezt megint kihagyom. :)) Mellékesen én is nagyon szeretem Caravaggio műveit, magam miatt sem hagytam volna ki. 

Pontosan tudtam, merre kell menni, felkészültem előre. Elhagytuk a görög Apolló templom térdigérő romjait (valahogy az ilyen térdigérőkkel nem nagyon tudok mit kezdeni), utána gyerekjáték volt elsétálni a tömegben a Dóm térre. Csilla másfelé mászkált, ahogy szokott, mi többiek együtt meneteltünk.

Az Apolló templom romjai Ortigián

A Dóm tér, balközépen a dóm,
jobboldalon a Chiesa di Santa Lucia alla Badia

Úgy emlékszem, először a tér túlfelén megbújó templomot céloztuk be, amire nagy betűkkel ki volt írva, hogy CARAVAGGIO. Voltak bent jópáran, de elviselhető volt a tömeg. Fizetni nem kellett, de a Fotózni tilos!-t nagyon szigorúan vették. Amikor ott álltam a Santa Lucia temetése előtt, ami egyébként eléggé távol volt még így is, felemeltem a telefonomat, hátha az nem számít fényképezőgépnek (volt már ilyen). de azonnal rám szólt a bejáratnál álmosan és elég morcosan üldögélő fickó. 

Ami a képet illeti, fel kellett vennem egy szemüveget, hogy jobban meg tudjam szemlélni. Az egész kép barnás színekben játszik és nekem nem volt túl Caravaggiós. Fotós szemmel pedig azonnal az a kérdés merülne fel, ha fotó lenne, hogy miért nem fekvő képet készített az alkotó az állókép helyett? Ugyanis szemmel látható, hogy a kép felső része gyakorlatilag semmiről nem szól, csak egy boltív van benne, alul viszont meglehetősen szűk az ábrázolás, a két sírásó lábai nem is mind kerültek rá a képre. Persze ki tudja, hogy eredetileg mekkora volt a kép. Meg tudom azt is, hogy eredetileg is oltárképnek lett szánva abban a templomban, amit a szent hamvai fölé emeltek. Az oltárkép pedig állókép ugyebár,  minden esetben.

Az eredeti kép sokkal sötétebb és
nagyon rossz állapotban van.

Santa Lucia, akinek a temetését ábrázolja a festmény, Siracusa város védőszentje. Története itt olvasható. Érdekességek pedig itt.

Kifelé kértem egy képet a festményről a morcostól és leperkáltam némi adományt a templom javára.  

Ezután a dómhoz mentünk, ahonnan a korábbi nyugdíjas csoport már hálisten elment másfelé. A dómba csak belépőjeggyel lehet bemenni. Elkezdtünk alkudozni a pénztárnál, hogy nőnap alkalmából nincs-e kedvezmény. (Ugyanis Velencében nőnapkor a Scuola Grande di San Roccóba például minden nőt ingyen engedtek be.) Meg különben is nyugdíjasok vagyunk mindahányan. Ilyesmiről szó sem volt, de végül SzZsuzsa csak kibulizott magának némi engedményt. Ha rosszmájú lennék, akkor azt mondanám, hogy látták, ki a legidősebb köztünk. :)

A dóm kívülről:

Na, de amikor beléptünk, leesett az állunk. Teljesen más tárult a szemünk elé, mint amit vártunk. Csilivilit vártunk és barokkot és monumentalitást. Kaptunk helyette egy szabályos várbelsőt, legalábbis ami a zömök, rusztikus, festés nélküli kőfalakat és oszlopokat illeti. Kaptunk gyönyörű, fekete kovácsoltvas csillárokat és rácsokat. Hihetetlen szép volt és meglepő.

Előrébb az oltár felé már kezdett visszaváltani barokkosba a templombelső, míg végül az oltár környéke teljesen a megszokott felépítésű és megjelenésű lett. Ügyesen bántak a fénnyel is, a dóm nagy része majdhogynem félhomályban van, míg az oltár már teljes természetes megvilágítást kap.

Mindezek oka, hogy a mai dómot eredetileg egy ókori görög templom romjaira építették úgy, hogy annak eredeti oszlopait beépítették a templomba a VII. században. 878-ban mecsetté alakították át, majd a normann uralom alatt visszaalakították keresztény templommá. Ezekből az időkből származnak a normann eredetű tető és az apszis mozaikjai. A már említett 1693-as nagy földrengés után ismét újjáépítették. A XVIII. században tervezték újra a homlokzatot szicíliai barokk stílusjegyekkel immár.

Persze hasonló története nyilván sok-sok templomnak van. Ami a csodálatos benne és egyedülálló, hogy a görög falak és oszlopok meg tudtak maradni a régi formájukban és semmilyen vallás- és stílusirányzat nem tudta véglegesen tönkretenni őket. 2005 óta egész Siracusa a Világörökség része lett, ebben kiemelkedő szerepet játszott a dóm, vagyis a Duomo di Siracusa, másképp a Cattedrale della Natività di Maria Santissima.

2015-től a dóm számos Santa Lucia ereklyét őriz: csontdarabokat, köntöst, fátylat és cipőt. Évente két alkalommal, május első vasárnapján és december 13-án a szent szobrát kiemelik a helyéről és végigviszik az utcákon. Az ezüst szobor Santa Lucia bordáinak három darabját tartalmazza a mellkasán belül. A nyaka pedig jól látható módon egy tőrrel van keresztüldöfve.

Minderről a levetített filmből értesültünk. A kápolnában nem csak egy, hanem számos Santa Lucia szobor és ábrázolás látható.

A filmen Santa Luciát éppen kiveszik a szekrényből,
ahol tartják, hogy körbevigyék a városban

Ennek a kis csibének biztos, hogy köze van Santa Luciához
(a tőr és a szemek miatt gondolom, meg ez is a dómban van),
de nem találok róla semmit a neten

Nehezen hagytuk ott a dómot, olyan érdekes volt.

Ezután körbesétáltuk Ortigiát a partmenti úton, ahol tavaly én már jártam, és úgy értünk vissza a parkoló közelébe. Itt találtunk egy "látványbüfét", vagy minek híjják, ahol egy szakács nagy mozdulatokkal készített valamilyen ínycsiklandó szicíliai szendvicset a piac szélén. Az utazás előtt láttam erről egy videót, ezt:
https://www.youtube.com/watch?v=zswRwwB3iyk
Kár, hogy nem fedeztük fel előbb, most már fáradtak is voltunk és menni is kellett. (Először egy mosdóba, utána a parkolóba. )

Siracusából is rá lehet látni az Etnára.
Az előtte levő modern templom már nem Ortigián van
(Santuario Madonna delle Lacrime) 

Imádtam az erkélyeket tartó szobrokat