Előző este megbeszéltük, hogy ezt a napot a saját környékünknek szenteljük. Ez Bormlát és Birgut jelentette a Háromvárosból, mert ez a kettő össze van nőve, mi legalábbis nem nagyon tudtuk, hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik. Mi kb. a határon laktunk, ha egyáltalán van értelme erről beszélni.
Ahogy már pedzegettem, a mi utcánk vége lépcsős volt, de ahogy a képen is látszik, az utcák elég meredekek voltak lépcsők nélkül is. A legmagasabb rész ott volt, ahol az utcánk véget ért. Ezeket a városokat mindenhol magas és erős várfalak veszik körbe. A mi közelünkben is volt egy várfal, ami most már a város közepén húzódik. Vagy ki tudja, lehet, hogy éppen ez a fal választja el Bormlát Birgutól.
(Közben megnéztem a Google mapsben és tényleg ez a fal választja el Bormlát Birgutól. Mellékesen jegyzem meg, hogy azt is most vettem észre, hogy Bormla nem csak Birgu "mögött" van, hanem egyidejűleg Isla mögött is, és a három közül Bormla a legnagyobb.)
 |
| A mi városrészünk legmagasabb pontja. |
 |
| Egy eltévedt csónak |
Ahogy nézelődtünk lefelé, akkor vettük észre, hogy a fal tövében igen kiterjedt piacra látunk rá. Kifogtuk a helyi hetipiacot is. Kis nézelődés után indultunk le a kikötő irányába.
 |
A várfal egy részlete, szemben lent az öböl és a túloldalon Isla,
mögötte a tornyok. |
 |
| Iskolások indulnak be a Szt. Lőrinc templomba |
Elsősorban az Inkvizítorok Palotáját szerettem volna megmutatni R-nak, de előbb meg kellett találni. Emlékeztem, hogy valahol a Szt. Lőrinc templom környékén van. A templomot minden sétánk alkalmával láttuk, most be is kukkantottunk. Tele volt iskolásokkal.
Az Inkvizítorok Palotája kicsit más már, mint annakidején volt. Nagyobb része van nyitva és nem csak az inkvizícióról szól, hanem helyt ad az Etnográfiai Múzeumnak is.
Érdekes dolgokat tudtam meg a máltai inkvizícióról. A spanyol inkvizícióval össze sem lehetett hasonlítani, itt Máltán az inkvizíciós eljárások főleg olyan vétkekért jártak, mint a szerelmi bűbáj, jövendölés, szemmelverés, mágikus gyógyítás, fekete mágia (tehát nem politikai célúak voltak, mint Spanyolországban). Azt is megtudtam, hogy a rabokat csak az eljárás idejére helyezték el a palota celláiban, az eljárás végén átadták a helyi hatóságoknak őket. A kínzást is szabályozták, maximum fél óráig szabadott egy embert kínzásnak alávetni. De ehhez ritkán nyúltak, a büntetések elsősorban nem fizikai bántalmazások voltak, sokkal inkább a bűnbánatra helyezték a hangsúlyt. Az ellátás meg még jobb is volt, mint a helyi börtönökben. Álltólag gyakran énekeltek, zenéltek és még szerencsejátékokat is játszottak a raboskodók.
 |
| Az alagsori konyha az Inkvizítori palotában |
 |
| Az inkvizítori rezidencia része |
 |
| Udvar a börtönöknél |
Nem tudom, hogy történt, de amikor kijöttünk az Inkvizítori Palotából, ami közel van a kikötőhöz (bár mi nem?), egyszercsak úgy gondoltuk, hogy mi most kipróbáljuk a Valletába átvivő kompot. Lehet, hogy pont akkor állt be. Gyorsan felpattantunk rá és pár perc múlva már Vallettában voltunk. A kompjegy a Felső Barakka Gardenbe felvivő liftre is érvényes volt.
Ezen a napon kerítettünk sort a vallettai Casa Rocca Piccola megtekintésére is. Az épület régóta a de Piro főnemesi család tulajdona, jelenleg is itt élnek az egyik szárnyban. Nagyon tetszett, hogy akárcsak 2009-ben, most is egy nagyon felkészült és jó előadói tulajdonságokkal bíró idegenvezető vezetett körbe az épületben. Most nem felejtettem el lefotózni a magyar nyelvű (!) ismertető összes oldalát sem. Beszéljenek a képek:
 |
| Lépcsőház |
 |
A ház legnagyobb helyisége, a Sala Grande.
Középen a szekrény egy hordozható kápolnát rejt. |
 |
| A levéltár. |
 |
A díszes sakk-készletek egyikének néhány darabja
a Kabinettben. |
 |
A ház urának és feleségének szóló meghívó II. Erzsébet
koronázási ünnepségére 1953-ban.
(A felette levő kép egyik részlete.) |
 |
1937-es meghívó VI. György koronázására
(szintén a feljebbi kép részlete) |
 |
Tipikus máltai falióra
(csak egy mutatója van, naponta 3x
kellett felhúzni) |
 |
Hagyományos máltai fejfedőt (ghonella, faldetta)
viselő nő képe |
 |
| A Kék szoba |
 |
| A Nyári ebédlő |
A Casa Rocca Piccola után tovább lődörögtünk Vallettában. Most a sliemai oldalra kanyarodtunk, ahonnan a komp indul Sliemába. Mivel még mindig nem találtunk egy nagyobb élelmiszerboltot, javasoltam R-nak, hogy kompozzunk át Sliemába, mert amúgy is körül akartunk ott nézni és ott biztosan ismertem 10 évvel azelőttről egy szupermarketet.
Vallettai balkonok
A part ilyen érdekes homokkőalakzatokkal volt kirakva
A kompút itt sem tartott pár percnél tovább. Sliemában a kikötővel szemben van egy Marks and Spencer és egy Zara üzlet, naná, hogy azokat is meg kellett nézni. Majd egész könnyen megtaláltam azt a bizonyos szupermarketet, ahova igyekeztünk, bár vásárolni végül alig tudtunk valamit.
A távolabbi sétányon lyukadtunk ki. Találtunk egy olyan sütiző helyet, ami közvetlenül a parton volt és a napnak is sikerült odasütnie. Ez fontos volt, mert árnyékban elég hűvöskésre váltott az időjárás. Nagyon finom sütiket kaptunk, de olyan nagy adagot, hogy szégyenszemre nem tudtam mind megenni.
 |
| Sliemai sütizés |
Némelyik kép nagyon ismerős pl: az inkvizitor ház ( de az ottani szabályokról csak most hallottam először. Nagyon érdekes.)az a kis udvar, és a palota nyári ebédlője semmit sem változott ( a tulajdonosokról sokat olvastam annak idején, de azt nem tudtam, vagy elfelejtettem, hogy még a koronázásokra is meghívást kaptak. Ja, és nagyon jól elkaptad a balkonos képeket, szinte már mulatságos. Tíz évvel ezelőtt a Barakka liftje biztos nem volt meg, nagyon emlékszem a most mögé került boltíves építményre, amit akkor ez a modern szerkezet nem rontott. Úgy látom, Sliemában nem csak sütizés folyt, hanem söröcske is. :-)
VálaszTörlésIgen, a lift 2009 óta épült. Emlékszel, milyen fárasztó volt nélküle felmászni a városba? A lift meg pikk-pakk fent van, okos volt, aki kitalálta és még jobb ötlet, hogy a kompjeggyel lehet használni.
VálaszTörlésSöröcske majdnem mindenhol folyt számunkra, mindkettőnknek nagyon ízlett.