Toscana 2007, 3. nap/1

FIRENZE

Piazzale Michelangelo

Második teljes napunkat Firenzében töltöttük. Nem volt kérdés, hol parkoljunk, nyílegyenesen betaláltunk a Piazzale Michelangelóra, volt hely, valóban ingyenes, úgyhogy ajánlom mindenki figyelmébe. (Az autópályán egy elég reménytelennek tűnő reggeli dugóba kerültünk, de végül mégsem volt olyan veszélyes, mint amilyennek látszott. )

Sajnos aznap az idő meglehetősen borús volt, ezért egyetlen útitársunknak, aki először volt Firenzében, nem jutott abból a rácsodálkozós örömből, amiben nekünk volt részünk két évvel ezelőtt, amikor egyik ámulatból a másikba estünk. Amúgy is más volt a helyzete, mert 3 olyan emberrel kereste fel Firenzét, akik már jártak ott, és ez sose lehet olyan élmény, mint amikor mindenki együtt örül az új és új látnivalóknak. Nekünk már megvolt nagyjából, hogy mit is szeretnénk látni most és ezt meg is próbáltuk keresztülvinni, amennyire lehetett.

Kilátás a Piazzale Michelangelóról:

Santa Croce

Ponte Vecchio az Arno fölött

Palazzo Vecchio

Dóm (Santa Maria del Fiore)

A Michelangelo tér fölött van a San Miniato, egyik célpontunk, de mivel a rendelkezésünkre álló adatok alapján úgy olvastuk, hogy estig nyitva van, ezért úgy döntöttünk, először inkább megkeressük a Palazzo Davanzatit, ami viszont csak 13:30-ig tart nyitva, és a dugó miatt azért elég sok értékes délelőtti percet elvesztegettünk. Elindultunk hát gyalog lefelé, a Ponte Vecchio felé.

A képekről nem igazán derül ki, hogy a Ponte Vecchión készültek, pedig igen:

Egy ékszerüzlet a sok közül

Benvenuto Cellini mellszobra

Távolban a Dóm kupolája

Palazzo Davanzati

A Davanzatival volt egy kis kavar. Elég gyorsan megtaláltuk a Piazza Davanzatit és azonnal kiszúrtunk rajta egy jó régi épületet. Szinte biztosak voltunk benne, hogy az lehet, amit keresünk, de nem volt benne múzeum, egyik oldalán sem (körbejártuk). Végül persze kiderült, hogy nem is arról az épületről van szó. :)

Két hogyishíják,
valami rendfenntartók,
vagymi

Ez NEM a Palazzo Davanzati
a Davanzati téren (mi azt hittük)

A Davanzati tényleg ott volt a téren,
erről lehet megismerni (többek közt)

A palotát a XIV. szd. második felében építették, egy gazdag gyapjúkereskedőcsalád számára.
1578-ban került a szintén gazdag Davanzati kereskedőcsalád tulajdonába és egészen 1838-ig ők tulajdonolták, amikor Carlo Davanzati öngyilkossága után több részre osztották és átépítették. Később Elia Volpi régiségkereskedő vette meg és visszaállította az eredeti állapotokat.
1910-ben magánmúzeumként nyitotta meg kapuit, de 1916-ban az összes bútorzatát eladták New Yorkba. 1920-ban egy másik régiségkereskedő vette meg, 1951-ben állami tulajdonba ment át és múzeumnak nyilvánították. A múzeumot, helyreállítás után, 2005-ben részben megnyitották a nagyközönség előtt.

Jelenleg csak az első emeletig tekinthető meg (sajnos).
A földszinten nincsenek lakóhelyiségek, viszont van egy lift, amelyet a látogatók is használhatnak (nagynénik előnyben!). Belépés ingyenes! 

A lépcsőház nagyon impozáns, nekem nagyon tetszett. És rendkívül fotogén!

A legfelső emeletről egy csővezeték jön le a falon kívül, lehet tippelni, mire használták. Persze lehetett házitelefon is. :) 

Én a csapadékvízre tippelek, amit talán gyűjtöttek mosásra, meg ilyesmire. Elágazás nem volt az emeletek felé. Lent a földszinten viszont láttam a földön egy rácsot, ami lehetett egy ciszterna teteje is. Persze ez csak feltételezés. Most már sajnálom, hogy nem fotóztam le. A csatorna lehet, hogy akkor került oda, amikor befedték.

Megjegyzem, San Gimignanóban is furcsállottam a tornyokat, hogy nyitottak felülről (szemben az olyan lakótornyokkal, ahol helyiségek vannak az egyes emleteken és csak szűk lépcsők a falban), de ha jól belegondolunk, a Davanzati is pont ilyesmi volt, vagyis nyitott. 

Az első emeleten vannak a lakóhelyiségek. 3 szoba és egy mellékhelyiség. :)
Ez a szoba az első képen a baloldali ajtós. A két ajtó két külön szoba, köztük található, mintegy átjáróként, a tojólet:

    

Ez pedig a jobboldali ajtós szoba: 

A szobák kazettás mennyezete nagyon szép:

A második emelet is látogatható, de csak csoportosan és előre bejelentett időpontban (10.00, 11.00 vagy 12.00 órakor), a normál nyitvatartási idő alatt.

http://www.bargellomusei.beniculturali.it/musei/4/davanzati/

Pontosítok:
Visiting hours
Monday to Sunday, 8.15-13.50;
closed on the 2nd and 4th Sunday, and 1st, 3rd and 5th Monday of the month, New Year’s Day, May 1st, Christmas Day.

Vagyis hétfőtől vasárnapig 8.15-13.50,
kivéve minden hónap 2. és 4. vasárnapját és 1., 3. és 5. hétfőjét, valamint Újévkor, Május 1-jén és karácsonykor.
Fú, micsoda mázli, hogy ez a hétfő nem olyan hétfő volt!! 

Palazzo Strozzi

"Az 1489-1538 közt épített, Benedetto da Maiano és Cronaca által megálmodott Palazzo Strozzi a Mediciek ellenfele, Filippo Strozzi számára épült, ma pedig a város egyik legszebb reneszánsz palotájaként tartják számon.
Gróf Batthyány Géza valószínűleg egyik olasz útján szeretett bele a csodás Strozzi-palotába, és úgy gondolta, hogy megépítteti a sajátját, így fel is kérte a feladatra a korszak egyik szupersztárját (a később a New York Palotát, a BME főépületét és a mai Néprajzi Múzeumot tervező, de a Budavári Palota átalakítását is lebonyolító) Hauszmann Alajost."

Én a Strozzinál kicsit kiakadtam.

Azt vártam, hogy majd szembejön a Teréz krt-i házasságkötő terem épülete, ehhez képest az előttünk álló épületben sehogy sem bírtam felfedezni a hasonlóságot. Persze kicsit hasonlított, de valami nem stimmelt. Bementünk, majd a másik bejáraton ki és én még mindig nem voltam biztos benne, hogy a Strozzit látom, pedig asszem rá is volt írva... :) 
Rájöttem, hogy a méretekkel vagyok bajban. Amikor egymás mellé rakjuk a képeiket, akkor teljesen egyformának tűnnek, ezért én pontosan azt vártam. Nekem senki nem szólt, hogy az igazi Strozzi Palota egy számmal nagyobb!
Na mindegy, végül elhittem, de jobban szerettem volna, ha már messziről rámutathatok, hogy: az ott a Strozzi Palota! 

  

Palazzo Dudley

Útközben láttunk egy érdekes címert, de hosszas nyomozás után sem sikerült kideríteni, hogy kié lehet és miért vannak rajta ezek a rágcsálószerű állatok.

Mercato Nuovo

"A négy oldalán nyitott reneszánsz csarnok 1547-51 között épült Giovanni Battista del Tasso tervei szerint. Hatalmas oszlopai egyetlen kőből készültek; a sarokpillérek fülkéiben elhelyezett 19. század végi szobrok híres firenzei polgárokat ábrázolnak. A csarnok kútjának tetejét egy bronz vadkan díszíti. A római Trevi-kút ötletéből kiindulva - jótékony célra gyűjtenek itt; a vasráccsal elzárt medencébe lehet bedobni az aprópénzt."  /Wikipédia

Giovanni Villani szobra a Mercato Nuovón és a jobboldali képen az, aki éppen fotózza (én):

Firenze folyt. köv.