Toscana 2007, 3. nap/2

FIRENZE folyt. 

A Mercato Nuovo után, ahol egy magyar túristacsoport játszadozott a vadkannal, a Piazza della Signorián néztünk kicsit körbe. Ide a nap folyamán még többször visszatértünk. 

A Dóm felé menet láttuk ezt a szobrászműhelyt az egyik kis mellékutcában:

Dóm (Santa Maria del Fiore)

Habár az utcákon elég sokan mászkáltak, a Dómnál mégsem állt sor, úgyhogy idén mi is bejutottunk. (Tavalyelőtt a kupolát választottuk a két sor közül.)
A kupoláról találtam egy egész jó leírást, idemásolom:
"A gótikus székesegyházat a XIV. század közepén kezdték építeni. Amikor Brunelleschi 1420-ban átvette a munkát, készen állt a hosszház s a boltváll magasságáig felfalazva a kupolatér. Rá a befejezés feladata hárult. A 40 m-t meghaladó fesztávolságú, nyolcszög-alaprajzú tér fölé kettős héjú kolostorboltozatot épített.
A szerkezet tulajdonképpen még gótikus. A boltsüvegek együttműködését a két héj közé elhelyezett bordák és az azokat egymáshoz kapcsoló harántirányú konzolok biztosítják. Ezen túl azonban vannak olyan szerkezeti, építéstechnikai sajátosságai, amelyek forradalmian újszerűek.
A vastagabb belső héjban Brunelleschi halszálkafalazással 64 rejtett, spirálvonalban felhaladó bordát alakított ki. Ezek segítségével elérte, hogy a boltozatban a gömbkupolához hasonló erőjáték keletkezett, vagyis az építés minden szakaszában szerkezetileg önhordó volt. Nem igényelt teljes aláállványozást, rendkívül gazdaságosan, függőállványról lehetett falazni.
A város házai fölé magasodó, hatalmas kupola nemcsak technikai szempontból a század egyik csúcsteljesítménye; a szépsége is lenyűgöző. Megérdemelten vált Firenze jelképévé. (A művészettörténet a reneszánsz építészet kezdetét a firenzei dóm kupolaépítésétől számítja.)"

A Dómban több meglepetés is ért. Amikor beléptünk, totál hangzavar fogadott, ami templom esetében igen meglepő. Sok túrista sétálgatott odabent és egyáltalán nem fogták vissza magukat. Igaz, nem is volt templomhangulat, annál is inkább, mert a templomnak csak a kisebbik, elzárt részében vannak padsorok, a főhajóban nincsenek és a tömeg ott hullámzik fel és alá. Azt azért jónéven vettem, hogy a falak mentén le lehet ülni, úgyhogy egész kényelmesen elolvashattuk az útikönyv ide vonatkozó fejezeteit, habár lehetett volna kicsit világosabb is.
Legtöbb ember a kupola alatt gyülekezett és bámult felfelé. Mi magunk is megpróbáltuk áttanulmányozni a kupola freskóit, amik szerintem nagyon érdekesek, de aztán úgy döntöttünk, hogy majd a neten rákeresünk, mert a nyakunkat felfelé tekergetve úgysem igazán lehetett kivenni a jeleneteket.

Nem fotóztam egyáltalán, ezt a Dantés képet a netről szedtem le:

Cardillac Cafe

Megyek tovább, mert amit most szeretnék elmesélni, az nem nagy dolog, de nekem nagyon tetsző volt. Elkezdtük keresgélni a szállásadónk által javasolt kis éttermeket a Dóm környékén, de vagy nem találtuk, vagy nem volt nekünk megfelelő, vagy mindkettő? Ki tudja. Mindenesetre végül az egyetemi negyed egy kis kopott kajáldájában kötöttünk ki. (Nem volt teljesen véletlen, mert ha jól emlékszem, N kezébe nyomta korábban valaki a jobboldali szórócédulát, ami számunkra igen megfelelő menüt tartalmazott. )
Szándékosan használom a kajálda szót, mert az illik rá legjobban. Kicsit fülledt volt, zsúfolásig tele diákokkal. És nekem nagggyon tetszett. A falakon múremekek, vagy kevésbé műremekek, szóval mindenféle képzőművészeti alkotás. Kortárs, mondanom sem kell. Alighanem az odajárók művei. És szép nagy pizzát hoztak, ami szintén nem megvetendő. :) A pincérlány kedves, mosolygós, a hangulat remek. És sehol egy túrista! Na, ez az, ami legjobban tetszett. Úgy éreztem, hogy most vagyok igazán Firenzében. Nem tudom, a többiek mennyire osztották a lelkesedésemet, de szerintem már csak ezért is érdemes volt Firenzébe eljönni. Tényleg. :)
Aztán mintegy varázsütésre, a diákok eltűntek, mi meg ott maradtunk magunkban. Biztos lejárt az ebédszünetük. A pincérlányok elkezdtek takarítani, közben nagyokat mosolyogtak ránk. És egyáltalán nem morogtak, hogy mit keresünk még ott. :) 

Ebéd után megkerestük a Piazza della Santissima Annunziata teret. A tér közepén I. Ferdinánd nagyherceg lovasszobra áll, Gianbologna alkotása, melyet Pietro Tocca fejezett be 1608-ban, tőle származnak a tér két oldalán lévő barokk izlést mutató szökőkutak is. 

Ospedale degli Innocenti

"A dóm kupolájával egyidejűleg kezdte Brunelleschi az "ártatlanok kórházának" nevezett lelencház építését. Alaprajzi elrendezése a kolostorokhoz hasonló: árkádíves folyosóval övezett, négyszögű udvart vesznek körül egytraktusos épületszárnyak. Széles lépcsőzettel megemelt főhomlokzatát a földszinten könnyed hatású loggia nyitja meg. Fölötte tükröspárkány húzódik, arra ülnek rá az emelet timpanonos keretű ablakai.
A homlokzatot fönt a tető túlnyújtásával képzett eresz zárja le. Az architektonikus tagozatok - oszlopok, archivoltok, párkányok, ablakkeretek - antikos jellegűek: mintájuk a román korban épült firenzei Baptisztérium protoreneszánsz homlokzata volt. A lelencház a Santissima Annunziata templomról elnevezett tér egyik oldalán áll.
Később, a XVI-XVII. században a templom elé és a lelencházzal szemben fekvő kolostor homlokzatán Brunelleschi loggiájához hasonló árkádsort építettek. Ezekkel együtt maga a tér is az itáliai reneszánsz egyik legjellemzőbb városépítészeti együttese."

A szembeni kolostor: 

Santissima Annunziata templom

A lelencház mellett áll az 1250-ben alapított, Andrea del Sarto freskóival díszített templom.

Kis kitérőt tettünk a szomszédban lévő Chiesa di San Marco felé.
1290-ben alapított és a 16. században átalakított épület Fra Bartolommeo egy szép oltárképével és Pico della Mirandola síremlékével. A templomból be lehet jutni a San Marco-kolostorba, amelyet Fra Angelico da Fiesole freskói ékesítenek s amelyben Savonarola és Fra Bartolommeo is élt.
Zárva volt, semmit nem tudtunk megnézni.

Szedtük a lábunkat, hogy mielőbb odaérjünk a Medici kápolnákhoz, mert Michelangelót idén nem szerettem volna kihagyni.

Útközben belestünk a Medici Riccardi Palota kertjébe (tavalyelőtt voltunk bent). 

Sajnos Michelangelóból idén sem lett semmi.
A Medici kápolnáknál kicsit tanakodtunk, hogy mi legyen, mert választanunk kellett, hogy bemenjünk fél órára (kb. annyi volt még zárásig) vagy inkább a Santa Croce. Utóbbi mellett döntöttünk. Így hát maradt a San Lorenzo és a Medici kápolnák kívülről, akárcsak legutóbb. 

Zsibvásár a San Lorenzo oldalában,
hátul a Medici kápolnák tömbje

A San Lorenzo homlokzata,
amelyet valamilyen oknál fogva
elkerült a XIX.szd-i
homlokzatfelújítási láz

A XIX. században sok jelentős templom homlokzatát felújították, de semmi mást, csak a homlokzatot. (Szerintem ennek jórészt anyagi okai lehettek.) Ezért aztán óriási különbség van az épületek különböző oldalai között, stílusban, megjelenésben, színben, benyomásban. Én úgy vagyok ezekkel a XIX. századi felcicomázásokkal, hogy úgy fogadom el őket, ahogy vannak, sőt, érdekesnek találom és nem gondolkodom azon, hogy szép-e. Mert nagyon érdekes és egy olyan kort reprezentál, ami már ugyanúgy rég elmúlt, mint az a kor, több száz évvel korábban, amikor a templomokat emelték.
Az is megmosolyogtató, hogy pl. a firenzei Dóm homlokzatának kialakításán évszázadokig (!) gyötrődtek. Egymás után készültek a tervek a homlokzat befejezésére, aztán amikor végre sikerült a XIX. században elfogadniuk Emilio de Fabrise tervét és végre elkészült az új, neogótikus homlokzat, akkor meg nem győzték kritizálni. Megjegyzem, a Dóm legalább egységes a kinézetét tekintve minden oldalról.
Most olvasom, hogy a San Lorenzo homlokzatának megtervezésével Michelangelót bízták meg annakidején, meg is tervezte, de a megvalósításból nem lett semmi. Most, a XXI. szd. elején újra felelevenítették a témát és elhatározták, hogy Michelangelo tervei alapján elkészítik a homlokzatot, de egyelőre nincs döntés, haha. Talán majd a XXIII. századra sikerül döntésre jutni... :)

Piazza Santa Croce

Az útikönyv szerint a calcio storico játékok pálya-felezővonalának jelzése itt található az egyik épületen. Kizárásos alapon szerintem ez az:

A Santa Crocéról egyelőre csak az alábbi felvételeim vannak.

A templomot, homlokzatán kívül, 1442-ben fejezték be. Macchiavellinek, Michelangelonak, Dantenak, Alfierinek, Rossininek, Lanzinek és más híres firenzeiek síremlékei láthatók itt. A falain Giotto, Peruzziak, Taddeo Gaddi és egyéb kiváló művészek gyönyörű képei láthatók.
Ez az, amiről lemaradtunk. 

A (szerintem gyomorbajos) Dante-szoborról szintén nincs képem, csak a szobor talapzatáról és mellékfiguráiról. (7 méter magas állványon emelkedő 5,8 méteres márványszobor Pazzitól, amelyet 1865-ben lepleztek le) 

Piazza della Signoria

Kicsit bámulásztunk még a Santa Crocénál, aztán elindultunk a Signoria felé, hogy megkeressük a "városnéző" buszt (13-as), azzal szándékoztunk a Piazzale Michelangelóra visszatérni.
A képek a Piazza della Signorián készültek: 

Bekukkantás a Palazzo Vecchióba.

És az Orsanmichele templom és múzeum, de csak kívülről:

A 13-as busz végállomása a Santa Maria Novellánál van a vasúti pályaudvar előtt. A jegyet (1,20 €) előre kell megvenni újságárusnál, trafikban és kezelni kell a buszon.
Én azt hittem, ez olyan "városnéző" busz, mint nálunk a 2-es villamos, hogy a nevezetességek egy részét lehet megszemlélni belőle. Hát nem. Valóban városnéző, de olyan értelemben, hogy a városban összevissza tekereg és a túristák által kevésbé látogatott helyekre visz el. Én a magam részéről nem bántam, bár időnként jó kis dugókba keveredett. Azt azért tudni kell, hogy aki siet, vagy esetleg még egyszer végig szeretne haladni az Uffizi mentén és a Ponte Vecchión, az inkább a gyaloglást válassza. 

Én élveztem így is, ahogy minden olyasmit, ami a mindennapi élethez tartozik egy városban. Semmi gond nem volt vele azon kívül, hogy mást hittem róla. És valljuk be, jó volt leülni egy időre az egésznapos csatangolás után. Valahogy akkor nem nagyon kívántunk felmászni egy Gellérthegy magasságú helyre. Tegye meg inkább a busz helyettünk! 

Rohamosan beesteledett. Mire a busz felért a Pizzale Michelangelóra, már sötét este volt.

Mivel információink szerint a San Miniatónak még nyitva kellett lennie, először felsétáltunk a kis kaptatón, de szomorúan tapasztaltuk, hogy még csak megközelíteni sem lehetett a templomot, a kaput zárva találtuk. :(

Ügyhogy visszaballagtunk és gyönyörködtünk helyette a panorámában. Érdekes volt a Santa Crocét újra látni felülről.

Dóm

Santa Croce

Panoráma:
Ponte Vecchio, Palazzo Vecchio, Campanile

Michelangelo Dávidjának bronz másolata
a Piazzale Michelangelón