2007. október 23., kedd

Toscana 2007, 4. nap/1

AREZZO

Harmadik napunk a szívemnek kedves Arezzóval kezdődött. Sienát is szeretem és nagyon vonz, de Arezzó egészen más. Nekem Siena kicsit komor, kicsit titokzatos, míg Arezzo csupa élet. Nem is tudom, talán a sok növény, vagy a fekvése, vagy a látnivalók? Vagy mind együtt. Pedig a múltkori utazásunk után még Sienáért voltam oda. De most átbillent a serpenyő Arezzó javára. :) 

Idézek megint a Toszkán Almanachból: "És ha már a házaknál tartunk, Arezzo-ban található egy másik híres ház, Vasari háza (Casa del Vasari), a Via XX Settembre-n. A házban ma a Vasari Múzeum található, ahol főként toszkán művészek munkái és Vasari alkotások találhatók, de érdekes és egyedülálló az a gyűjtemény, mely Michelangelo kézzel írt leveleit tartalmazza."

Piazza Grande

Sajnos mi ezt nem láttuk, sétálgattunk viszont a Piazza Grandén, ezen a nagyon kedves pici, de központi téren, melyről a Toszkán Almanach így ír: 'A Corso Italia-ról a Via della Seteria-n lesétálva eljuthatunk a Piazza Grande nevű főtérre, ahol minden év szeptemberének első vasárnapján rendezik meg a híres arezzoi játékot, a Giostra del Saracinot. Ha tehetik, nézzék meg, olyan, mintha egy napra visszacseppentek volna a középkorba, mindenfelé bársonyba öltözött középkori urak és hölgyek, zászlók és dobszó… A tér már maga is szuggesztív, hisz egyik oldalon a Vasari tervezte Palazzo delle Logge, mellette nem sokkal a Palazzo Lappoli és a Palazzo Cofani Brizzolati, míg szemben a Palazzo del Tribunale (mely ma is a bíróság épülete), ezelőtt egy nagyon szép kút, valamint a Palazzo della Fraternitá dei Laici, mind mind más stílusjegyet őriz. A tér harmóniája lenyűgöző, hiába keverednek itt gótikus elemek a barokk épületekkel, az összhang tökéletes. Az utóbbi épülethez a mondák szerint egy szomorú történet is fűződik: a toronyóra, amely Felice da Fossato különleges remeke olyan szépre sikeredett, hogy az önzéstől elvakult megrendelő magát a művészt is megvakíttatta csak azért, hogy ne tudjon még egy hasonlót építeni."




"Továbbhaladva menjenek végig a Via Vasari-n, mely gyakorlatilag egy hosszú árkádsor, mely alatt egymás mellett sorakoznak a híres arezzoi régiségkereskedők üzletei, s az emberben akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy vajon hol vannak és kik azok a vendégek, akik eltartják ezt a sok régiségkereskedőt?" 




Sok épületen és sok helyen látható az oroszlán hátából "kinövő" kecske, a KIMÉRA.

Az Íliász VI. éneke említi először a Kimérát. Ott az áll róla, hogy isteni sarj volt, testének eleje oroszlán, a közepe kecske, a hátulja pedig kígyó; a szájából tüzet okádott, s mint ahogy az istenek egykor megjósolták, végül is Glaukosz fia, a szépséges Bellerophontész ölte meg. Homérosz szavai alapján az a legnyilvánvalóbb kép róla, hogy oroszlánfejű, kecskehasú, kígyófarkú lény, ám Hésziodosz háromfejű állatnak írja le az Istenek születésé-ben, s ama híres V. századi arezzói bronzon így is ábrázolták. A háta közepén van a kecskefej, testének egyik vége a kígyó-, a másik az oroszlánfej. 

Lassan elindultunk felfelé, a Dóm irányába. Útközben belebotlottunk a Palazzo Pretorio épületébe a sok szép címerrel a Corso Italián, a Piazza Grande és a Dóm között félúton:

A kapu fölött a Mediciek címere
a pirulákkal


Cattedrale dei Santi Pietro e Donato (Dóm)

A Dóm a Pretorio Palotától pár percre található, Arezzo szinte legmagasabb pontján.
Építése a XII. sz-tól egészen a XVI.sz-ig (több, mint 400 évig!) tartott, sőt, valójában a homlokzat teljes befejezésére csak a XX.század elején került sor. A hatás nagyszerű, a Dóm uralja az alatta elterülő várost, a felvezető lépcsősor pedig további hatalmat kölcsönöz ennek a monumentális épületnek. A belső kialakítás is tökéletes, Vasari keze nyomát őrzi, míg a keresztelőkápolnában egy csodálatos Donatello mű idézi fel Krisztus megkeresztelését. 



Városháza
Ha a Dóm felől elindulunk lefelé a téren, akkor jobbra van a Városháza, az első kis utcán balra fordulva pedig elérkezünk abba az utcába, ahol Petrarca szülőháza áll (Via dell'Orto). Pár lépés az egész. 




Itt kell balra fordulni a Petrarca-ház felé
(jobboldalon a Városháza)



Innen visszafordultunk a Corso Italiára és szintén pár lépés megtétele után elérkeztünk a Pieve di Santa Mariához, aminek a hátsó fertálya a Piazza Grandén van. Bezárult a kör. :)


Ez a Pieve di Santa Maria hátsó fertálya
 a Piazza Grandén


Van valami, ami nagyon érdekel, de sehol nem tudok a nyomára akadni:
a Pieve di Santa Mariának a Piazza Grande felé eső oszlopsorában van egy kakukktojás, a képen látható. Egyértelmű, hogy ilyen törtre formázták és az oszlopfő is különleges, nem olyan, mint a többi, hanem szarvasmarha-fejeket ábrázol. Ennek mi lehet a története?? 




A plébániatemplom belseje is figyelemre méltó. 



A Pieve di Santa Maria XII. szd-ban épült román homlokzatának három emeletsoron egyre sűrűsödő galériái inkább palotahomlokzatra, mint temploméra emlékeztetnének, ha nem egészítené ki az 1330-ban épült ötablaksoros román campanile. Nyitott fedélszékes belseje lenyűgöző. A főoltáron Pietro Lorenzetti egy Madonnája, szentekkel.
Nekem egy kicsit furcsa, hogy az olasz templomokban nincs valami túl sok fény, egészen sötétek, félhomályosak, titokzatosak. 

Basilica di San Francesco

Akkor keressük fel a San Francescót, Arezzo leghíresebb látnivalóját. Számunkra mindenképpen.
A hatalmas templom homlokzata befejezetlen maradt. Építését a 13. század második felében kezdték el, majd alakították át a ferences templomokra jellemző dísztelen toscanai gótika stílusában. A főoltár felett festett fakereszt Cimabue iskolájából (13. század), a bal oldali kápolnában szép márvány síremlék. A templom fő vonzereje a központi kórus, amelyet Piero della Francesca festett ki csodás freskósorozatával, a Szent kereszt legendája címmel.
Szintén tilos fotózni, nagyon szigorúan veszik.


Én a freskósorozatból csak egy apró, ámde annál izgibb részletet bírtam megjegyezni, mely egy lengén öltözött deszkahordó fickóról szól, akinek igen jól láthatóan kikandikál a himbilimbije a ruhája alól. Fetrengtünk a nevetéstől. (Ez az a jelenet, amelyben egy szolga hátán viszi a gerendát; Piero érezhetően Krisztus kereszthordására utalt itt. Az igazi kálvária jeleneteit nem ábrázolta a művész.) 

Közben azért jól megtávcsöveztük a freskót. Nem mondhatja senki, hogy nem érdekel a művészet! :)) 


Kis elmélkedés a vakuhasználatról

Sokan hivatkoznak rá, de én még egyszer sem hallottam indoklást, hogy miért árt a festményeknek. Ez nem jelenti azt, hogy nem hiszek benne, lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem. Ha valaki elmondaná nekem, hogy igen, tényleg káros, mert ez+az, készséggel elfogadnám, de addig hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez is amolyan rejtett gazdasági megfontolású túlzás.
Ja, még valami. Én arra is gondoltam már, hogy a vakuhasználat nem is a festményeknek árt, hanem lehet, hogy beindítja a riasztórendszert és azért nem engedik. De ebben a gondolatomban sem erősített még meg senki. 

4. nap folyt. köv.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése