Róma 2024, 5. nap

10033 lépés

Reggel nyugiban megreggeliztünk az első napi helyen a picit csípős ragyogó napfényben (tonhalas szendvics, facsart narancslé, eszpresszó). 
Már előző nap megbeszéltük, hogy a 13:55-ös busszal megyünk ki a reptérre és így is lesz egy plusz óránk, de biztos, ami biztos. Volt még tervünk erre a napra, de minimális, nem éreztük túl fittnek magunkat. A szobát 11-ig kellett elhagyni. Mindezek tudatában és a szokásos, mindkettőnkre jellemző túlbiztosítás jegyében módosítottunk a terveinken. Volt még bőven időnk, megbeszéltük, hogy 11-ig visszaérünk úgyis, ezért a csomagok maradhatnak a szobában. Én ennek örültem, mert a csomagban lapult a fényképezőgépem is, nem szívesen hagytam volna egy közös csomagszobában.

2-2 utazási jeggyel a kezünkben célba vettük a Barberini metróállomást, hogy még egy utolsó pillantást vessünk a Trevi-kútra. Az utazástervező szerint gyalog 7 perc az út a metrótól a Trevihez, de nekem már ez is soknak tűnt. Filóztunk, hogy elmegyünk még innen a Spanyol lépcsőhöz, ami szintén nem lett volna több, de könnyedén elvetettük az ötletet. 

11 körül leadtuk a kulcsot és a tervünk szerint azonnal a reptéri buszhoz sétáltunk. Jóval előbb, mint eredetileg terveztük, de igen megnyugtató volt, hogy bármi történik, mi időben kiérünk Ciampinóra. 

Ment minden, mint a karikacsapás. Az elsők között szálltunk fel az időben érkező buszra, úgy láttam, mindenkinek volt helye, dugó sem volt útközben. A tapasztaltak alapján legközelebb, ha lesz, már azért jobban és nyugodtabban ki fogom használni a fennmaradó időt, annál is inkább, mert a reptéren nem engedtek be a tranzitba, csak órákkal később. Addigra már teleettük magunkat a reptéri bisztróban és McDonaldsban (a Meki jobb volt). R nyugodtan kimehetett bagózni, ki is lehetett volna ülni a napra, mert volt sok pad és üres hely is, bár én ezzel akkor nem éltem. Bent az asztaloknál akksitöltésre is volt lehetőség, nyugi volt, nem volt tömeg később sem. Néztem az indulásokat, amikor már a tranzitban ültünk, aznap óránként ment egy gép Ciampinóról. És az is nagyon rokonszenves volt, hogy a magyarok nagyon kulturáltan várakoztak, nem hangoskodtak, nem türelmetlenkedtek, pedig egy egész gépnyi magyar várakozott a budapesti járatra, ami most is pontosan indult.