2007. október 22., hétfő

Toscana 2007, 3. nap/2

FIRENZE folyt. 

A Mercato Nuovo után, ahol egy magyar túristacsoport játszadozott a vadkannal, a Piazza della Signorián néztünk kicsit körbe. Ide a nap folyamán még többször visszatértünk. 


A Dóm felé menet láttuk ezt a szobrászműhelyt az egyik kis mellékutcában:


Dóm (Santa Maria del Fiore)

Habár az utcákon elég sokan mászkáltak, a Dómnál mégsem állt sor, úgyhogy idén mi is bejutottunk. (Tavalyelőtt a kupolát választottuk a két sor közül.)
A kupoláról találtam egy egész jó leírást, idemásolom:
"A gótikus székesegyházat a XIV. század közepén kezdték építeni. Amikor Brunelleschi 1420-ban átvette a munkát, készen állt a hosszház s a boltváll magasságáig felfalazva a kupolatér. Rá a befejezés feladata hárult. A 40 m-t meghaladó fesztávolságú, nyolcszög-alaprajzú tér fölé kettős héjú kolostorboltozatot épített.
A szerkezet tulajdonképpen még gótikus. A boltsüvegek együttműködését a két héj közé elhelyezett bordák és az azokat egymáshoz kapcsoló harántirányú konzolok biztosítják. Ezen túl azonban vannak olyan szerkezeti, építéstechnikai sajátosságai, amelyek forradalmian újszerűek.
A vastagabb belső héjban Brunelleschi halszálkafalazással 64 rejtett, spirálvonalban felhaladó bordát alakított ki. Ezek segítségével elérte, hogy a boltozatban a gömbkupolához hasonló erőjáték keletkezett, vagyis az építés minden szakaszában szerkezetileg önhordó volt. Nem igényelt teljes aláállványozást, rendkívül gazdaságosan, függőállványról lehetett falazni.
A város házai fölé magasodó, hatalmas kupola nemcsak technikai szempontból a század egyik csúcsteljesítménye; a szépsége is lenyűgöző. Megérdemelten vált Firenze jelképévé. (A művészettörténet a reneszánsz építészet kezdetét a firenzei dóm kupolaépítésétől számítja.)"


A Dómban több meglepetés is ért. Amikor beléptünk, totál hangzavar fogadott, ami templom esetében igen meglepő. Sok túrista sétálgatott odabent és egyáltalán nem fogták vissza magukat. Igaz, nem is volt templomhangulat, annál is inkább, mert a templomnak csak a kisebbik, elzárt részében vannak padsorok, a főhajóban nincsenek és a tömeg ott hullámzik fel és alá. Azt azért jónéven vettem, hogy a falak mentén le lehet ülni, úgyhogy egész kényelmesen elolvashattuk az útikönyv ide vonatkozó fejezeteit, habár lehetett volna kicsit világosabb is.
Legtöbb ember a kupola alatt gyülekezett és bámult felfelé. Mi magunk is megpróbáltuk áttanulmányozni a kupola freskóit, amik szerintem nagyon érdekesek, de aztán úgy döntöttünk, hogy majd a neten rákeresünk, mert a nyakunkat felfelé tekergetve úgysem igazán lehetett kivenni a jeleneteket.

Nem fotóztam egyáltalán, ezt a Dantés képet a netről szedtem le:


Cardillac Cafe

Megyek tovább, mert amit most szeretnék elmesélni, az nem nagy dolog, de nekem nagyon tetsző volt. Elkezdtük keresgélni a szállásadónk által javasolt kis éttermeket a Dóm környékén, de vagy nem találtuk, vagy nem volt nekünk megfelelő, vagy mindkettő? Ki tudja. Mindenesetre végül az egyetemi negyed egy kis kopott kajáldájában kötöttünk ki. (Nem volt teljesen véletlen, mert ha jól emlékszem, N kezébe nyomta korábban valaki a jobboldali szórócédulát, ami számunkra igen megfelelő menüt tartalmazott. )
Szándékosan használom a kajálda szót, mert az illik rá legjobban. Kicsit fülledt volt, zsúfolásig tele diákokkal. És nekem nagggyon tetszett. A falakon múremekek, vagy kevésbé műremekek, szóval mindenféle képzőművészeti alkotás. Kortárs, mondanom sem kell. Alighanem az odajárók művei. És szép nagy pizzát hoztak, ami szintén nem megvetendő. :) A pincérlány kedves, mosolygós, a hangulat remek. És sehol egy túrista! Na, ez az, ami legjobban tetszett. Úgy éreztem, hogy most vagyok igazán Firenzében. Nem tudom, a többiek mennyire osztották a lelkesedésemet, de szerintem már csak ezért is érdemes volt Firenzébe eljönni. Tényleg. :)
Aztán mintegy varázsütésre, a diákok eltűntek, mi meg ott maradtunk magunkban. Biztos lejárt az ebédszünetük. A pincérlányok elkezdtek takarítani, közben nagyokat mosolyogtak ránk. És egyáltalán nem morogtak, hogy mit keresünk még ott. :) 


Ebéd után megkerestük a Piazza della Santissima Annunziata teret. A tér közepén I. Ferdinánd nagyherceg lovasszobra áll, Gianbologna alkotása, melyet Pietro Tocca fejezett be 1608-ban, tőle származnak a tér két oldalán lévő barokk izlést mutató szökőkutak is. 


Ospedale degli Innocenti

"A dóm kupolájával egyidejűleg kezdte Brunelleschi az "ártatlanok kórházának" nevezett lelencház építését. Alaprajzi elrendezése a kolostorokhoz hasonló: árkádíves folyosóval övezett, négyszögű udvart vesznek körül egytraktusos épületszárnyak. Széles lépcsőzettel megemelt főhomlokzatát a földszinten könnyed hatású loggia nyitja meg. Fölötte tükröspárkány húzódik, arra ülnek rá az emelet timpanonos keretű ablakai.
A homlokzatot fönt a tető túlnyújtásával képzett eresz zárja le. Az architektonikus tagozatok - oszlopok, archivoltok, párkányok, ablakkeretek - antikos jellegűek: mintájuk a román korban épült firenzei Baptisztérium protoreneszánsz homlokzata volt. A lelencház a Santissima Annunziata templomról elnevezett tér egyik oldalán áll.
Később, a XVI-XVII. században a templom elé és a lelencházzal szemben fekvő kolostor homlokzatán Brunelleschi loggiájához hasonló árkádsort építettek. Ezekkel együtt maga a tér is az itáliai reneszánsz egyik legjellemzőbb városépítészeti együttese."



A szembeni kolostor: 


Santissima Annunziata templom

A lelencház mellett áll az 1250-ben alapított, Andrea del Sarto freskóival díszített templom.


Kis kitérőt tettünk a szomszédban lévő Chiesa di San Marco felé.
1290-ben alapított és a 16. században átalakított épület Fra Bartolommeo egy szép oltárképével és Pico della Mirandola síremlékével. A templomból be lehet jutni a San Marco-kolostorba, amelyet Fra Angelico da Fiesole freskói ékesítenek s amelyben Savonarola és Fra Bartolommeo is élt.
Zárva volt, semmit nem tudtunk megnézni.


Szedtük a lábunkat, hogy mielőbb odaérjünk a Medici kápolnákhoz, mert Michelangelót idén nem szerettem volna kihagyni.

Útközben belestünk a Medici Riccardi Palota kertjébe (tavalyelőtt voltunk bent). 


Sajnos Michelangelóból idén sem lett semmi.
A Medici kápolnáknál kicsit tanakodtunk, hogy mi legyen, mert választanunk kellett, hogy bemenjünk fél órára (kb. annyi volt még zárásig) vagy inkább a Santa Croce. Utóbbi mellett döntöttünk. Így hát maradt a San Lorenzo és a Medici kápolnák kívülről, akárcsak legutóbb. 

Zsibvásár a San Lorenzo oldalában,
hátul a Medici kápolnák tömbje

A San Lorenzo homlokzata,
amelyet valamilyen oknál fogva
elkerült a XIX.szd-i
homlokzatfelújítási láz

A XIX. században sok jelentős templom homlokzatát felújították, de semmi mást, csak a homlokzatot. (Szerintem ennek jórészt anyagi okai lehettek.) Ezért aztán óriási különbség van az épületek különböző oldalai között, stílusban, megjelenésben, színben, benyomásban. Én úgy vagyok ezekkel a XIX. századi felcicomázásokkal, hogy úgy fogadom el őket, ahogy vannak, sőt, érdekesnek találom és nem gondolkodom azon, hogy szép-e. Mert nagyon érdekes és egy olyan kort reprezentál, ami már ugyanúgy rég elmúlt, mint az a kor, több száz évvel korábban, amikor a templomokat emelték.
Az is megmosolyogtató, hogy pl. a firenzei Dóm homlokzatának kialakításán évszázadokig (!) gyötrődtek. Egymás után készültek a tervek a homlokzat befejezésére, aztán amikor végre sikerült a XIX. században elfogadniuk Emilio de Fabrise tervét és végre elkészült az új, neogótikus homlokzat, akkor meg nem győzték kritizálni. Megjegyzem, a Dóm legalább egységes a kinézetét tekintve minden oldalról.
Most olvasom, hogy a San Lorenzo homlokzatának megtervezésével Michelangelót bízták meg annakidején, meg is tervezte, de a megvalósításból nem lett semmi. Most, a XXI. szd. elején újra felelevenítették a témát és elhatározták, hogy Michelangelo tervei alapján elkészítik a homlokzatot, de egyelőre nincs döntés, haha. Talán majd a XXIII. századra sikerül döntésre jutni... :)

Piazza Santa Croce

Az útikönyv szerint a calcio storico játékok pálya-felezővonalának jelzése itt található az egyik épületen. Kizárásos alapon szerintem ez az:


A Santa Crocéról egyelőre csak az alábbi felvételeim vannak.

A templomot, homlokzatán kívül, 1442-ben fejezték be. Macchiavellinek, Michelangelonak, Dantenak, Alfierinek, Rossininek, Lanzinek és más híres firenzeiek síremlékei láthatók itt. A falain Giotto, Peruzziak, Taddeo Gaddi és egyéb kiváló művészek gyönyörű képei láthatók.
Ez az, amiről lemaradtunk. 


A (szerintem gyomorbajos) Dante-szoborról szintén nincs képem, csak a szobor talapzatáról és mellékfiguráiról. (7 méter magas állványon emelkedő 5,8 méteres márványszobor Pazzitól, amelyet 1865-ben lepleztek le) 




Piazza della Signoria

Kicsit bámulásztunk még a Santa Crocénál, aztán elindultunk a Signoria felé, hogy megkeressük a "városnéző" buszt (13-as), azzal szándékoztunk a Piazzale Michelangelóra visszatérni.
A képek a Piazza della Signorián készültek: 



Bekukkantás a Palazzo Vecchióba.


És az Orsanmichele templom és múzeum, de csak kívülről:


A 13-as busz végállomása a Santa Maria Novellánál van a vasúti pályaudvar előtt. A jegyet (1,20 €) előre kell megvenni újságárusnál, trafikban és kezelni kell a buszon.
Én azt hittem, ez olyan "városnéző" busz, mint nálunk a 2-es villamos, hogy a nevezetességek egy részét lehet megszemlélni belőle. Hát nem. Valóban városnéző, de olyan értelemben, hogy a városban összevissza tekereg és a túristák által kevésbé látogatott helyekre visz el. Én a magam részéről nem bántam, bár időnként jó kis dugókba keveredett. Azt azért tudni kell, hogy aki siet, vagy esetleg még egyszer végig szeretne haladni az Uffizi mentén és a Ponte Vecchión, az inkább a gyaloglást válassza. 

Én élveztem így is, ahogy minden olyasmit, ami a mindennapi élethez tartozik egy városban. Semmi gond nem volt vele azon kívül, hogy mást hittem róla. És valljuk be, jó volt leülni egy időre az egésznapos csatangolás után. Valahogy akkor nem nagyon kívántunk felmászni egy Gellérthegy magasságú helyre. Tegye meg inkább a busz helyettünk! 


Rohamosan beesteledett. Mire a busz felért a Pizzale Michelangelóra, már sötét este volt.

Mivel információink szerint a San Miniatónak még nyitva kellett lennie, először felsétáltunk a kis kaptatón, de szomorúan tapasztaltuk, hogy még csak megközelíteni sem lehetett a templomot, a kaput zárva találtuk. :(

Ügyhogy visszaballagtunk és gyönyörködtünk helyette a panorámában. Érdekes volt a Santa Crocét újra látni felülről.

Dóm

Santa Croce

Panoráma:
Ponte Vecchio, Palazzo Vecchio, Campanile

Michelangelo Dávidjának bronz másolata
a Piazzale Michelangelón


Toscana 2007, 3. nap/1

FIRENZE

Piazzale Michelangelo

Második teljes napunkat Firenzében töltöttük. Nem volt kérdés, hol parkoljunk, nyílegyenesen betaláltunk a Piazzale Michelangelóra, volt hely, valóban ingyenes, úgyhogy ajánlom mindenki figyelmébe. (Az autópályán egy elég reménytelennek tűnő reggeli dugóba kerültünk, de végül mégsem volt olyan veszélyes, mint amilyennek látszott. )

Sajnos aznap az idő meglehetősen borús volt, ezért egyetlen útitársunknak, aki először volt Firenzében, nem jutott abból a rácsodálkozós örömből, amiben nekünk volt részünk két évvel ezelőtt, amikor egyik ámulatból a másikba estünk. Amúgy is más volt a helyzete, mert 3 olyan emberrel kereste fel Firenzét, akik már jártak ott, és ez sose lehet olyan élmény, mint amikor mindenki együtt örül az új és új látnivalóknak. Nekünk már megvolt nagyjából, hogy mit is szeretnénk látni most és ezt meg is próbáltuk keresztülvinni, amennyire lehetett.

Kilátás a Piazzale Michelangelóról:

Santa Croce

Ponte Vecchio az Arno fölött

Palazzo Vecchio

Dóm (Santa Maria del Fiore)

A Michelangelo tér fölött van a San Miniato, egyik célpontunk, de mivel a rendelkezésünkre álló adatok alapján úgy olvastuk, hogy estig nyitva van, ezért úgy döntöttünk, először inkább megkeressük a Palazzo Davanzatit, ami viszont csak 13:30-ig tart nyitva, és a dugó miatt azért elég sok értékes délelőtti percet elvesztegettünk. Elindultunk hát gyalog lefelé, a Ponte Vecchio felé.

A képekről nem igazán derül ki, hogy a Ponte Vecchión készültek, pedig igen:

Egy ékszerüzlet a sok közül

Benvenuto Cellini mellszobra

Távolban a Dóm kupolája

Palazzo Davanzati

A Davanzatival volt egy kis kavar. Elég gyorsan megtaláltuk a Piazza Davanzatit és azonnal kiszúrtunk rajta egy jó régi épületet. Szinte biztosak voltunk benne, hogy az lehet, amit keresünk, de nem volt benne múzeum, egyik oldalán sem (körbejártuk). Végül persze kiderült, hogy nem is arról az épületről van szó. :)

Két hogyishíják,
valami rendfenntartók,
vagymi

Ez NEM a Palazzo Davanzati
a Davanzati téren (mi azt hittük)

A Davanzati tényleg ott volt a téren,
erről lehet megismerni (többek közt)


A palotát a XIV. szd. második felében építették, egy gazdag gyapjúkereskedőcsalád számára.
1578-ban került a szintén gazdag Davanzati kereskedőcsalád tulajdonába és egészen 1838-ig ők tulajdonolták, amikor Carlo Davanzati öngyilkossága után több részre osztották és átépítették. Később Elia Volpi régiségkereskedő vette meg és visszaállította az eredeti állapotokat.
1910-ben magánmúzeumként nyitotta meg kapuit, de 1916-ban az összes bútorzatát eladták New Yorkba. 1920-ban egy másik régiségkereskedő vette meg, 1951-ben állami tulajdonba ment át és múzeumnak nyilvánították. A múzeumot, helyreállítás után, 2005-ben részben megnyitották a nagyközönség előtt.

Jelenleg csak az első emeletig tekinthető meg (sajnos).
A földszinten nincsenek lakóhelyiségek, viszont van egy lift, amelyet a látogatók is használhatnak (nagynénik előnyben!). Belépés ingyenes! 




A lépcsőház nagyon impozáns, nekem nagyon tetszett. És rendkívül fotogén!

A legfelső emeletről egy csővezeték jön le a falon kívül, lehet tippelni, mire használták. Persze lehetett házitelefon is. :) 


Én a csapadékvízre tippelek, amit talán gyűjtöttek mosásra, meg ilyesmire. Elágazás nem volt az emeletek felé. Lent a földszinten viszont láttam a földön egy rácsot, ami lehetett egy ciszterna teteje is. Persze ez csak feltételezés. Most már sajnálom, hogy nem fotóztam le. A csatorna lehet, hogy akkor került oda, amikor befedték.

Megjegyzem, San Gimignanóban is furcsállottam a tornyokat, hogy nyitottak felülről (szemben az olyan lakótornyokkal, ahol helyiségek vannak az egyes emleteken és csak szűk lépcsők a falban), de ha jól belegondolunk, a Davanzati is pont ilyesmi volt, vagyis nyitott. 

Az első emeleten vannak a lakóhelyiségek. 3 szoba és egy mellékhelyiség. :)
Ez a szoba az első képen a baloldali ajtós. A két ajtó két külön szoba, köztük található, mintegy átjáróként, a tojólet:

    


Ez pedig a jobboldali ajtós szoba: 



A szobák kazettás mennyezete nagyon szép:


A második emelet is látogatható, de csak csoportosan és előre bejelentett időpontban (10.00, 11.00 vagy 12.00 órakor), a normál nyitvatartási idő alatt.

http://www.bargellomusei.beniculturali.it/musei/4/davanzati/

Pontosítok:
Visiting hours
Monday to Sunday, 8.15-13.50;
closed on the 2nd and 4th Sunday, and 1st, 3rd and 5th Monday of the month, New Year’s Day, May 1st, Christmas Day.

Vagyis hétfőtől vasárnapig 8.15-13.50,
kivéve minden hónap 2. és 4. vasárnapját és 1., 3. és 5. hétfőjét, valamint Újévkor, Május 1-jén és karácsonykor.
Fú, micsoda mázli, hogy ez a hétfő nem olyan hétfő volt!! 



Palazzo Strozzi

"Az 1489-1538 közt épített, Benedetto da Maiano és Cronaca által megálmodott Palazzo Strozzi a Mediciek ellenfele, Filippo Strozzi számára épült, ma pedig a város egyik legszebb reneszánsz palotájaként tartják számon.
Gróf Batthyány Géza valószínűleg egyik olasz útján szeretett bele a csodás Strozzi-palotába, és úgy gondolta, hogy megépítteti a sajátját, így fel is kérte a feladatra a korszak egyik szupersztárját (a később a New York Palotát, a BME főépületét és a mai Néprajzi Múzeumot tervező, de a Budavári Palota átalakítását is lebonyolító) Hauszmann Alajost."

Én a Strozzinál kicsit kiakadtam.

Azt vártam, hogy majd szembejön a Teréz krt-i házasságkötő terem épülete, ehhez képest az előttünk álló épületben sehogy sem bírtam felfedezni a hasonlóságot. Persze kicsit hasonlított, de valami nem stimmelt. Bementünk, majd a másik bejáraton ki és én még mindig nem voltam biztos benne, hogy a Strozzit látom, pedig asszem rá is volt írva... :) 
Rájöttem, hogy a méretekkel vagyok bajban. Amikor egymás mellé rakjuk a képeiket, akkor teljesen egyformának tűnnek, ezért én pontosan azt vártam. Nekem senki nem szólt, hogy az igazi Strozzi Palota egy számmal nagyobb!
Na mindegy, végül elhittem, de jobban szerettem volna, ha már messziről rámutathatok, hogy: az ott a Strozzi Palota! 

  


Palazzo Dudley
Útközben láttunk egy érdekes címert, de hosszas nyomozás után sem sikerült kideríteni, hogy kié lehet és miért vannak rajta ezek a rágcsálószerű állatok.











Mercato Nuovo

"A négy oldalán nyitott reneszánsz csarnok 1547-51 között épült Giovanni Battista del Tasso tervei szerint. Hatalmas oszlopai egyetlen kőből készültek; a sarokpillérek fülkéiben elhelyezett 19. század végi szobrok híres firenzei polgárokat ábrázolnak. A csarnok kútjának tetejét egy bronz vadkan díszíti. A római Trevi-kút ötletéből kiindulva - jótékony célra gyűjtenek itt; a vasráccsal elzárt medencébe lehet bedobni az aprópénzt."  /Wikipédia

Giovanni Villani szobra a Mercato Nuovón és a jobboldali képen az, aki éppen fotózza (én):



Firenze folyt. köv.