Skócia 3. nap

4 db emeletes ágy volt a roy bridge-i szobánkban, így mindenkinek jutott hely a földszintes ágyakon és jó nagyot aludtunk. 

Reggel sajnos azzal szembesültünk, hogy Gabóék kocsija felmondta a szolgálatot. Így a hőn áhított Glenfinnan viadukt helyett, ahol Harry Potter is utazott a filmben, amúgy meg ikonikus nevezetesség Skóciában és a saját nyomtatású 10 fontos bankjegyre is rányomtatták, szóval ehelyett beszáguldottunk Fort Williambe, hogy tetőcsomagtartót vegyünk Sugi cuccainak, mert az utastérben már nem fértek el. Végül lemondtunk a vásárlásról, mert bankszünnap miatt minden zárva volt aznap. Beszereztük viszont egy szerelőnek az elérhetőségét. Gabóék úgy döntöttek, nem folytatják az utat. 

Így öten utaztunk tovább egy kocsiban.

Ezen a napon Skye szigetére kellett eljutnunk, ahol 3 éjszakát készültünk eltölteni. Skóciai utazásunk fénypontjának tekintettük a skye-i napokat, és a számításunk be is vált.

Skye felé egy magaslaton különleges kőépítményekre figyeltünk fel. Először azt hittem, valami vallási dolog lehet, hogy összeszednek egy csomó kisebb követ és kavicsot, és kis, sztúpákra emlékeztető építményt emelnek belőlük. Mivel később más helyen is láttunk ilyesmit, rájöttünk, ez valami olyan dolog lehet, mint a pénzbedobálás szökőkutakba, vagyis aki épít egy ilyet, az arra számít, hogy arra a helyre legalább még egyszer el tud majd látogatni a jövőben.

Mi magunk is építettünk sajátot.

Skóciában is, mint Írországban, májusban ellepik
a hegyoldalakat a mélysárga virágú európai sülzanót
(Ulex europaeus) bokrai.

Eilean Donan vára

Eilean Donan vára az egyik legismertebb Skóciában. Elhelyezkedése miatt nagy népszerűségre tett szert fotós körökben is. Van egy remek webkamerája, amit én már az utazásunk előtt is gyakran nézegettem. Mivel tudtam, hogy nagyjából mikor érünk oda, felkértem a családot és a kollégákat, hogy figyeljék a webkamerát, majd integetünk, ha odaértünk, sms-ben fogom jelezni. 

Nagyon jólesett, hogy mindenki reagált az sms-emre, és egymás után kaptam az email-eket is a kiprintscreen-elt képekkel. 

Ebbe a kastélyba be is mentünk, bent sajnos nem lehetett fotózni. Pont olyan volt, amilyet kedvelek, full berendezést láthattunk. A tulajdonosok fényképei is ki voltak rakva a szobákban. A konyhában viaszbábukkal érzékeltették a sürgő-forgó szolgák munkáját. Az egyik ablakban rózsacsokorral teli váza állt. Megszagoltam, jó rózsaillata volt. A kis huncutok beillatosították az élethű művirágot. 

A mindennapi életben, úgy láttam, nem hordanak kiltet az emberek, de a látványosságok környékén a személyzet mindig kiltet viselt. És egyetlen skót dudást sem láttam hétköznapi ruhában.

A kapus bácsi, nevezzük Angus-nek :)

Audio-vizuális szemléltetése a vár tenger felőli
megtámadásának

Egy kis szeglet

A konyha

Eilean Donan vára után nem sokkal már a Skye szigetére átvezető híd áll. Mivel a délelőtti dolgok miatt időben eléggé megcsúsztunk, reményünk sem volt, hogy a délutánra tervezett fókanézős hajókázás is megvalósuljon. Elfoglaltuk a szállást, majd beültünk a kocsiba, hogy valahol megebédeljünk. Portreeba készültünk, ami a 9200 fős sziget aprócska fővárosa. Valószínűleg nagyon éhesek lehettünk, mert az út igen hosszúnak tűnt. Nem is jutottunk el Portreeig, hanem a második öböl megkerülése után (ezek választottak el Portreetól) kiszúrtunk egy éttermet (Cuillin Brewery, ez volt az egyetlen, amit a szigeten láttam)  Sligachan hídjánál, itt letáboroztunk. Sligachan völgyének bejáratánál van a híd, amit már jól ismertem a google mapsből,  fontos csomópont. Bárhova megy az ember Skye-on, ezt a csomópontot szinte mindig érinti. Nagyon érdekes, szabályos kúp alakú hegyek vannak errefelé és itt kezdődik a Cuillin hegység is. Hogy a Vörös vagy a Fekete Cuillins, azt viszont nem tudom megmondani.

A híd fontos csomópont, de nem ez,
hanem ahonnan a fotó készült.

Itt is voltak kis kőépítmények

A környékre jellemző kúp alakú hegy

Sörválaszték

Kicsit túlrendeltem magamat az étteremben. Elég lett volna a Soup of the day, amit már Írországból ismertem: sűrű leves pár szelet kenyérrel, vajjal. Én viszont rendeltem utána még valami finom húsételt is, amit aztán nem tudtam mind elfogyasztani. Sebaj.

Az időjárás ezen a napon nem volt túl bíztató, elég szürke volt, csak időnként mutatta meg magát a napsugár. Az eső is eleredt néha. Picit izgultunk, hogy mi lesz a másnapi kirándulós napunkkal, mert az időjárásjelentés sok csapadékot ígért másnapra.

A szállásunk kívülről nem sok jóval bíztatott, később kiderült, hogy 1-2 negatívumot leszámítva nagyon is remek hely. Belül teljesen rendben volt, fiatalos, enyhén hippis, szines és ami a fő, teljesen tiszta. Nagy, teljesen felszerelt konyha (22 órakor bezár!), ebédlő konnektorokkal (bármikor igénybevehető), társalgó kényelmes kanapékkal, könyvekkel, jópofa egyedi dísztárgyakkal.  Az egyszemélyes zuhanyfülkék a folyosóról nyíltak.

Volt viszont két komoly negatívum. Skye szigetén is rengeteg muslinca van. Ezek leginkább reggel és este rajzanak. Emiatt a szálláson az ablakokat nem szabad kinyitni, és lehetetlenség nyitva tartani. Nap közben lehetne csak szellőztetni, akkor viszont senki nincs otthon. Egy egyszerű szúnyogháló jelentősen javította volna a komfortérzetünket. 

Mi a családi szobát vettük igénybe. Ez egy önálló ágyból állt (János), valamint egy olyan emeletes ágyból, ami fölül egyszemélyes volt (Zsuzsa), alatta pedig másfél személyes (Sugi és én válalltuk be). Zsuzsa megdöglött fönt a melegtől, mi meg Sugival nem nagyon fértünk el ketten a másfél személyes ágyon. Mivel első este nem tudtuk, hogy nem szabad ablakot nyitni, Zsuzsát és Sugit teljesen összecsípkedték a muslincák éjszaka. Kicsit a többieket is, de mi nem voltunk rá allergiásak, ők viszont a viszkető, véresre vakart pöttyeiket Magyarországra is hazahozták.

Azt még nem írtam, hogy Bea mindig külön dormitóriumban lakott, mert ő utólag foglalta le a szállásait. 

The Broadford Backpackers,

High Road, Broadford, Isle of Skye
Standard 4 bed Family room (shared bathroom) -- GBP 17.50/fő/éjszaka
3 éjszakát töltöttünk ezen a szálláshelyen.

Skócia 2. nap/2

Csordogáltunk az előre kijelölt úton, amikor egy öreg hidat vettünk észre a kocsiból. Persze, hogy megálltunk és többedszer megjegyeztük, hogy a spontán megállásoknak nem kedvezett volna, ha a két kocsi együtt indul el.

Így viszont, hogy külön utaztunk, nem csak a csinos öreg hidat tudtuk megnézni, hanem egy tőle nem messze levő idilli tanyát, a kertjében színpompás virágzó rododendronbokrokkal, a tanya melletti elkerített területen, mit területen, virágzó réten békésen legelésző tehenekkel. Ez utóbbiak a megjelenésünkre kissé beizgultak és elkezdtek felénk szivárogni. Talán azt hitték, hogy valamiféle finom falat nekik is jár majd a megjelenésünkkel. Ja, és a kis folyón, amelyen az öreg híd ívelt át, hattyúk úszkáltak.

Ezután is többször megálltunk, egy útszéli kisvárosban, ahol kaját vásároltunk, egy felöltöztetett lónál, egy birkanyájnál.

Következő spontán megállásunk színhelye egy Callander nevű kisváros volt. Itt egyszerűen muszáj volt megállni. A főtéren egy nagy templom tövében utunk első skótdudás zenekara játszott. Bea kipróbálta a skótdudát egy idős zenész jóvoltából, aki még a térde fölötti sebhelyet is megmutatta a skótszoknya fellibbentésével. A téren, vasárnap lévén, kint volt a város apraja-nagyja, valamilyen jótékonysági pénzgyűjtés is volt, majd egy negyedóra múlva a hevenyészett színpadon skótszoknyás kislányok kezdtek el táncolni. Volt a téren kashmirbolt is, skótkockás sálakat, kesztyűket, öltözeteket lehetett vásárolni, a finomságtól függően horribilis, illetve kevésbé horribilis árakon. Nagyon helyesen megengedték, hogy néhány felvételt készítsek a bolt belsejéről is. A másik sarkon édességbolt, naná, hogy itt is lefotóztam a két helyes elárusító kislányt.

Rododendronokkal teli udvar

Skót zenekar Callanderben

Elég hamar rájöttünk, hogy a fiatal növényeket
így védik a nyulak ellen;
Skóciában ugyanis rengeteg nyúl él.

A következő célpontunk igazából a Kilchurn kastély volt, de még mielőtt elértük volna, utunk során először találkoztunk "kócos" marhákkal, újabb megálló tehát. Ez a szarvasmarha arról nevezetes, hogy hosszú frufruja van a fején, ami szinte teljesen eltakarja a szemeit. Hogy lát ki alóla, fogalmam sincs.

Nemsokára elértük a Loch Awe-t, aminek a felső csücskében helyezkedik el a festői Castle Kilchurn. Tudtuk, hogy milyen irányból látszik legjobban, de mi először elindultunk a hosszúkás tó partja mentén, szerintem már akkor tudtuk, hogy fogytán az üzemanyag. Akkor még nem sejtettük, hogy ezt az utat ötször fogjuk megtenni. Azt sem tudtam akkor még, hogy ez lesz a kedvenc tavam Skóciában. 

Szóval miközben a benzinkutat kerestük, meg-megálltunk, mert annyira nyugodt, annyira szép ez a tó. Találtunk egy elhagyatott templomot, nem rom volt, csak nem volt szerintem használatban, vagy csuda tudja, mindenesetre a tó felőli oldalán a kertje, a parkja pont olyan elhagyatott volt, amilyennek lennie kellett. Még szivárványt is láttunk a túlparton.

A tó mentén voltak épületek itt-ott, de embert talán egyet sem láttunk, nem voltak üzletek, nem volt nyüzsgés, nem volt bóvli. Csak a nagy nyugalom. És persze benzinkút sem volt ott, ahol a GPS jelezte. János kezdett ideges lenni, mi nem annyira. Végül bementünk egy szállodaféleségbe, mert az ajtaja előtt állt egy autóbusz és valaki ott itta a sörét a kapuban. A sofőr volt az, akitől megtudtuk, hogy merre vannak benzinkutak a környéken. Az egyik 6 mérföldre, arra, amerre már voltunk, a másik 15 mérföldre. Így alakult, hogy újra végigmentünk a tó mentén, mert a biztonság kedvéért a közelebbi benzinkutat választottuk.

Tankolás után persze újra vissza kellett menni a tó felső csücskéhez, hogy végre a Kilchurn kastéllyal is foglalkozzunk. Bemásztunk a kerítésen az emberi bejutásra alkalmas lépcsőfokokon (ilyenről már az írországi beszámolómban is említést tettem: a kerítés az állatok területen tartására szolgál, a kerítés fölötti emberi bejutást szolgálják a lépcsőfokok) és egy füves-lapályos területen keresztül értünk le a tópartra, a túlparton áll a kastély. Utólag jöttem rá, hogy nem is ez a legalkalmasabb pont a fotózásra, hanem a szállónak a mellvédjéről lehet legjobb szögből rálátni a kastélyra, csak egy jó teleobjektív kell hozzá.

Amikor továbbindultunk, megint a tó partján haladtunk, habár nem erre kellett volna, de ez későn esett le, úgyhogy a következő célpontunkhoz egy jó kerülővel jutottunk el.
(Most néztem meg a google mapsben, jófelé mentünk, mert amit én a tó hosszának néztem eddig, az egy kinyúló ág tulajdonképpen. Itt furikáztunk ide-oda.)

Itt már kijutottunk a tengerpartra és most egy kis elmélkedés következik. 

Ugyebár Skócia tele van tavakkal, amelyeket egységesen loch-oknak neveznek. Igenám, de ezek egy része édesvizű "igazi" tó, másik része sós vizű, mert tulajdonképpen nem is tó, hanem leginkább fjordnak mondható, a szárazföldbe hosszan benyúló öböl. Ezért van az a jelenség, hogy bizonyos loch-ok sós vizűek és a szintjük állandóan változik az árapálynak megfelelően.

A loch szélén látható barna szmötyi az apály biztos jele.

Már este volt, de aggodalomra semmi ok, Skóciában nagyon későn sötétedik.

A Castle Stalker volt a következő célpont. Ez a kastély magánkézben van és a partról csak apálykor közelíthető meg, valamint meglátogatni csak a tulajjal előre egyeztetve lehet. Mi csak fotózni akartuk a partról. A hely fényét mindenképpen emeli, hogy ez az a bizonyos vár, amely a Gyalog-galoppban is szerepel. Itt ordibálják a filmben, hogy "Hülye angolok, angol hülyék!".

De a látvány sem akármilyen.

Castle Stalker

Egy jó órát töltöttünk a parton, miközben újabb jellegzetességgel ismerkedtünk meg, a skót muslincákkal. Az útikönyv azt hiszem, legyeknek nevezi őket, de szerintem sokkal jobban hasonlítanak a muslincákra, ugyanúgy köröznek az ember körül, mint itthon, csak rettentően csípnek. Zsuzsát teljesen összecsípkedték, mi többiek megúsztuk 1-2 csípéssel.

Ezután már a szállás felé indultunk, ami Fort William fölött volt és utunk leggyengébb szállása volt, még az én indiai tapasztalataimat is majdhogynem alulmúlta. Főleg, ha az árát nézzük, hasonló áron máshol sokkal jobb elszállásolásban volt részünk Skóciában. Bár, ha jól belegondolok, az ágy viszont rendben volt, szemben más szállásokkal, de ne szaladjunk előre.

Roy Bridge Hostel & Grey Corrie Lodge
Roy Bridge, Inverness-shire, Fort William
8 ágyas szobában laktunk, ár: 12,50 GBP/fő.

Skócia 2. nap/1

Ez volt az egyik legsűrűbb napunk.

Mellettünk volt egy étterem, nem bírtunk ellenállni és beültünk egy full breakfast-re. A szokásos tükörtojás-bab-kolbászka-szalonna kombón kívül adtak még hozzá isteni párolt gombát, egy darab black puddingot (ez tulképp véreshurka) és egy darab haggis-t is. Ez utóbbi a skótok nemzeti étele, a mi májashurkánkhoz hasonlatos, csak sokkal apróbbra vannak darálva az összetevők és viszonylag száraz, ezért a mi ínyünk szinte homokként érzékeli. Annál is inkább, mert nem sok íze van. Engem nem zavart. Ja, persze volt a reggelihez két lapcsánkaszerű krumpliszelet és egy forró paradicsom is. Ez utóbbit nem szerettük, jobban esett volna hidegen. Meg pirítós és vaj is. 

Egy külön asztalon tea, kávé és narancslé volt kikészítve.

Jól pofára estünk, amikor kiderült, hogy a reggeli árában nincsenek benne az italok, amiket aztán elég borsos áron számoltak hozzá a reggelihez.

Mivel Gabóék még nem voltak készen, megbeszéltük, hogy mi elindulunk a Falkirk Wheel-hez és legfeljebb ott találkozunk, vagy ha nem, az sem baj, a következő szálláshoz mindenki odatalál.

Mondanom sem kell, ömlött az eső és ez így ment végig, amíg a Falkirk Wheelt csodáltuk. A kereket nem fogom ismertetni, mert itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Falkirk_ker%C3%A9k sokkal szakszerűbben megteszik ezt, de azért egy mondatot kiemelnék: "A 22,5 kW összteljesítményű motorok képesek csupán 1,5 kW/h energia felhasználásával elforgatni a kereket." Szerintem csodálatos az emberi elme!

Írországban még szokatlannak tűnt, most már nagyonis tetszett, hogy minden látványosság mellett van egy jól felszerelt látogatóközpont, kajáldával, mosdóval, ajándékbolttal, sok helyen különböző ismertető előadásokkal is. Nagyon rendben lévő szabadtéri asztalok is voltak, ahova bárki leülhetett (volna, ha nem esik) és nem egy méregdrága étterem vendégei csak. Az ember örökké hasonlít, lenne még mit itthon tanulnunk. Nagyon szerettem (máshol is), hogy tényleg nagyon emberközpontú minden és nem próbálják mindenáron lehúzni a látogatót. Itt például csak akkor kellett volna fizetnünk, ha befizetünk egy hajókázásra emelgetéssel együtt persze, egyik csatornáról a másikra. Már itthon eldöntöttük, hogy nem fizetünk be, mert a nap jó része elment volna vele. Elég későn indult az első.

A Falkirk Wheel mozgásban:

Nagyjából elállt az eső, mire elindultunk Stirling vára felé. Innentől kezdve szinte egész nap jóidőnk volt, maximum egy pár perces szemerkélés volt már csak délelőtt.

Stirling csak egy pár kilométerre van Falkirktől. Ekkor idegesítettem be először a telefonomon levő GPS-t, ami aztán végig nagy segítségünkre volt Skóciában. 

Már útközben felfedeztük a távolban a Wallace Monumentet, ahova fel is lehet mászni, de mi ezt most kihagytuk és csak a várból készítettünk róla felvételeket. Érdekes volt, hogy percenként változott a táj, ahogy az eső, a pára és a napsütés váltogatta egymást. A várdombon, rögtön a vár bejárata előtt van egy parkoló, olyan szerencsénk volt, hogy találtunk itt helyet. A várba nem mentünk be, amit bánok, de ha arra gondolok, miről maradtam volna le emiatt aznap, akkor már nem is vagyok annyira boldogtalan. A vár mellett van egy nagyon szép fekvésű temető, ott is bóklásztunk egy félórát legalább. 

A Wallace Monument

 

Skócia 1. nap

Igazából még nem Skócia, hiszen London Lutonra érkeztünk repülővel reggel 8 óra körül és a nap utazással telt el végig Anglián. 

De előtte még át kellett venni a bérelt kocsit, találkozni kellett Gabóékkal, hogy együtt induljunk tovább. 

Kiderült, hogy a mi autókölcsönzőnk nem a reptéren van, hanem el kell buszozni egy "airpark"-ig és ott kell átvenni a kocsit. Utólag már egyszerűnek tűnik a dolog, mert van egy közvetlen és ingyenes buszjárat oda, de ha az ember nem is tudja, hova készül, akkor azért televan izgalommal, hogy nehogy eltévedjen. Elég lehangoltan kerestük a buszmegállót az ömlő esőben, a reptéri forgatagban.

Végül sikerült frankón megtalálni a parkolót a kölcsönzővel. Nem részletezem az átvétel körüli bonyodalmakat és egyebeket, dél is elmúlt, mire el tudtunk indulni, pedig akkor már az eredeti terv szerint York közelében kellett volna lennünk, ahol ebédszünetelni akartunk és kicsit körül is nézni, ha már ott vagyunk.

János hamar belejött a jobbkormányos vezetésbe.

Az időjárás nagyon változékony volt, hol eleredt az eső, hol kisütött a nap, a felhők kergették egymást az égen. Az egyik benzinkútnál akkora trópusi záport kaptunk el, hogy bőrig áztunk, mire a kocsiig levő pár métert megtettük.

Az úton meglepően nagy volt a forgalom ahhoz képest, hogy szombat délután volt.

Csak elértük Yorkot is olyan délután 6 körül, ahol persze rögtön el is hagytuk egymást, ahogy többször is az út folyamán. De aztán meglettünk.

Megkerestük a katedrálist, ami fürdött a napfényben. Bemenni nem lehetett, de a kb. félórában, amit magunknak engedélyeztünk Yorkra, nekem sikerült megtalálnom a kijáratot és nem jellemző módon sikerült beszivárognom az épületbe, hogy legalább egy pillantást vethessek a katedrális monumentális belsejére. Rendesek voltak, nem szóltak rám, hogy hova megyek visszafelé, ahol a sok turista éppen kifelé tart.

A katedrális környéke lehet az óváros. Apró, girbegurba utcákon keresztülsietve próbáltam találni egy mosdót, ugyebár. Találtam is, ahogy utunk során később sem volt soha gond, mert mindenhol ingyenes volt a WC és bárhova mentünk be, étterembe, szállodába, természetes volt, hogy felkeresheted a mellékhelyiséget. Mondtam is több alkalommal, hogy de jó, sehol egy vécésnéni.

Mire letelt a félóra, az eső is eleredt megint.

Skócia felé közeledve egyre zordabb lett a táj, majd köd szállt a vidékre, amit sajnos csak akkor egyszer láttunk. Nem is köd volt, hanem sejtelmes vízpára a sok esőtől. Ebbe burkolózva láttunk egy útszéli temetőt, folyt a nyálunk, hogy meg kellene állni egy fotó kedvéért, de több okból sem lehetett. A fő ok az volt, hogy akkor megint elvesztettük volna egymást a másik kocsival. Meg sietni is kellett.

Falkirkben volt az első szállásunk, itt csatlakozott hozzánk Bea.

A szállásokat mindenhol fel fogom tüntetni, mert később is hasznos lehet.

Szállás: Metro Inns Falkirk

2 ágyas szobákban laktunk, ár: 14,75 GBP/fő.

A szoba teljesen rendben volt, egy kényelmes emeletes ágy volt benne és mosdó.

A WC-fülkék és az egyszemélyes zuhanyozókabinok a folyosóról nyíltak. Kicsit repülőfílingjük volt. Leszámítva az emberi hanyagságot (nem húzza le maga után a WC-t), ezek is rendben voltak, főleg ilyen árért.

York, ezt csak a kocsiból láttuk.

A yorki katedrális

Katedrális belülről