Sousse
Hirtelen határoztuk el egy téli hétvégén az utazást. Minél hamarabb szerettünk volna indulni, télből a nyárba, gondoltuk mi. Ez azért nem így van, mondták az ismerősök, Tunéziába télen ne menjünk, mert hideg van ott is. De hiszen Afrika! Jó-jó, az azért nem úgy van, mediterránium, menjünk tavasszal, amikor már szép az idő és nyílnak a virágok. Hallgatva a jótanácsokra végül egy március végi utat választottunk.
Habár a magánutak híve vagyok, most mégis utazási irodával szándékoztunk utazni. Ennek az az oka, hogy Tunéziába rengeteg olyan ajánlat van, amely csak a repjegyet és a szállást biztosítja valamilyen ellátással, nagyon jó árszínvonalon. Ennél olcsóbban magunk sem tudtuk volna kihozni a költségeket. Mi félpanziót kértünk, mert így nap közben szabadon utazgathattunk.
A helyfoglalás és minden a neten keresztül történt (www.hurra-nyaralunk.hu), pénzek átutalással, kapcsolat emailben. Hiába, ez már a XXI. század! Nem mondom, kicsit azért izgultam, annyi rosszat hall az ember, de szerencsére itt nem volt semmi ilyesmiről szó.
Megkezdődött hát a készülődés. A személyes és netes jóbarátok rengeteg tanáccsal láttak el, arab és francia szavakat tanultunk (mint kiderült, angolul is remekül lehet boldogulni), az alkudozás szükségességét és művészetét, mire vigyázzunk, merre menjünk. Belevetettük magunkat a netes útleírásokba, egy idő után már az első mondatokból ki tudtam szűrni, ebben a leírásban hasznos információkhoz jutok-e, vagy az egész törölközőkről, szobaasszonyokról és a szállodai szolgáltatások fikázásáról szól-e. N-től kölcsönkaptam egy remek útikönyvet (Lonely Planet - Tunézia, röviden LP), ajánlom mindenki figyelmébe, aki látni is akar valamit Tunéziából. Nagyon hasznos, térképekkel, tippekkel, jó stílusban.
1. nap
Ferihegy 2. Minden flottul megy, időben érkezünk, lejelentkezünk a Kartago-s idegenvezetőnél, megkapjuk a repjegyeket, vouchert, lemérjük a csomagjainkat, ennek következtében egy üveg ásványvizet M-ék magukra vállalnak a készletemből, mert azzal már túlléptem volna a 20 kilót. Becsekkolunk, aztán irány a duty free shop, hogy beszerezzük a javasolt szeszesital készletet, ami arra hivatott, hogy fertőtlenítse elkényeztetett európai gyomrunkat. (Az arabok meg nálunk vigyáznak állítólag. Ennek legfőbb oka az eltérő baktériumflóra, amibe a külföldi belekerül és nincs hozzászokva.)
Mivel mi először voltunk Tunéziában és csak egy hétre mentünk, ezért úgy gondoltuk, nem kockáztatunk, inkább túlzásba visszük az elővigyázatosságot, nehogy fél héten keresztül a szobában kelljen kuksolni. Szóval mi tömény szesszel készültünk fel, minden étkezés előtt meghúztuk az üveget, bár a végén kiderült, hogy nem voltunk valami torkosak, mert egy csomó megmaradt. Gyerekek esetében ez persze nem járható út. Ezen felül nem fogyasztottunk olyan nyers zöldséget, amit valószínűleg előtte folyóvízzel tisztítottak. (Néha majdnem megszakadt a szívem egy kis remek káposztasalátáért az étteremben.) Vittünk magunkkal nedves tisztítókendőket kéztörlésre, ha útközben ettünk vagy WC-n voltunk és kézfertőtlenítő zselét. Ivásra és fogmosásra is palackozott vizet használtunk. Ezeken felül volt nálunk mindenféle gyógyszer (széntabletta, Lopedium, Smecta, Reasec), de egyikre sem volt szükség. Illetve én vagy kétszer bedobtam néhány széntablettát, amikor pizzáztunk, meg halas sütit vettem, vagy egyéb kajákat, nem is volt semmi bajom, de a többieknek sem, pedig ők nem dobáltak be semmit.
Viszont a csomagban rizikós italt elhelyezni, mert nem tudhatod, mikor durran szét a cuccaid között a reptéri dobálások következtében, a gépre meg folyadékot kintről nem vihetsz fel a kézipoggyászban. Ezért érdemes a duty free shopban bevásárolni, azt felengedik és nem is drága. Hát így kerültünk mi be a duty free shopba már rögtön induláskor.
Aztán a szállodai (Karawan) szobák elfoglalása után egyszercsak azt vettük észre, hogy még délután 3 óra sincs és mi már itt állunk tettre készen Tunéziában és még a nap is kezd kikandikálni a felhők mögül. Gyomrunk pedig jelezte, hogy habár ízletes volt a repülőn kapott tízórai, adagilag igen kicsinyre sikeredett, ezért utánpótlásra áhítozik. Előzetes olvasmányainkból tudtuk, hogy a szálloda aljában van egy remek pizzázó hely, keressük fel hát élőben. Már az erkélyről látszott egy vendéglátóipari egység, ablakán a PIZZA felirattal, aha, akkor ez lesz az. Hát nem az volt az, mert a hölgy közölte, amikor letelepedtünk, hogy pizza bizony nincs egy darab sem. Na jó, úgysem volt túl bizalomgerjesztő a hely, továbbálltunk. Kicsit mászkáltunk a tengerparton, immár napsütésben, de a szél annyira fújta a homokot, hogy visszamentünk a sétány túloldalára és milyen szerencse, mert a mellékutcában, még mindig a szálló épülettömbje mellett újabb kajáldára figyeltünk fel. Ezt emlegethették többen a netes útleírásaikban, mert igen ízletes pizzájuk volt, meg saslikjuk, meg olyan bolognai spagettijük, hogy a Marcello éttermivel is simán felveheti a versenyt Budapesten. Ami hab volt a tortán, hogy előételt is hoztak, igen finomat, kis kenyérszeletek valamilyen kenceficével, csípős harisszával, nyami. Később rájöttünk, hogy ez általános szokás, humorkodtunk is rajta, hogy nem lehet, hogy mi csak azt kérjünk?
Mire a medinába értünk, már egészen jó idő lett, a tengerparti szél itt nem érvényesült, viszont a nap szépen sütött.
Az LP térképe alapján azonosítottuk a főbb nevezetességeket. Először a Soula Centert. Ez egy fix áras ajándék-áruház, amelynek választékát és árait nem árt tanulmányozni, mielőtt az ember bonyolult alkudozásokba kezd a szukban, vagyis a bazárban.
A Mártírok terénél (Place des Martyrs) lépünk be a több, mint ezer éves falakkal körülvett medinába. Rögtön jobbra van tehát a Soula, majd egy helyes kis tér, ahonnan mind a nagymecset, mind a ribat (erőd) azonnal beazonosítható.
Az érkezés délutánján csak kóstolgatni akartuk a medina hangulatát, nem mentünk hát sehova be, inkább sétálni indultunk a szűk utcácskákban. Első nap még nem mászkáltunk túl bátran, de amerre mentünk, a szűk utcán söprögető asszonyokba, lépcsőn üldögélő idős férfiakba, focizó gyerekekbe botlottunk. Inzultus sehol sem ért, az asszonyok ránk mosolyogtak, a gyerekek megvárták, hogy elmenjünk mellettük, a férfiak intettek vagy köszöntek.
A világörökség részeként nyilvántartott sousse-i medina alaposabb megismerését másnapra terveztük.
