Horvátország 2017, 2. nap - Rogoznica

Első reggel. A hátunk mögött kelt fel a nap.
A kép hálóingben készült. :)
Szemben az öböl túloldalán van Rogoznica.

Mivel előző nap elmaradt a szokásos első napi éttermes vacsoránk (Zatoglavban nincs étterem), úgy határoztunk, másnap bemegyünk Rogoznicába kicsit körülnézni, ezt-azt vásárolni (víz, ajvár, Mortadella, gumimatrac, ez utóbbi nekem, mert otthon túl későn kapcsoltam, hogy szükségem lenne rá) és enni egy jót valahol. Mindannyian úgy gondoltuk, hogy a mi kis szerpentinünk lehet, hogy csak amiatt tűnt túl szörnyűnek, mert mindenki fáradt volt a hosszú úttól az érkezési napon. Viszonylag rendben kiértünk a főútra (kifelé a hegyoldali részén kell menni a szerpentinnek), Rogoznicába beérni percek kérdése volt. Dél volt, tűzött a nap ezerrel. 

A Siesta étterem

Kinéztük a Siesta nevű éttermet, kellemes, hűs, árnyékos asztalokkal. A hófehér ingű, humoros pincér néhány szavas magyar tudását villogtatta. B még napok múlva is a pizzájukat emlegette, annyira ízlett neki. Mi M-val egy szokásos kétszemélyes húsos tálat kértünk iszonyat sok hússal. Ezúttal meghazudtoltam önmagamat és mind egy szálig belapátoltam a hatalmas adagot, nagyon jólesett. 

Előző este B fedezte fel egy prospektuson, hogy őneki ismerős a Zmajevo oko (Sárkány szeme tó). Itt sziklaugró versenyeket szoktak rendezni (nem biztos, hogy ez a hivatalos elnevezése), azt közvetítette valamelyik sportcsatorna. Érdekes, hogy sosem hallottam róla és az airbnb-s oldalon sem emlegetik, pedig nagyszerű látványosság. El nem hinné az ember, hogy egy félszigeten található, a tenger tőszomszédságában. Néhány perc csak az étteremtől. 

"A Gradina-félszigeten található a tengervízzel teli Zmajevo oko (Sárkány szeme) tó. Nevét onnan kapta, hogy bizonyos helyekről nézve egy ébredő sárkány szeméhez hasonlít. A tó 150 méter hosszú és 70 méter széles. Területe 5300 négyzetméter, mélysége 15 méter. A tengervíz a porózus mészkősziklákon és repedéseken át jut a tóba. A tó egy valóságos bioreaktor, melyben intenzív biokémiai folyamatok játszódnak. Különösen gazdag növény- és állatvilág jellemzi. Egyedülállóan különleges a tó környezete is, melynek vastag alsó rétegei hidrogén-szulfidból állnak. Különösen felkelti a szakemberek érdeklődését a tó meromiktikus és anoxikus (oxigénhiányos) jellege. Ez azt jelenti, hogy a víz keveredése csak a teljes víztest egy részére korlátozódik, a mélyebb részeken pedig emiatt oxigénhiányos víz alakul ki."

Mi is ott bámészkodtunk egy darabig más emberekkel együtt, ahogy több fiatal a szikláról ugrált a sötétlő vízbe. A tó fölött van egy magaslat, elindultunk felfelé, de aztán visszafordultunk. Nem is annyira a felfelé séta miatt, hiszen nem kellett volna sokat menni. Hanem úgy láttuk, hogy onnan nem lehet rálátni a tóra, akkor meg minek felmászni. Később néhány fiatalt lestünk, akik közvetlenül a tavat körülvevő bozótos sziklákon ugrabugráltak felfelé, onnan biztos volt rálátás, bár ők meg inkább új ugrálóhelyet kerestek szerintem, vagy ki tudja, lehet, hogy csak bátorságpróba volt.

Rogoznicának hatalmas yachtkikötője is van. 

Ezután kerestünk egy boltot a parton, mint kiderült, nem volt túl nagy a választék, de akkor még nem sejtettük, hogy ez lesz sokáig az utolsó bevásárlásunk. Nem ártott volna megállni a visszaúton felfedezett Tommy szupermarket előtt.

Nagy sóhajjal indultunk neki a szerpentinnek megint Zatoglav felé, ezúttal felvezetés nélkül. Most a szakadék felőli oldalon kellett haladnunk. 

Nem vesztegetem a szót, ez a hazaút mindannyiunkat nagyon megviselt. Kétszer is ki kellett térnünk, manőverezni, idegelni. Amikor hazaértünk, csak leültünk a lugasban és szentségeltünk. Legjobban persze B-t viselte meg az út, bár szerinte én is rémes képet vágtam, amikor végre letettük a fenekünket a lugasban.

A * fölötti házikó volt a mienk.
Ezt Rogoznicából fényképeztem.