Szicília 2018 - Scicli (Donnalucata)

Kicsit megzakkantunk a donnalucatai szálláshely keresése közben. Az offline térkép ismerte az utcát, de Sciclibe rakta, pedig mi Donnalucatát kerestük. Ilyen nevű helységet viszont a térkép nem ismert ezzel az utcával. Hamarosan azért felsejlett a fejünkben, hogy ez a bizonyos Donnalucata talán Sciclihez tartozik. Mentünk hát a megadott utcába. Ilyen élményünk már volt tavaly Marsalában is, amikor úgy sejtettük, hogy tuti rossz helyen járunk az ültetvények és üvegházak között, aztán mégis ott volt a szállás. Hát ez most sem zajlott másként. Már földutakon hajtottunk nagy pocsolyák közepette, pici hétvégi házak között, sehol egy lélek. Ráadásul a házszám nem volt megadva, de mindegy is, mert az utcanév is csak elvétve volt kitáblázva, csak a GPS offline térképre hagyatkozhattunk.

Csilla felhívta a szállásadót, aki ígérte, hogy azonnal indul és megkeres minket.

Angela az édesapjával jött értünk és vezetett a közeli házikójukba. Nagyon kedves és segítőkész volt, jól beszélt angolul. 

Egy magában álló ház volt a szálláshelyünk sajnos csak egy napra. Először kicsit riasztó volt a környezet, hideg volt és ugattak a kutyák (nem tudom, hol, a közelben semmi élet jelét nem láttuk). A ház maga nem volt tradícionális, sem különösebben szép a szemnek, viszont minden megvolt benne, ami kellett. Angela pedig kérésünkre gyorsan hozott is pár kiegészítő cuccot, takarókat és a megszokott gázpalackkal működő "Szieszta" kályhát. Már hiányzott, tavaly mindenhol ilyet bocsátottak a rendelkezésünkre.

A kép másnap reggel készült

Alighogy kitették a lábukat az épületből, mi már kaptuk is a cuccunkat és rohantunk a partra. Amíg kerestük a szálláshelyet, láttuk, hogy a part egészen közel van, homokos, sőt mi több, dűnés!

Amikor kiértünk, éppen ment le a nap, az utolsó sugarait sikerült megcsípni. Hát, erről a naplementézésről most lemaradtunk.

Fotózni már nem nagyon lehetett, de körülnéztünk. A parton valóban kisebb dűnék sorakoztak, mögöttük kezdődött a nyaralóházak sora. De ezeket a tulajokat nem irigyeltem, mert látszott, hogy örökös harcban állnak az elemekkel. A tél folyamán a szél a homokot az első sor házai felé fújta annyira, hogy volt, ahol a kapunak csak a teteje látszott a homokban, sőt, a kerítésen is átjutott a homok és kezdett új dűnét kialakítani a kertben. 

Nem kell aggódni, vacsoránk is volt, idejövet megálltunk egy Eurosparban és jól bevásároltunk. Vörösbort is, ahogy azt kell. Mondjuk itt  az Eurosparban ettem életem legrosszabb focacciáját, teljesen oda volt égetve, de a hideg vacsi a szálláson jól sikerült. És Angela is kikészített nekünk kávét, tejet, csomagolt sütit.

Másnap reggel a kelő nap már a parton talált minket. Most meg az volt a bajunk (nekem legalábbis, tipikus fotós nyavajgás), hogy mivel Szicília déli partján voltunk, a nap balra a hátunk mögött kelt. Ettől függetlenül jól el tudtunk volna szöszögni még néhány órácskát a parton, ha nem kellett volna indulnunk tovább, nem is akárhova.